Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧4.✧

A három jedi úgy vélte mindenképp győzelmet aratnak a terroristák ellen, hiszen kettéváltak és be is olvadtak a civilek közé. De azt nem tudták, hogy az ellenség is ehhez a taktikához folyamodik. Tíz ember egy kisebb piactér körül ólálkodott, tíz ember pedig a palota felé vette az irányt. A Putto nevezetű bandatag pedig a Guido toronynál állt és várta az önkénteseket. Az önkénteseket, akik készek meghalni, másokat megölni, és romba dönteni Theed városát. Hans pedig csupán káoszra vár, hogy túszokat szerezhessen. Lehetőleg nőket és gazdag embereket.

Lara szorosan Koss mellett menetelt, nem szeretett volna elveszni a nagy tömegben. Nem is értette mire fel ez a hatalmas tömeggyülemlés, bármikor lecsaphatnak a terroristák egy bombával, és akkor mindenki meghal.

– Sokan vannak itt, ez nem túl jó – gondolkodott hangosan a jedi lovag. – Váljunk ketté.

– Mi? – hőkölt hátra Lara. – Nem szeretnék egyedül maradni, félek.

– Ne félj a terroristá...

– Nem tőlük félek. A szüleimtől, a testvéreimtől. Bármikor összefuthatok velük ebben a tömegben. És ha ők nem is, akkor én fel fogom őket ismerni az Erő segítségével.

– Egy jedi nem futamodik meg semmitől és főleg nem fél. Tudod hova vezet ez igaz?

– A félelem a sötét oldal forrása, tudom – mondta a lány unott hangon. – Yoda mester folyton ezt hajtogatta.

– Lara. Ketté kell válnunk. Én bízok benned.

– Rendben, és köszönöm.

– Ne köszönd. Vigyázz magadra ennyit kérek – tette a vállára a kezét a férfi és elindult egy teljesen ellentétes irányba. Lara immáron teljesen egyedül maradt Theed városában, egyedül csak magára hivatkozhat, ha támadás éri őt, vagy a városiakat.

Koss a Guido torony lábánál járt, amikor eszébe jutott valami. Egy elég létfontosságú valami. Lara fénykardja nála maradt. Hogy fog így harcolni? Képes lesz megvédeni magát a fegyvere nélkül? Vagy emiatt a baklövés miatt lesz a jedi lovag rémálma egy látomás? Már azon volt, hogy visszaindul megkeresni a lányt, amikor észrevett egy csapat fekete ruhába öltözött férfit. Felkeltették érdeklődését és gyanúját, ezért közelebb férkőzött hozzájuk.

Eközben Lara elérkezett egy piacnegyedre, ahol az árusok halakat próbáltak rásózni a járókelőkre. Sikertelenül persze. A legtöbben úgy tettek, mintha meg sem hallanák a piaci eladók kiáltását, állukat felszegve mentek tovább. Vajon miért? A legtöbb terrorista támadás a piactereken történt. Mindenki úgy véli azért, mert itt sok az ember, ám ennek az oka talán sokkal komplikáltabb.

Az ifjú lánynak fel sem tűnt, hogy fegyver nélkül van, tekintetével a tömeget fürkészte, hátha talál valami felhasználható, vagy épp nyomra vezető dolgot. Fel is kapta a fejét, amikor egy fekete ruhás férfi elkiáltotta magát.

– Másokért, magunkért, ha kell halljunk meg egymásért!

A bomba robbanásának sugara nem túl nagy, talán öt méter, de így is hatalmas pusztítást végzett maga körül. Lara csakúgy, mint sok más ember reflex-szerűen bukott le a földre. A bomba kiszürkítette a talajt, az égben füst, hamu és parázs lebegett. Mindenki sikoltozva menekült, amerre csak látott, de Lara azonnal a tett helyszínére sietett. Hat holttest terült el a földön, ebből kettő ugyanolyan fekete ruhát viselt, ők a terroristákhoz tartoztak. Lara leguggolt egy sebesült fiúhoz, letörölte a vért az arcáról és segített neki felállni.

– Köszönöm – biccentett a fiú és sántikálva elhagyta a robbantás területét. Éles sikoltás hallatszódott egy szépen díszített épület mögül, Lara pedig elindult a hang irányába.