Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧2.✧

A tömegszállító sikló megérkezett Grotella városába, az utasoknak pedig le kellett szállni. A droid elmondta Larának, hogy leghamarabb egy óra múlva indul vissza a járat Kalukába, addig tehát ebben a városban maradt. Semmi kedve nem volt egy helyben ülni egy órán keresztül, ráadásul megszomjazott ebben a hőségben, úgyhogy feltett szándéka volt találni valami kocsmát. Talált is egyet, ám amikor belépett az épületbe, balszerencséjére összefutott a bolygó legutálatosabb emberével.

- Heló kislány, új vagy errefelé? - egy borostás, sötétzöld ruhát viselő büdös férfi közelítette meg Larát két lépésre a bejárattól. - Én segítek bármiben.

- Öhm. Igen, de megvagyok magamtól is, köszönöm.

- Ez nem kérés volt. Csinos kis darab vagy, gyere ülj oda hozzám.

- Kihagynám - próbálta meg lekoptatni az alkoholtól bűzlő férfit, de nem járt sikerrel.

- Ugyan, ne légy szégyellős. Vedd le ezt csúnya köpenyt és mutasd meg magad - nyúlt felé vigyorogva a férfi.

- Majd mindjárt olyat mutatok! - Lara már épp azon volt, hogy előrántja a fénykardját és levágja mindkét kezét, amikor is odalépett mellé egy rózsaszín bőrű twi'lek nő.

- Oryga ennél már te sem lehetsz szánalmasabb. Kikezdesz egy kislánnyal?

- Igen szép kislány - mérte végig újra Larát a férfi, akinek a neve is kiderült.

- Na tágulj a kocsmámból, amíg szépen mondom! Vissza se gyere holnapig!

- Jól van már - legyezett a levegőben a pasas. - Még visszajövök érted kislány.

- Kifelé!

- Köszönöm - nézett fel megmentőjére Lara hálásan, miután Oryga kiment az ajtón.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Az a mocsok a saját anyjára is rámászna, ha még élne.

- Ez azért elég khm. Szomorú.

- Vagy siralmas - húzta félmosolyra a száját a twi'lek nő és alaposan végignézett az előtte álló idegen lányon. - Amúgy ki vagy te és hogy kerülsz ide? Még sosem láttalak errefelé.

- Valóban most járok itt először.

- És ki vagy?

- Öhm - kicsit megilletődött a kérdéstől, közben a fogaskerekek megállás nélkül kattogtak az agyában, elő kellett rukkolnia egy névvel, ami közel áll a sajátjához, de mégsem az övé. - Lara Grildon vagyok - a végén még tradíció lesz abból, hogy Lara szorult helyzetbe kerül és kénytelen felvenni a mestere vezetéknevét, hogy fedezze valódi kilétét. - És te?

- Rosall - adta meg a szűk választ a nő. - Ez az én kocsmám, az emeleten egy panzió is van, ha esetleg nincs hova menned szívesen befogadlak.

- Oh hát én az igazat megvallva a nagybátyámmal érkeztem a bolygóra, de elvesztettük egymást, és vissza kéne mennem hozzá csak...

- Homokvihaaar! - rontott be az épületbe egy tömzsi alak és szinte beleugrott az egyik ülőszékbe.

- De még mekkora - állapította meg egy vendég. - Hé, Rosall! Hozz kérlek három húzó ardét és rubinszörpöt kísérőnek.

- Persze, azonnal - nem úgy tűnt, mintha nagyon sietne a vendégei kiszolgálásával, miközben elindult a pult felé beszélgetni kezdett az idegen vendéggel. - Szóval Lara Grildon, aki a nagybátyját keresi, de itt maradt a homokvihar miatt. Te kérsz valamit inni?

- Mármint alkoholt? Ó, azt inkább nem - ellenkezett rögtön. - Viszont a rubinszörpből elfogadok egy pohárral.

- És a szállásról megváltozott a véleményed?