Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧6.✧

A három jedi, amiben csak tudott segített az embereknek, akik a tüzet oltották és a halottakat szállították, de leginkább csak felügyelők és irányítók voltak. Lara nagyon kimerült volt, visszamehetett volna a palotába pihenni, de nem akart. Nem akart gyengének látszani mestere és Kit Fisto előtt. Elvezényelte a siklót, ami a holttesteket szállította, de a visszaúton majd leragadt a szeme. Pedig csak egy éjszakát nem aludt, miért ilyen fáradékony? Talán a kábítólövedék utóhatása, nem tudja. Mindenesetre ellen kellett állnia álmosságának és végeznie kellett a feladatát.

– Aludj – vetette oda neki Koss. Most kivételesen nem a lánnyal volt elfoglalva, de mikor rátévedt a tekintete rögtön megállapította, hogy álmos.

– Nem vagyok fáradt – füllentette a lány.

– Aha. Te tudod – hagyta rá a férfi és volt mestere mellé lépett.

Kit Fisto és egy idegen férfi épp azon tanakodtak, hogy a felgyülemlett hamu egy igen nagy része emberi hamu. Voltak olyan terroristák, akik olyan szerencsétlen sorsra jutottak, hogy élve megégtek. Először csak a bőrük, majd a húsuk és a csontjaik, szépen lassan hamuvá váltak és eggyé lettek a természettel.

A sikeres tűzoltás és takarítás után valamennyien visszamentek a városba. Már bőven pirkadt, a jedik és a katonák a palotába vonultak, hogy értesítsék a fejleményekről a Firuze királynőt helyettesítő Kendra Rossit. Ő azt mondta, hogy a királynő már úton van, hamarosan megérkezik, érkezte után pedig tartani fog egy beszédet a városközpontban. A három jedinek ismét szét kell majd válnia, Kit Fisto a királynővel lesz, Koss és Lara pedig megkezdik a nyomozást. De előtte még reggeliznek egy jót. Jóízűen ették a tápláló és édes gyümölcsöket, de nem volt rá sok idejük, ugyanis megérkezett a palotába a királynő.

Fekete csipkés és buggyos ruhát viselt, arca fehérre volt mázolva, ajkait pedig vörös ajakfestékkel emelte ki. Haját egy paróka és egy fejdísz fedte, olyan nehéznek érezte a fejét, mint egy acélgolyót.

Meghajolt a jedik előtt és őszintén megköszönte, amiket tettek. Kevesebb, mint egy óra volt hátra a nagy bejelentésig, ráadásul Larának és Kossnak is bele kell kezdeni Douglas Le Pa kihallgatásába. Megtörténhet, hogy most kezdődnek el igazán a kalandok?

Koss Grildon és Lara Sokka megérkezett a városi fogdába, azon belül is a terroristák vezetője, Douglas Le Pa külön cellájába. A terrorista vezér szótlanul ült az ágyán és a jedik tekintetét kerülve a falat bámulta. Kívülről borzalmasan festett, inkább látszott egy összetört férfinak, mint egy elmebetegnek.

– Uram, a saját érdekében válaszoljon a kérdéseimre – mondta neki Koss kimért hangon, miután a jedi kérdéseire csupán hallgatással felelt.

– Nem mondok semmit.

– Árulja el mi késztette arra, hogy terroristákat toborozzon, pusztításokat és gyilkosságokat tervezzen Theedben?

– Mert utálom a várost, utálom a bolygót, utálok mindent, pusztuljanak! – ordította a férfi és ököllel belevert a falba. Semmi kétség, megbolondult.

– Ez nem mentség arra, amit ön és társai tettek.

– Elértük célunkat, felhívtuk magunkra a figyelmet. Ezeknek az embereknek nem volt mit veszítenie, meghaltak egymásért.

– Hogy érti azt, hogy nem volt mit veszíteniük?

– Az élet számunkra már csak a szenvedésről szólt, nyomorban éltünk.

– Nyomorban? A Naboon? Hisz itt mindenki gazdag – szólalt meg Lara.

Mestere megajándékozta egy nem túl kedves pillantással. Ebbe nem kéne beleszólnia, csak csöndben figyelnie. A kihallgatást Koss végzi.