Star Wars - Az érzelmek háborúja

✦ 7.✦

A Coruscanton

Anakin és Lara hajója megérkezett a Coruscantra, azon belül pedig a jedi templom leszállóterére. Leírhatatlan volt a boldogságuk, amiért újra itt lehettek, biztonságban, ám mégsem lehettek teljesen nyugodtak. Nem tudták mekkora büntetést fognak kapni Yoda mestertől, féltek és aggódtak, pedig igazán nem kellett volna. A bölcs mester épp a szobájában ült egy puffon és meditált, megérezte a két ifjú közeledő jelenlétét. Nyílt is az ajtó és belépett rajta a két elveszett kalandor.

- Yoda mester - szólalt meg halkan Lara.

- Sokka és Skywalker! Visszatértetek hát a kiképzésről! Milyen volt?

- Kiképzés? - ráncolta a homlokát Anakin.

- Pontosan. A feladatot teljesítettétek és minden úgy történt, ahogyan terveztem. Skywalker engedetlen volt és szabályt szegett.

- Erre mondjuk én is számíthattam volna - grimaszolt Lara. - Yoda mester! Maga tudta, hogy bajba fogunk kerülni?

- Én alakítottam úgy, hogy bajba kerüljetek. Nagyon összetartó a kapcsolatotok és még csak nem is hasonlít arra, amit a jedik szabályzata ellenez. A hűség, a bizalom és a kitartás fontos egy jedi számára és ha csak ketten vagytok, akkor ezek az erények felszínre törnek. Közös erővel pedig bármire képesek vagytok, nincs igazam? Hm?

- De igen - helyeselt a két padavan.

- Akkor kérlek meséljétek el hogyan boldogultatok el és hogy megértettétek-e mi volt ezzel a célom - kérte őket a zöld bőrű jedi mester, kis kezével pedig a maga mellett lévő üres puffok felé mutatott. A két padavan rögtön helyet foglalt és belekezdett a mesélésbe.

Koss Grildon hajója megérkezett a Koréliára, nem messze szállt le Harrys Gon lakásától. Jedi köpenyének kapucniját a fejére húzta, kék pengéjű fénykardját pedig gondosan elrejtette alatta. Megjelenése még így sem sugározta azt, hogy ő egy jedi. Határozott léptekkel indult el és csak arra tudott gondolni, hogy most végre megbosszulhatja a gyerekkorában megélt borzalmakat és megöli Harryst. Meg fogja gyilkolni, nem fogja engedni, hogy könyörögjen, fizessen vagy magyarázkodjon. Tizenöt év után végre bosszút állhat rajta. „A bosszú nem méltó egy jedihez" - szinte hallotta, ahogy volt mestere, Kit Fisto ezt mondja neki. De nem foglalkozott vele.

- Uram! Kérem uram! Vegyen egy gyöngysort! - cibálta meg Koss nadrágját egy gyöngyöket és gyöngysorokat áruló kislány.

- Nem érek rá kicsilány.

- Kérem! Nincs pénzem, az anyukám beteg, a testvéreimmel éhezünk, édesapánk meg rab lett. Kérem, segítsen!

- Ám legyen - enyhült meg Grildon és egy maroknyi kreditet nyomott a kislány kezébe.

Nem akart sokat elidőzni, megpróbált minél hamarabb kiválasztani valamit. Volt egy gyöngysor, ami egyszerű fehér gyöngyökből és pici, porcelánrózsákból állt. Szétcsatolható volt, rögtön eszébe jutott mire tudná hasznosítani. Larának fogja adni, mint padavan-fonat. Feltéve, ha visszajön valaha. Vagy ha ő visszatérhet-e valaha a jedik közé azután, hogy védtelen embert gyilkolt.

- Köszönöm uram, legyen áldott! - ölelte át Koss lábát a kislány és már szaladt is tovább.

Grildon is haladt tovább, a távolban már látta a számára igencsak ismerős, magas tornyot. Harrys Gon tornyát.

A Jeditemplomban

Miután Lara és Anakin befejezték a mesélést Yoda mester pedig elégedetten vette tudomásul, hogy sikerrel járt, a két padavannak vissza kellett volna térniük a mestereikhez.