Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧4.✧

– Tedd le azt a fegyvert Oryga!

– Miért, mi lesz? Dupla áron adod majd nekem az ardét? Dögölj meg Rosall, csak egy senki vagy és az is leszel – már épp meg akarta húzni a ravaszt, amikor valami láthatatlan erő kilökte a kezéből a fegyvert.

Lara alig észrevehetően tett egy apró mozdulatot a kezével, kilökte a fegyvert a férfi kezéből és ezzel megmentette Rosall életét. Az előnyt kihasználva a rózsaszín bőrű nő beszaladt a pult mögé és előhúzott egy nagyobb lézerfegyvert. Ráirányította Orygára és elmosolyodott.

– Takarodj innen és vissza se gyere, különben lyukat vájok a fejedbe. Értetted?

– Mocskos szajhák – fújtatott a férfi.

Fel akarta venni a fegyverét, de Lara hamarabb ott termett és a fejét rázva, szintén mosolyogva tudatta vele, hogy nem csak a törzshelyét vesztette el, hanem a fegyverét is.

– Elvesztettem a legtöbbet fizető vendégemet, de nem érdekel – tette el a fegyverét Rosall.

– A lényeg, hogy életben vagyunk.

– Mondjuk nem értem hogy esett ki a kezéből a fegyvert. Olyan volt, mintha valaki magához akarta volna húzni egy mágnessel.

– Nem tudom mi történhetett, de a lényeg, hogy egyben vagyunk. Sajnálom, mert ez az egész az én hibám.

– A te egyetlen hibád az, hogy ilyen jól nézel ki. Na nyomás dolgozni!

Este egy kis étel és ital mellett, Rosall és Lara órákon keresztül beszélgettek egymással. Egyszerű dolgokról és gyilkolásról egyaránt. Lara akaratán kívül is megkedvelte a gyilkost, akinek az elfogásán dolgozik. Olyan rosszul érezte magát. Hiába adta ki a parancsot a Jedi Tanács, ők nem látnak a helyzet mögé. Megoldják a problémákat, elkapják a gonoszokat, de nem tudják a dolgok miértjét. Ugyanez volt a helyzet Katharával is. Azért küldték őt és mesterét a Koréliára, hogy elfogják őt, a végén mégis összedolgoztak, Kathara pedig feláldozta az életét, hogy megmenthesse Larát. Rosall sem rossz ember. Kissé érdekes, meg kell hagyni. És való igaz, hogy embereket öl. De a jedik is! Mégis a béke őreiként szólítják őket. Lara alaposan elgondolkodott azon az estén, az is megfordult a fejében, hogy felfedi magát és figyelmezteti Rosallt a fenyegető veszélyre. De végül nem tette meg. Bűntudattal és rengeteg gondolattal feküdt le aludni.

És elérkezett a nagy nap. Amint Obi-Wan felébredt, a piactérre ment, hogy elérje a leghamarabbi tömegszállító siklót. Fél órát kellett várnia az indulásig, addig pedig vett egy aranymarkolatú szerszámot. Anakinnak fogja adni ajándékba. Reméli meg is érdemli majd, fogalma sincs mit művel a jedi templomban Grildon lovaggal.

Lara megcsinálta a haját, a lehető leghosszabbra nyújtotta a szoknyáját, és próbált megbarátkozni a kinézetével. Mondjuk már kezdett hozzászokni, de akkor sem érezte magát túl komfortosan. Kilépett a szobája ajtaján és lement a pulthoz, hogy megreggelizzen. Rosall mosolyogva üdvözölte őt, de valójában kicsit másképp nézett a lányra. Túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Talán tényleg kár volt megbízni benne. Biztos volt benne, hogy Lara nem volt őszinte vele és titkol valamit. Egy elég nagy valamit. Márpedig ő addig nem nyugszik, amíg rá nem jön az igazságra.

Obi-Wan Kenobi megérkezett Grotella városába. Érdeklődve fordult körbe, ez a hely még Kalukánál is siralmasabb. Nem tudta pontosan hol keresse Larát, ezt nem beszélték meg, ezért hívást kezdeményezett vele a komlinkjén.

– Rosall, elmehetek mosdóba gyorsan? Kérlek – Lara a háta mögé rejtette a kezét, amin a komlink piros fényekkel jelezte, hogy valaki hívja őt.