Star Wars - Az érzelmek háborúja

✦ 1.✦

Kristályok után kutatva

Egy hét telt el a koréliai akció óta, ez idő alatt pedig Lara és mestere, Koss, sokat voltak a holokönyvtárban és a gyakorlóteremben is. Kossnak nem esik különösebben nehezére a lány tanítása, a legtöbb esetben engedékeny, és rendkívül tehetséges is. Meg hát igazán kellemes társaság, nagyon szeret vele lenni. Bár olyankor mindig kettős érzése van, egyszerre érez zavart és nyugalmat az Erőben.

A mai napon viszont Lara nem Grildon, hanem Yoda mesterhez szegült. Elkíséri őt, és ifjoncok egy csoportját az Ilumra. Számukra ma jött el az idő a begyűjtésre, meg fogják szerezni a kyber kristályt, ami hívja őket, utána pedig elkészítik a saját fénykardjukat. Lara mindig boldogan emlékezik vissza arra a napra, amikor ő ment el a begyűjtésre. És nem csak azért, mert aznap végre lett egy saját fénykardja, hanem mert akkor ismerkedett meg a legjobb barátjával, Anakin Skywalkerrel.

Az Ilum jeges bolygó, rettenetesen hideg van ott, így Lara a szokásos öltözékére felvett egy bézs, bundás és bolyhos kabátot. A haját pedig felfogta egy jól ismert nabooi kontyba. Amióta a Naboon járt – még a terrorista cselekmények miatt – sokat gondolkozott azon, hogy bár nem szívleli a bolygót, szívesen magán viselné egy-két jellegzetességét. Mint például a ruházat, vagy a hajviselet. Még szerencse, hogy nem engedte levágatni a hosszú, fényes, barna haját, szabadidejében bátran csűrcsavarhatja, hogy mindenféle díszes kontyokat teremtsen magának. De azért a mesterétől kapott padavan-fonatról sem feledkezik meg, a frizuracsinálás után mindig feltűzi a díszes gyöngysort.

– Késtél Sokka padavan, de már meg sem lepődök – köszöntötte a lányt Yoda mester. – Így akarsz példát statuálni az ifjaknak?

– Jó reggelt Yoda mester – hajolt meg Lara és mosolyogva lenézett az öreg mesterre. – Tudja jól, hogy nekem a késés a védjegyem. Ez ellen nem tudok mit csinálni.

– Na jól van gyere, a gyerekek már alig várják, hogy elinduljunk.

A leszállótérre mentek, ahol egy kisebb teherszállító hajó várt rájuk, fedélzetén két pilótával és egy tucat gyerekkel. A teherszállító hajóra felszállva elérkezett az ideje annak, hogy amíg Yoda mester elvonul váltani pár szót a pilótákkal, addig Lara megismerkedjen a hat ifjonccal. Már látta őket a templom területén, és a gyerekek is találkoztak már vele, de attól még illendő egy teljes bemutatkozást tartani.

– Én Lara Sokka vagyok, Yoda mesternek fogok segédkezni és veletek tartok az Ilumra.

– Szia, én Mirabel vagyok – egy sötétbőrű ember kislány volt az első, aki meg mert szólalni. Fekete haja erős fonatokban állt, zöldesbarna szeme pedig valósággal csillogott.

– Én meg Jojo – egy fiú iktotchi folytatta a bemutatkozást.

– Az én nevem Katerina – egy lila bőrű, keshiri fajba tartozó lány is előmerészkedett két másik társa mögül. Az egyik egy kékbőrű twi'lek fiú volt, a másik pedig egy ithorian. – Ők meg itt Norjay és Mokka.

– Ennyien vagytok? Öten?

– Nem, még itt van Ahsoka is. Illetve itt volt, de szerintem Yoda mester után ment a pilótafülkébe.

– Vagy úgy – Larának ismerősen hangzott az Ahsoka név, rögtön rájött miért, amikor meglátta a kis togruta lányt. Ő volt az, akivel csak gyengéden ugyan, de megküzdött a jedi templom gyakorló termében. Mindenki megvolt, a hajó hiperűrsebessége ugrott és meg sem állt az Ilumig.

A jedik számára ez a hideg és fagyos bolygó az egyik legszentebb a világon, a fiatal gyermekek azonban teljesen figyelmen kívül hagyva ezt szitkozódva hagyták el a meleg hajó fedélzetét. Hiába a bundás kabát, az orbitális fagytól még az sem védi meg őket teljesen.