Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧2.✧

Anakin végül visszatért a Coruscantra, de elmaradt a találkozása Larával, mert ő és mestere volt az, akit a Jedi Tanács végül elküldött a Koréliára. Yoda mester döntése volt ez, mondván „Grildon lovag legalább ismeri a bolygót, ez talán a hasznunkra válhat". Így történt tehát, hogy Lara és Koss úton voltak egy újabb küldetés felé. Egy viszonylag kis hajóval utaztak, a jedi lovag vezetett, tanítványa viszont egy percre sem hagyta békén.

- Kicsit lazán tartod a kormányt, milyen pilóta vagy?

- Egész jó, tekintve, hogy még épségben van a hajó.

- Miért mi megyünk a Koréliára? Amikor utoljára ott voltál meg akartál ölni egy fegyvertelen férfit, és megöltél egy csomó őrt.

- Jó, de akkor nem voltál ott velem, hogy észhez téríts.

- Ez is igaz - értett egyet a lány. - Szóval egy páncélos férfit keresünk hátirakétával. Érdekes lesz.

A titokzatos páncélos fejvadász, akit mostanában mindenki keres, meghúzta magát egy koréliai fogadóban, de csak addig, amíg megjavítja a hátirakétáját, amit a jedi tett tönkre. Valami csipogni kezdett, a következő pillanatban pedig Jabba a hutt jelent meg a fejvadász előtt, holokép formájában.

- Hogy haladsz a feladattal? - hallotta meg Jabba protokoll droidjának hangját.

- Rosszul. Valaki rám eresztett két jedit és most javíthatom meg ezt - emelte fel a hátirakétáját. - Kárpótlásul háromszoros összeget kérek majd!

- Hohohoho! - nevetett fel a nagydarab hutt.

- A nagyságos Jabba azt mondja, hogyha végzel Gonnal kétszeres pénzösszeget kapsz.

- Na azért! Holnapra már nem lesz e világon.

Lara és Koss köpenybe burkolóztak Korélia utcáin, figyelték a tömeget és az Erőt, hátha a segítségükre lesz.

- Mit gondolsz hol lehet? Ez így olyan, mintha vizet keresnénk a Tatuinon - suttogta a lány.

- Kenobi mester egy hiperhajtómű gyárnál csapott össze vele és azt mondta, hogy megrongálta a háti rakétáját. Most bizonyára félrehúzódott valahová, hogy megjavítsa.

- Mondjuk egy motelbe?

- Jó meglátás ifjú padavan, de a Korélián vagyunk, úgyhogy inkább egy fogadót keressünk.

- Oh, rendben - biccentett Lara. - Te itt születtél igaz? Nagyon rossz volt?

- Eléggé - Koss nem akart megnyílni a múltját illetően, úgyhogy ennél nem is mondott többet.

- Sajnálom. Én nem emlékszem az életemre a Naboon, de én is ugyanúgy utálom, mint te ezt a bolygót. Pedig a Naboot mindenki szereti.

- Az nem számít. Téged rossz emlékek és emberek kötnek oda, ezért nem szereted. Mit számít, hogy mindenki más odavan a vízeséseiért és az épületeiért.

- Ez jó meglátás - mondta Lara.

Egy kis barangolás után odaértek egy fogadóhoz, információt kértek a célpontról, de sem a pultos, sem a vendégek nem tudtak mondani semmit. A következő fogadóban ugyanez volt a helyzet, az utána lévőben viszont sikerrel jártak.

- Üdvözlöm. Egy vörös-fehér páncélt viselő férfit keresek. Jó barátja vagyok - lépett oda a pultoshoz Koss.

Lara mögötte maradt és kíváncsian fürkészte a tömeget. Lerészegedett űrlények és levest zabáló emberek. Inkább visszafordult a pultoshoz és egy lépéssel közelebb ment biztonságot nyújtó mesteréhez.