Star Wars - Az érzelmek háborúja

✧5.✧

A Putto nevű terrorista és az önkéntesek szépen lassan elhagyták a várost és bevonultak a mocsárba. Hat férfi döntött úgy, hogy beáll a terroristákhoz, talán ők se tudják miért. A bázisra megérkezve a fő sátorba mentek, hogy Douglas Le Pa elvégezze rajtuk a beavatást. A többi ember odakint volt, tüzet gyújtottak, ettek és fél szemmel ügyeltek a két fogolyra. Az órák gyorsan teltek, az ég kezdett besötétedni, de a két fiatal hölgy még mindig tehetetlenül ült a tömlöcben és undorodva ették meg az ételt, amit fogva tartóiktól kaptak.

– Padmé – suttogta Lara. – Mondanom kell még valamit.

– Mondd csak Lara.

– Igazából nem Lara Grildon vagyok, hanem Lara Sokka. Ne haragudj a hazugság miatt, de nem akarom, hogy a családom tudomást szerezzen arról, hogy itt vagyok.

– Ezt nem teljesen értem. A családod itt él talán a Naboon?

– Igen itt élnek, tizenegy éve nem láttam őket. Azért vittek el a Coruscantra, mert nem szerettek.

– Ne mondj ilyeneket – simította meg a könnyes szemű Lara vállát Padmé.

– Pedig így van. Bár, ha meg is tudnák, hogy itt vagyok akkor se érdekelném őket. De nem baj, attól még kellett az álnév.

– És honnan jött a Grildon? – érdeklődött a volt királynő.

– A mesterem neve Koss Grildon. Elloptam a nevét – kuncogott a lány. Pedig nem igazán volt olyan helyzetben, ahol van ok a nevetgélésre. Larának eszébe jutott még valami. – De lehettem volna Lara Skywalker is.

– Skywalkert mondtál? – döbbent le Padmé és egy másodperc alatt futottak végig agyán az emlékek. A nabooi krízis, a Tatuin, a szőke hajú kisfiú, akit Anakin Skywalkernek hívnak. Próbálta felidézni magában az arcát, sikerült is és rögtön elmosolyodott.

A királyi palota egyik erkélyén Koss Grildon idegesen járkált fel s alá. Hirtelen egy királyi nagykövet jelent meg mellette.

– Jedi mester. Őreink felkutatták a várost, de semmi gyanúst nem láttak. Úgy véljük a terroristák bázisa jóval a városon kívül van.

– A Guido toronynál is jártak?

– Igen uram, a kérésére ott tüzetesebben átnéztünk mindent, de mindhiába. És a leány... Ő sincs sehol.

– Értem – sziszegte Koss.

Miért kellett szétválniuk, miért kellett mindennek így történnie? Dühös volt és ideges. Magát hibáztatta a történtekért.

– Ne engedd, hogy dühöd és érzelmeid a sötét oldal felé vezessenek – szólalt meg mögötte valaki. A fiatal jedi lovag meglepetten megpördült tengelye körül és egy sóhajt kíséretében nyugtázta, hogy csak volt mestere, Kit Fisto volt az.

– De dühös vagyok mester! Dühös vagyok magamra, amiért nem tudtam rá vigyázni. Ha valami baja esik az az én lelkemen szárad majd.

– Nem te tehetsz róla Koss – tette volt tanítványa vállára a kezét Fisto mester.

– De igen.

– Valamiféle kötelék alakult ki közted és a padavan között. Az érzelmek eluralkodnak rajtad, ne engedd, hogy ez történjen! Nem lehet köztetek semmi, ez egy nagyon fontos szabály! Különben is Lara még csak egy gyermek.

– Hová gondolsz mester? Csak aggódok érte ennyi az egész. Megkedveltem, de nem vagyok belé szerelmes. Ez tiltott a jedik számára – bölcselkedett Koss, pedig tudta, hogy minden egyes szó, ami elhagyta a száját hazugság. Nem akarta, hogy volt mestere a gondolatai közt turkáljon, ezért úgy döntött őt is megingatja egy kicsit. – És mi van veled meg Aayla Secura...