Ellenálhatatlanok

Nagyi a láthatáron

Vettem a bátorságot és kitártam fehér ajtónkat. Nagyi áldogált az ajtó másik felén, napszemüveget viselt pedig egy pisláknyi fény sem tünt fel az égen. Vörös sála orrát is eltakarta, nehogy bejusson a hideg levegö a légutaiba. Kabátja dagadt az alatta lévö három pulóvertöl. Sí nadrágja lilán világított majd azt gondosan betürte vastag bör csizmájába. Mikor végig elemeztem a nagyit megállapítottam magamban, hogy semmit sem változott.
-El az útból, nagyanyátokról lefagy a bugyogó!-rontott be a házba fellökve minket.
-Szia nagyi!-köszöntem és megpusziltam arcát.
-Szia Courtney drágám hoztam neked egy kis ajándékot hiszen te vagy a legelviselhetőbb ebből a fészekből!-mondta mindenki előtt majd levette a ruháit. Megmondom mindig jól esik, hogy nagyi engem gondol a legnormálisabbnak, a többiek már megszokták ezt a helyzetet.
-Szia anyu!-köszöntötte Anya is.
-Kincsem az ott egy ráncocska?-nyúlt Anya arcához nagyi azt jól megsimitva.
-Szia nagyi!-puszilta meg következőnek Zack is.
-Martin, mennyit változtál!-csapta össze nagyi kezeit jobban szemügyre véve testvéremet.
-Zack még mindig.-sohajtott Zack ki már megszokta ezt a helyzetet. A nagyi mindig Martinnak szolitja és mi mindig megnézzük az egész családfát de egyáltalán nincsen Martin nevezetü rokonunk, ha lenne is hogyan lehet a kettöt össze keverni?
-Szia!-hajolt oda apa is.
-Richard jól elhíztál!-fogta a fejét a kritikus nagymamám.
-Rendben nagyi gyere neki kell kezdeni sütni!-mondtam és tolni kezdtem a konyha felé.
-Aztán nélkülem nem tudtok?-háborodott fel hirtelen mire kissé elszöktem mellőle, kitudja még megtámad mit kétlek de jobb a biztonság. :)
Így telt a délelöttünk, gyúrtunk tésztát, kevertünk, a nagyit nyugtatgattuk attól, hogy biztosan nem kellt életre a sütönk. 2 órára már a sütöben volt 3-om bejgli, 3 diós süti már hült, a brownie várta, hogy sorra kerüljön.
-Huh.-fújtam ki a levegőmet egy pohár vízet ívva.
-Huh, Huh hát! Ha tudom,hogy csak azért kellek, hogy valaki adja le a receptet elsem jövök!-zaklatott a nagyi folyamatosan a sütőt nézve hiszen ő még mindig szentül hitte azt, hogy a sütő bántja őt.
-Nagyi hidd el nem csak azért kellesz!-töröltem le egy izzadság cseppemet. Anya és Apa a hálószobába menekült Zack pedig elhúzott Cole-hoz azzal a mondattal, hogy majd vacsorára jönnek. A kedves család.
-Nagyi gyere a szobádba pakolj ki.-mondtam mire szemmel láthatóan nagyon őrült az ötletnek.
10 percel később a nappaliban rogytam össze Mollyt simogatva és fél szemmel a híreket másik szememmel a telefonomat vizslattam.
Kate-től jött 3 új üzenet mit megnyitva nyeriteni kezdtem.

Kate: Courtney azt hittem, hogy ma VASÁRNAP és ezzel még nem is lenne semmi baj csak elmentem a templomba!!!! El tudod te ezt hinni? Azt hittem elkéstem az imát és még be is másztam a kerítésen!!!! Aztán meg semmi sehol ekkor jelez a telefonom, hogy holnap karácsony és ma SZERDA VAN!!!

Kate: El tudod ezt hinni, hogy betörtem egy templomba?????

Kate: MIT TEGYEK? VÁLASZOLJ COURTNEY ZACK SEM ELÉRHETŐ!!!!

Könnyeimet törölgetve írtam vissza.

Courtney: Te állat! Egyszer mész el templomba akkor is roszkor , majd Vasárnap jössz velem! :))

Egyböl jött a válasz:

Kate: Nem lehet...

Courtney: Miért?

Kate: A lelkész bácsi kitiltott onnan!!!

Courtney: Megértem :))))

Mosolyogva zártam be a telefonomat és minden figyelmemet a Tv-nek szenteltem.
Sokat nem tudtam meg csak annyit, hogy tegnap két papagáj megszökött az állatkertböl és mindenki azt keresi.
-COURTNEY!-orditott le a Nagyi mire két másodperc alatt fennt termettem.
-Tessék!-turtam bele szökés barnás hajamba.
-Segíts ezt a Televízíót megszerelni!-mondta és ekkor beléptem az ajtón. A Tv nagyi ölében volt és azt ütlegelte.
-Nagyi, azt nem kell ütni azért van a távirányító, hogy bekapcsold azzal!-forgattam a szememet.
-Tudom én nem vagyok 100 éves!-háborodott fel és kezébe véve a távirányítot megnyomta rajta a legnagyobb gombokat mikor is megtalálta a bekapcsolót és azt lenyomva csodák csodájára elindult a Tv.
Ezután lefutottam a bejglikhez és azokat kivéve beraktam a browniet.
-Kicsikém milyen ügyes vagy!-csillogott anya szeme hiszen a konyhában láthat SÜTNI mi azért nagy szó. Egyáltalán nem szeretek sütni, a Tv- ben jól néz ki és élvezetes aztán pedig felébredsz a szörnyü valóságban.
-Igazából együtt csináltuk.-mosolyogtam rá lányos zavaromban.
-Igaz igaz, a nagyi?-kérdezte halkan, nehogy az említett személy meghallja.
-Fennt, tanulmányozza a híreket.-motyogtam.
-Rendben, innen figyelem a sütiket menny szépen fel pihenj, ha jól hallottam Cole betekint vacsira!-kuncogott titokzatosan.
-Remélem azután ki is tekint.-gunyolódtam.
-Courtney! Fogalmam sincs kitöl örökölted ezt a modórt!-mondta utánnam.
-A nagyitól!-mosolyogtam rá majd gyorsan felrohantam a szobámba hol már Molly tronólt.
Sorozatot nézve ütöttem el az idöt. 5 órakor eszméltem fel. Lezuhanyoztam majd vacsorához illöen felvettem egy fehér spagetti pántos felsöt ahoz pedig egy melegítöt :).
Sima smink, szemöldök, szempillaspirál, szájfény.
Letántorogtam a lépcsön és egyböl a nappaliba mentem hol apa üldögélt nagyival együtt.
-Van egy személyi edzöm ha akarod a számát!-gyözködte nagyi apát ki segítségért kiáltott legbelül.
-Nagyi apának semmi szüksége rá!-veregettem meg apa hátát.
-Dehogynincsen!-csattant fel az igazáért.
-Nincsen!-emeltem fel a hangomat mitöl egyböl elcsendesedett.
-Mi a vacsi?-érdeklödtem mert finom szagok csapták meg az orromat.
-Hideg tál vagy töltött káposzta!-mondta apa
-Én mindenképpen töltöttet eszek!-vázolta fel tervét Nagyi. Remélem még közölni fog ilyen fontos dolgokat azon a két napon min itt lesz.
6 óra felé járt mikor is feltépték a bejárati ajtonkat majd berontottak rajta. Igazából csak Zack jött és Cole. Egyböl kiléptem hozzájuk hiszen az egyikkel beszélni szerettem volna. Kitalálhatjátok nem Zackkel akarok tanácskozni.
-Sziasztok!-köszöntem majd végig mértem Cole-t míg felakasztotta kabátját. Fekete blúz fekete nadrággal. Ujjain gyürük mik tökéletes kiegészitöi a semleges ruhához. Gesztenye barna haja most szinte feketének tünt majd rám nézett én pedig tartottam a szem kontaktust.
-Én most itt hagylak titeket.-lépett le Zack a kellemetlen szituácioból.
-Szia hiszti.-köszöntött lágy hangon amitöl megremegtem.
-Majd valamikor elszeretnék menni ahoz a tohóz...-mondtam neki suttogva mire elmosolyodott.
-Nyáron.-lépett közelebb hozzám és nyomott egy puszit a nyakamra mitöl melegség töltötte el az egész testem.
-Courtney nem is mondtad ilyen helyes fiatalember a barátod!-hallottam nagyi rikácsoló hangját.
-Nem is mondtam, hogy van barátom!-forgattam ki a szavait.
-Kisfiam megfogtad az élet lábát!-mondta Cole-nak.
-Az biztos!-mosolygott Cole olyan kisfiusan, persze, hogy élvezte a zavaromat.
-Gyertek, gyertek vacsora!-jött ki anya is majd vissza is spurizott a konyhába mi pedig követtük.
Én Cole és Zack között üldögéltem velem szemben anya melette a nagyi ki nem bírta levenni a szemét Cole-ról, majd apa az asztalfön belátta az egész csapatot.
Már javában falatoztunk és beszélgettünk.
-Igen és akkor felfalta!-mesélt egy storyt Zack Cole pedig vadul bologatott.
-Majd rákentük a takarítora!-röhögött Cole mire mind elkezdtünk kivétel a nagyit ki csak furán nézett maga elé.
-Nem szeretnék ünnep rontó lenni, de valaki ugrál és integet az ablakban.-jelentette ki mire hirtelen megállt az élet...

Lehetséges, hogyha meglátszik a részen az, hogy nagyon fáradt vagyok régen aludtam remélem megértitek <3