Ellenálhatatlanok

Utállak, csokolj meg!

Kinyitom a szememet, homályosan látok. Szomjas vagyok, adjatok vizet! Hol van mindenki, hol vagyok? Az utolsó emlékem a buliról annyi, hogy Zack-ék ki futottak a házból mert elvileg megjött a Télapó. Fáj a fejem, csak nem másnapos vagyok? Feltápászkodok majd megdörzsölöm szemeimet. A kanapén vagyok. Pár ember is itt van akik minden bizonnyal tegnap is itt voltak. Ni! Franci nagyi! Oda mennék hozzá de még alszik. Kimegyek a konyhába ahol páran csendben reggeliznek. Biztosan nekik is kong a fejük, soha többet nem iszok. Ez egy olyan ígéret volt amit mindenki megígér saját magának de soha nem tartja be. Na mindegy, kitöltöttem egy kis vizet majd azt kortyolgatva próbáltam kutatni az emlékeim között. Mi volt tegnap... Áh! Megvan! Emlékszem, hogy Cole a szemem láttára vitt be egy lányt a szobába. Végül is nem hibáztathatóm, nem vagyunk együtt sőt ő már 18 éves szóval biztos kell neki a kaland egy érett nővel nem mint velem. Csak akkor legalább megmondta volna. Köhögök, félre nyeltem. Mindenki rám néz majd mikor legyintek újra a semmibe merednek. Vajon hol van Matteo? Vagy Kate, vagy Zack vagy Cole?
Erőt vettem magamon és lassan elkezdtem az emeletre menni. Megállok a szobám ajtaja előtt, hiszen ide ment Cole és az a lány. De ez a szoba az én szobám is. Csak kopognom kéne? Áh, hagyom a francba. Berontottam és végig mértem a terepet. Cole fekszik az ágyban, még alszik. A haja össze vissza, a fehér lepedő kissé lecsúszott róla ezzel teljes kilátást nyújtva felsőtestéről. Vajon hol van a lány?
Közelebb megyek a szekrényemhez majd kinyitom és kiveszek belőle egy kényelmes nadrágot egy pulcsival. Mocorogni kezd, Istenem add, hogy ne kelljen fel. Rápillantok de még mindig csukva van a szeme. Hát jó. Megpróbálok minél gyorsabban felöltözni, nehogy észre vegyen meztelenül. A hajamat felkötöm lazán majd lemosom a sminkemet. Sokkal jobb. Már mennék ki a szobából mikor is Cole rekedtes hangon megszólal.
-Jó reggelt!-mosolyog csukott szemmel. Nyelek egy hatalmasat majd szóra nyitom a számat.
-Vagy jobbat, ha a saját ágyamban aludhattam volna én is így mosolyognék!
-Milyen morcosak vagyunk, lett volna itt még hely.-válaszolt és mostmár szemeit is kitárta.
-Hogyne, hogy aztán majd hármasban csináljam veled meg a vörös hajúval!-fujtattam és mielőtt még válaszolni tudott volna kimentem a szobából.
Telt múlt az idő, a vendégek már elmentek de még mindig nem tudtam, hogy hol vannak a többiek. Franci néni volt csak itt aki nem emlékszik semmire sem. Nagyszerű. Cole-al pedig nem akarok beszélgetni amúgy sem jött még le azóta.
-Franci néni, biztosan nem tudja, hogy hol van a fia?-kérdeztem már vagy hatvanadjára.
-A fiam? Azt nem, de az a John gyerek azt mondta az éjszaka közepén, hogy elmegy haza mert otthon felejtette az alvó maciját!-gondolkodott erősen én pedig majdnem lefordultam a székről, hogy mi? Haza ment? Ezt nem hiszem el! De hiszen részeg volt és nem tudott volna vezetni! Felkell hívnom Zack-et!
A telefonom után kaptam és tárcsáztam a testvéremet aki nyolc csöngés után felvette.
-Háló?-hallottam a fáradt hangját
-Zack, hol vagytok?-akadtam ki
-Jajj Courtney, nem tudom nem emlékszek csak már a határ után keltem fel! De ne aggódj mind megvagyunk! Itt van Kate és a két meleg is!-nyugtatgatott
-Hogy hogy ne aggódjak te szerencsétlenség!-ordítottam kétségbeesetten.-Itt hagytál engem és még ezt a tökfilkó Cole-t sem tudtad magaddal vinni? Forduljatok vissza értem! Hogy képzeltétek, hogy haza mentek? Ki a sofőr?
-A sofőr valamilyen Arab nagyon kedves, Aliha Tobi-nak szólítom! Ne idegeskedj! Majd amikor haza értünk hívlak! Ja és hugi majd légyszi pár csomagot hozzatok haza ti is! Ha jól emlékszek nem tudtunk mindent becsomagolni.-ecsetelte én pedig majdnem felrobbantam a dühtől.
-Hogy gondoltad, hogy a húgodat itt hagyod?!-hisztiztem szerintem jogosan-Egyáltalán, hogy gondoltad, hogy elmész haza?
-John-nak az ötlete volt csak aztán már gondoltam ne csinálja egyedül! Aliha! Aliha húzd le a zenét! Mivan nem érted? Music off!-kiabálta de már úgy éreztem a falnak beszélek.
-Szia Zack és addig mosolyogj ameddig csak tudsz!-nyomtam ki a telefont és idegesen vissza csörtettem a konyhába.
Ezt nem hiszem el, ilyen is csak velem történhet meg. Most mi tévő legyek?
-Itt hagytak.-ültem le Franci nagyi elé.
-Jajj drágám az élet egy nagy kaland!-csillogott a szeme.-Örvendj, élvezd ki a kötelesség nélküli napjaidat!-mosolygott majd felállt és megveregette a hátamat.-Nekem indul a buszom, itt van az a fiú akiről tegnap meséltél csak ellesztek.-kacsintott. Áhhá! Szóval tegnap meséltem neki Cole-ról és erre emlékszik! Ezt a kamust! Megöleltem és miután ki kísértem vissza mentem a nappaliba ahol a kandalló mellett állt Cole. Nagyszerű.
Leültem az egyik kanapéra és onnan figyeltem.
-Mindenki elment, ketten vagyunk.-mondtam szinte suttogva.
-Majd haza megyünk mi is.-szegezte rám a tekintetét.
-Majd?-kérdeztem egyik szemöldökömet felvonva.
-Igen, majd minek mennénk haza egy ilyen szép helyről?-mosolygott én pedig értetlenül bámultam.
-És ezt a szép helyet kibírnád velem?-tettem fel a kérdést amire csak megvonta a vállát.
-Itt az a kérdés, hogy te kibírnád-e velem anélkül, hogy belém szeress ennél is jobban.-kacagott ki én pedig megdobtam egy díszpárnával.
-Rohadj meg! Én kibírom melletted úgy, hogy nem esek beléd mint te láthatólag belém!-tettem keresztbe a karomat.
-Rád hagyom.-kacsintott majd kiment a konyhába.
Nem hiszem el, hogy ezzel a görénnyel kell együtt élnem ameddig hajlandó nem lesz haza vezetni.

Hat óra volt már besötétedett. Nem nagyon szóltunk egymáshoz, én anyának magyaráztam aki szinte szívinfarktust kapott majd lerakta mert elmondása szerint kikell nyírnia  Zack-et telefonon keresztül, Cole pedig valamilyen meccset nézett. Kis gondolkodás múlva leültem mellé törökülésben és a képernyőre szegeztem a tekintetem. Pár percig néztük amikor is hirtelen kikapcsolta a Tv-t.
-Hé! Én még néztem volna!-panaszkodtam felé fordulva.
-Gyere!-fogta meg a kezemet és felhúzott egy pillanat alatt. A konyhába vezetett majd levett két poharat és kitöltött mind kettőbe vörös bort. Nem tudtam mit csinál de a másik pillanatban már zenét rakott be. Hirtelen oda nyújtotta felém a kezét amit félve megfogtam, megpörgetett. Oda húzott magához közel majd kezeit a csípőmre tetette és lassan elkezdett a zenére mozogni. Kis gondolkozás múlva karjaimat a nyaka köré fontam és úgy néztem a szemébe.
-Cole.-suttogtam
-Hm?-kérdezte tekintetemet fürkészve. A pillangóim feltámadtak és csak úgy repkedtek mintha kiakarnának törni a pocakomból.
-Mi volt azzal a vörös hajú csajjal?-kérdeztem félve amikor is egy tincset a fülem mögé tűrt.
-Semmi nem volt, felvittem a szobába, hogy féltékennyé tegyelek de nem tudtam volna megtenni vele.-mondta őszintén amitől halványul elmosolyodtam.-Ne mosolyogj!-pirult kicsit el én pedig kinevettem de ekkor hirtelen közelebb hajolt hozzám és már én éreztem magamat vörösnek, de nem csókolt meg csak kinevetett.
-Utállak!-mondtam még mindig hagyva, hogy vezessen a halkan szóló zenére.
-Én is utállak.-mondta majd lassan újra elkezdett felém közelíteni. Egy percre meghátráltam majd mikor láttam, hogy komolyan gondolja hagytam, hogy ajkai az enyéimre tapadjanak és nyelveink táncot járjanak. Szorosan húzott magához én pedig beletúrtam hajába ezzel is újra csókba hívva őt. Egy kis idő múlva elszakadtak ajkaink egymásétól. A fejemet vállába fúrtam és úgy lassúztunk tovább. Kezei átkarolták derekamat és ez volt a világ legjobb érzése. Ott voltam vele kettesben a második csókunk után, vajon még lesz több? Vagy ez volt az utolsó? Ezt már én sem tudhatom azt hiszem, de egy dolgot biztosan tudok, ezt a pillanatot örökre a szívemben hordozóm majd.