Ellenálhatatlanok

Ausztria vigyázz mert jövünk!

Legszebb álmomból keltett fel az ébresztőm éles hangja. Halkan csipogott mégis nekem egy mentő autó szirénájával is felért. Kinyomtam pár másodperc múlva, 6:00-van. Nagyszerű. Emlékszem az éjszaka felkeltem és bekapcsoltam nehogy véletlenül elaludjak reggel. Most meg itt tartunk, hulla fáradt vagyok de rengeteg dolgom van indulás előtt. Feltápászkodtam és komótosan kiballagtam a fürdőbe. Megnyitottam a zuhany rózsát majd beállva az alá engedtem, hogy a szemembe folyón a meleg víz. Megmosva hajamat és testrészeimet kiszálltam a tusolóból majd alaposan megtörülve magamat vissza totyogtam a szobámba. Kis idő múlva Molly jelent meg lábam mellett.
-Szia Molles!-simogattam meg majd elindultam a szekrényemhez és kirángattam belőle egy pulóvert és egy melegítőt. Ez tökéletes lesz az útra.
Felöltözve lesomfordáltam a konyhába Molly-val együtt. Nagy meglepetésemre az egész család ott kávézott.
-Sziasztok!-köszöntem a reggeli fáradt hangomon.
-Szia kicsim, tessék itt a kávéd!-nyújtott anya a kezembe egy bögrét. Milyen aranyos gondolt rám is.
-Mikor indultok?-nézett fel apa az újságból.
-Fél 8-kor, a többiek is mindjárt itt lesznek.-vázolta fel a tervet Zack.
-Apa lehozod a csomagom?-néztem boci szemekkel hiszen bármennyire is szerettem volna nem tudtam volna elbírni azt a tömeget.
Apa csak bolíntott majd felment.
Az elsö érkezö természetesen Kate volt. Fekete pulcsi, fekete nadrág és fekete bakkancs.
-Sziasztok!-jött oda az asztalhoz és egy gyors puszit nyomott Zack arcára majd elém állt.
-COURTNEY!-üvöltötte a képembe.
-Kate örülök, hogy ilyen vidám vagy ma!-mondtam cinikusan mire csak legyintett.
-7 napig telelünk!-jelentette ki én pedig elmosolyodtam.
-Úgy bizony, hoztál arcmaszkot?-kérdeztem.
-Igenn, van citromos és csokis izesítésü is!-bologatott boldogan majd elkezdett az anyuval beszélgetni.
-Sziasztok!-jött be másodiknak Cole én pedig megremegtem. Nem szerettem volna rá nézni a tegnapi miatt, így csak a hangjából itéltem meg ittlétét.
-Csá haver!-köszöntötte Zack.
-Cole hogy vagy?- kezdett egyböl baráti csevelybe anya.
-Köszönöm jól önnök?- fecsegett illedelmesen.
-Jól, nagyon örülünk annak, hogy igy a kis barátok elmennek kikapcsolodni!-tapsikolt anya.
-Cole gyere egy kicsit!-hívta Colet apa mire már én is felkaptam a fejemet. Mit akar apa Cole-al? Valoszínüleg azért hívta el, hogy mi vagy én ezt ne tudjuk meg.
Mikor már Matteo és John is megjött anya váltott velük is pár mondatot majd indulásra készen álltunk.
-Élelem?-kérdezte anya
-Van.
-Víz?
-Van.
-Vigyázzatok magatokra.-puszilt meg végül engem és Zacket is.
-Rendben anya, ti is.-köszöntem el tölle majd legugoltam Molly-hoz és egy utolsót simitottam puha szörén.
Kilépve a házból megpillantottam két kocsit. Az egyik egy fekete Jip png-volt míg a másik egy fekete porsche.
-A porsche az enyém.-állt meg mellém Cole én pedig bolintottam és a böröndjeimmel oda mentem.
A többiek beszálltak a Jip-be én pedig Cole mellé a porsche-be. Az ülés kényelmes volt. A lábam teljesen elfért.
-Hány kocsid van neked? És még motrod is nem pofátlan ez már?-törtem meg a csendet.
-Hát tudod motorral is mehetünk egy 5 orás utón.-mosolygott
-Nem kell.-húztam fel a lábaimat, hogy még kényelmesebben üljek.-Rakhatunk zenét?-pislogtam nagyokat de igazából már nyultam is a rádio ikonhoz.
-Addig ameddig kiérünk Magyarországról! Onnan már kell a GPS!-mondta én pedig csak élveztem a zenét megsem hallva az ö szavait.
-Courtney!-húzta le hirtelen a zenémet egy kis idö után.
-Igen?-szakadt fel a szemöldököm egyböl.
-Beszélgessünk. Itt van ez az egész út elöttünk már vagy 30 perce Britney Spears-et hallgatok én a te hangodat akarom hallani.-mondta eléggé mélyen és parancsolóan mitöl kissé megrezzentem.
-Rendben.-mondtam neki majd kissé felé fordultam. Csak most tudtam megszemlélni milyen amikor vezet. Egyik kezével alul fogta a kormányt és azt lazán csavargatta, másik kezébe az ujjai a váltóval játszadoztak. Gesztenye barna haja szemébe hullott mit egy gyors mozdulattal kisöpört onnan. Eléggé gyorsan mentünk de még sem annyira, hogy féljek. Tudott bánni a nökkel biztosan már sokkal volt dolga.
-Befejeznéd a stírölésemet grimasz?-kuncogott én pedig csak megforgattam a szemeimet.
-Bocsánat a tegnapi szájra pusziért.-mosolygott folyamatosan fél szemével engem vizslatott.
-Túl arogáns vagy.-mondtam neki mire felnevetett.
-Az, hogy mindig megkapom amit akarok az nem azt jelenti, hogy arogáns vagyok.-mondta egyszerüen.
-És te mit akarsz?-tettem fel a furfangos kérdésemet.
-Az maradjon az én titkom.-mondta egy pillantra a szemembe nézve. Argh ha tudnám mire gondol.
-Mióta kosarazol?-kérdeztem témát terelve.
-5 éve, te sportolsz valamit?-kérdezte mire csak megvontam a vállamat.
-Nem, miért látszik?-néztem le karcsu testemre. Igazából csak jó géneket örököltem, semmit sem tettem hozzá ahoz, hogy így nézzek ki.
-Gyönyörü vagy Courtney.-mondta mire elégedett mosoly ült ki az arcomra amit egyböl észre is vett.- De nem eléggé ahoz, hogy velem legyél.-kontrázott mosolyogva.
-Hidd el te lennél az utolsó kivel együtt lennék!-csattantam fel ö pedig csak élvezte a zavaromat.
-Persze, persze.-derült a boldogságtól. Barom.
-Tudod érdekes, hogy azt gondolod humoros vagy.-tettem ölbe a kezemet.
-Lehet ha nem akarok az lenni.-mosolygott én pedig leeresztettem lábaimat és ekkor combomra helyezte a kezét. Nem markolta meg csak ott pihentette mintha várna a szorítással. Nem mondtam neki, hogy ne tegye. Így utaztunk tovább. Nevettünk, hülyéskedtünk néha zavarba hoztuk a másikat.  Tud velem bánni de mégis tolakodonak tünik. Olyanokat tesz mik nekem nem fájnak de mégsem szabadna neki. Szeretem azt, hogy ilyen rosszfiú.
-Min gondolkodsz?-zakkantott ki gondolat menetemböl.
-Csak azon, hogy éhes vagyok.-hazudtam.
-Itt van a közelben egy meki megállok.-mondta és pár perc alatt ott termettünk. Vett nekem egy big mac menüt Colával és palacsintával majd tovább hajtottunk.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá majd elkezdtem enni.
-Van testvéred?-kérdeztem
-Igen a növéremen kivül még van egy hugom de már nem lakok otthon ezért ritkán látom.-mondta halkan én pedig bolintottam.
-Értem és a szüleid?-kérdeztem mikor is megcsörrent a telefonja.
-Haló?-hangositotta ki a képernyön.
-Coles!-köszönt bele egy nöi hang, mintha már hallottam volna egyszer.
-Csá növérkém!-mondta nekem pedig eszembe jutott a hang hordozoja hát persze, hogy a növére!
-Anya mondta, hogy elutazól valakikkel!-folytatta a lány.
-Igen, majd csak Januárban megyek haza.-mondta Cole.
-Hát nekem aztán mindegy, kikkel mész?
-Haverommal neki a csajával és neki a hugával meg még két meleggel.-vázolta fel a csapatot én pedig akaratlanul is de felröhögtem azon, hogy milyen nevetségesek vagyunk.
-Aha, akkor hagylak legyél csak a... mindegy szia Cole!-köszönt el majd gyorsan lerakta belöllünk pedig kitört a nevetés.
Egy kis áldogállás után átértünk Ausztriába hol már mindenhol hó volt. A távolban hegyek tornyosultak, melettünk még pusztaság volt de 5 méteres hó boritott mindent. A látvány gyönyörü volt, életem végéig elnéztem volna azt, hogy pár kölyök játszodnak a hóban és éppen csak a fejük látszik ki.
-Cole!-mormogtam 30 perc után.
-Hm?-nézett rám.
-Nem baj ha elalszok?-kérdeztem.
-Nem baj grimasz.-puszilt bele a hajamba.
Pár perc mulva a fáradság miatt, a kaja miatt és a kényelem miatt elnyomott az álom.