Cole után bejött a rejtélyes vendég aki nem más volt mint Matteo. Barna haja göndören állt feje tetején, kisfiúsan mosolygott, barna szemei csillogtak.
-Sziasztok!-köszönt végig nézve rajtunk majd amikor látta Sztázi kezében az ásót kicsit hátrébb lépett.
-Ki vagy?-kérdezte Sztázi tisztes távolságból. Jaj persze, ők nem ismerik Matteot.
-Ő Matteo Sztázi nyugodtan lerakhatód az ásót.-mondtam és megfogva karját leeresztettem vele a szerszámot.
-Ne haragudjatok ha megijesztettelek titeket csak bent a házban sötét volt és kerestem a villany kapcsolót.-súrolta meg a tarkóját.
-Ülj csak le Matti!-invitálta Kate miközben vissza mászott a hinta ágyba.
-Na és hol van John?-kérdezte Zack miután Matteo kényelmesen elhelyezkedett én pedig már is a kezébe nyomtam egy tálat rajta hússal és zöldséggel.
-Nem tudott sajnos jönni az egyeteme miatt sokat kell tanuljon.-mondta.
-És sportolsz? Kosarazol?-támadta le Krisz őt.
-Nem, nem sportolók de ahogy látom ti igen.-nézett végig a fiukon akik büszkén kihúzták magukat.
-Igen és minden meccset megnyerünk ha akarod eljöhetsz a következőre megadom a helyszínt.-vette elő a telefonját Liam-Diktáld a számod!
Amíg ők elbeszélgettek addig végig néztem a társaságon. Kate és Zack a hinta ágyban pihentek, Zacknek a feje Kate mellkasán pihent aki a haját simogatta. Anasztázia lehúzta a borát és újra töltött míg Matteo és a kosarasok beszélgettek. Le akartam volna ülni de egy kéz a derekamra simult és lerántott. Cole ölében ültem míg karjaival átfont engem. Halkan kuncogtam egyet amikor is megéreztem mézédes ajkait a nyakamon amik egészen a vállamig vándoroltak. Fahéjas illatát beszívtam és hátra döntöttem fejem. Éreztem ahogyan bele mosolyog a bőrömbe majd elhúzódott tőlem. Karomat átfontam nyaka körül és úgy hallgattam tovább a többieket.
-Sztázi, hogy haladsz az esküvő szervezéssel?-kérdezte Zack kissé felemelve fejét, hogy ráláthasson Anasztáziára aki az esküvő hallatán lehúzta újra a borát és újra töltött magának majd megrökönyödött.
-Mindjárt itt van és szinte már minden megvan csak koszorús lányaim nincsenek. A legjobb barátnőim külföldön élnek és nincs pénzük haza jönni az esküvőmre.-panaszolta majd egy kis hallgatás után felpattant.-Ti!-mutatott rám és Kate-re.
-Hm?-pillantottam rá ártatlanul.
-Lennétek a koszorús lányaim?-kérdezte én pedig felugrottam Cole öléből és rá szöktem Sztázira aki meginogott de vissza ölelt.
-Persze! Mindig is arra vártam, hogy koszorús lány lehessek!-mosolyogtam mint egy tök.
-Én is!-teremt egy pillanat múlva oda hozzánk Kate és ő is sikítozásban tört ki.
-Minket meg sem kérdezel?-kérdezte Liam szórakozottan.
-Agyalágyult!-forgatta a szemét Anasztázia ami után szétszakadtunk.-Majd a ruhákat még egyeztetjük és mindent!-fordult újra hozzánk.
-Rendii!-tapsikolt Kate majd feltartotta a telóját és elindított egy liveot.
-Sziasztok emberek!! Képzeljétek koszorús lány leszek! Igen én! Sztázi esküvőjén és képzeljétek Courtney is az lesz!-nyomta a képembe a telefont amit sikeresen eltoltam magamtól.-Na rendi csak ennyit akartam legyetek jók puszi! #koszoruslányleszek!!!!
Éjfél elmúlt amikor elsőként elment Matteo azzal az indokkal, hogy fáradt. Nem csodálom a fiúk birkóztak vele, hogy kiderítsék mi a titkos képessége hiszen biztos jó valamilyen sportban?!
Anasztázia részeg volt és amikor elment hányni én segítettem neki tartani a haját. Kate elaludt és Zack is berúgott a másik két kosarassal. Amikor Cole meglátta nővére állapotát felállt és lazán intett egyet majd megragadva a csuklómat kifelé kezdett húzni másik kezével pedig tolta Sztázit.
-Várj!-szóltam neki és vissza futottam a kertbe.-Hé fiúk kell fuvar haza?-kérdeztem Kriszt és Liam-ot akik nem éppen tiszta tekintettel néztek rám majd válasz képp kinevettek.
-Majd alszunk a bokorban!-legyintett Krisz és beborult az egyik tujába!!!
-Hé van egy szál cigid?-kérdezte Liam és itt úgy döntöttem, hogy inkább Cole után sietek.
Megsimogattam Mollyt majd kiléptem a bejárati ajtón és Cole kocsijához mentem majd beszálltam az anyós ülésre.
-Megvagy?-fürkészett én pedig bólintottam így hát elindultunk.
Anasztáziát kiraktuk a lakásánál és felsegítettük a lépcsőn egészen az ajtóig majd onnan reméltük, hogy betalál.
Már úton voltunk haza felé rajtam pedig az álmosságnak jelei kezdtek megjelenni. Cole keze a combomon pihent és azt simogatta.
-Mindjárt otthon vagyunk.-puszilt bele a hajamba amitől elmosolyodtam.
-Rendben, egyébként nagyon örülök, hogy koszorús lány lehetek!-csillant fel újra a szemem.
-Én is nagyon örülök neki már elképzeltelek abban a szexi ruhában amit majd rád adnak!-mosolygott
-Kitudja, lehet ha egy nagymama ruhát kapok!-tűnődtem el amikor is lehúzódott hiszen megérkeztünk. Kiszállt és máris az én oldalamon teremt. Kinyitotta az ajtót majd benyult és lassan kicsatolta a biztonsági övemet miközben hagyta, hogy beszívjam észvesztő illatát. Gyorsabban vettem a levegőt amit ő is észlelt.
-Te még a nagymama ruhában is eszméletlenül néznél ki.-nyalta meg alsó ajkát nekem pedig csak ennyi kellett hiszen a következő pillanatban lecsaptam ajkaira és lassan csókoltam. Kivett a kocsiból és hatalmas kezeit a fenekemre csúsztatta úgy tartott míg én átkaroltam lábaimmal derekát. A csókunkat nem szakította meg, mohón követelte tőlem. Már a lakásán jártunk. Azaz a szobájában hiszen ledobott a hatalmas ágyára ami puha volt. Végig néztem rajta. Haja szemébe lógott, rosszfiús mosolyra húzta a száját miközben végig mért nekem pedig akkor jutott eszembe, hogy csak egy ruhában vagyok. Probáltam lehúzni a felgyürödött anyagot kisebb sikerrel de amikor látta, hogy mit teszek letámadott és egyik kezével a két kezemet kifeszítette a fejem felé. Lassú csókokkal hintette be nyakamat, vállaimat...Sziasztok! Elkezdek egy új történetet "Bájos vágy" címmel. Szerintem a címe magáért beszél ha kicsit többre vágysz nyugodtan olvashatod azt is. Ezt a történetet viszont folytatni fogom amikor ihlettem jön. <3
YOU ARE READING
Ellenálhatatlanok
RomanceCourtney... mindenkinek más jut eszébe amikor meghallja a nevem. A családomnak és a legjobb barátnőmnek maga a megtestesült szarkazmus. A kívülállóknak pedig egy kis virágszál. Mindaddig senki sem ismerte az igazi énemet ameddig egyik nap be nem top...