Ellenálhatatlanok

Mr. Egoista és a hóember

-Normálisak vagytok?-kérdeztem csipáimat törölgetve mikor is mocorgást éreztem magam mellől.
-Jó reggelt.-mosolygott be csukott szemekkel.
-Ti együtt aludtatók?-döbbent le Kate mintha egy szellemet látott volna.
-Tudod Kate mivel egy szobába raktatok minket nem volt más választásunk.-ült fel Cole én pedig hevesen bólogattam.
-Na oksi, de gyertek 10 percetek van felöltözni hiszen megyünk macit lesni és szánkózni!-ujjongott majd kirángatta Zacket és saját magát a szobából.
Ketten maradtunk Cole-al ő pedig vissza feküdt. Löktem egyet rajta hátha felébred mire ő meg lecsúszott az ágyról.
-Courtney!-üvöltötte én pedig majdnem bele fulladtam a nevetésembe.
Feltápászkodott majd hirtelen rám vetette magát és elkezdett csikizni.
-Elég!-sikítottam majd mikor befejezte kinyitottam addig becsukva tartott szemeimet és megláttam, hogy felettem van és fürkészi az arcom.
-Cole kegyetlen vagy! Csak véletlenül meglöktelek!-tettem kezeimet a vállaira.
-Véletlenül mi?-nevetett én pedig hevesen bólogattam.
-Akkor ezt is betudhatjuk egy véletlennek.-hajolt közel hozzám és adott egy puszit a számra. Nem teheti ezt velem annyira megakarom csókolni, a szemei, a nevetése, mindene.-Megakarsz csókolni?-húzott mosolyt a szájára mire ellöktem magamtól ő pedig mellém feküdt.
-Nem akarlak.-feküdtem föléje, hogy ő is legyen olyan helyzetben amiben én voltam egy percel ezelőtt.
-Szívás.-mosolygott folyamatosan mikor is valaki benyitott.
-Amigo, Jézusom mit műveltek?-hallottam John meglepődött hangját mire mind ketten elnevettük magunkat.
-Semmit, csak le lökött az ágyról.-mondta Cole és egy pillanat alatt ledobott magáról.
-Ah ha szemmel baszni lehetne!-fordult meg és távozott drámaian.
Két perc alatt készen voltunk teljes sí szerkóban.
-Na végre indulhatunk!-toporzékolt Kate.
Igazából nem voltam biztos benne, hogy Zack tudja, hogy hova kell menni de minden esetre vezette a társaságot.
Én a szánkón ülve hagytam, hogy Cole húzzon át az erdőn.
-Zack, tudod merre vannak a medvék?-kérdezte Matteo egy idő után sóhajtva.
-Persze, hogy tudom!-gyalogolt ő is Kate-et húzva.
-Courtney megtennéd, hogy használnád két szép lábad?-fordult hirtelen hátra Cole én pedig megráztam a fejemet.-Ilyenekre kényszerítesz!-forgatta a szemét és még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy milyenekre rántott egyet a szánkón én pedig hátra estem a hóba.
-Cole!-sikítottam nevetve de senkit sem nagyon érdekelt a helyzetem hiszen a lépteiket egyre távolabbról hallottam.-Hahó!-szóltam még mindig a hóban fetrengve mint egy eldőlt hóember.
Erőt vettem magamon és feltápászkodtam de ők már szinte kis hangyaként jelentek meg a látó körömben ezért futni kezdtem utánuk.
-Na mi van grimasz ide értél?-kuncogott Cole miközben én kifulladva próbáltam tartani velük a lépést.
-Zacki nézd ott van valami ház!-mutatott előre Kate mi pedig egy emberként fordultunk arra.
-Juj most jut eszembe!-csapot a fejére John.-A medvék téli álmot alszanak!-mondta mi pedig mind megtorpantunk.
-Nemár!-csaptam le magamat a szánkóra.
-Ez nekem, hogy nem jutott eszembe?-tette fel a költői kérdést magának Zack mire több szúrós pillantást is kapott.
-Hát akkor szánkozzunk!-tapsikolt Kate és felpattanva elkezdett futni egy kisebb dombhoz.
-Ha valaha annyi energiám lenne mint neki.-sóhajtott Matteo.
-Jösztök?-kiáltott nekünk mire mi mind megindultunk felé.
Szánkozhattunk egy fél órát körülbelül mikor már mindenki éhes lett és úgy láttuk a legjobbnak ha vissza megyünk a házhoz.
Anya hívott amikor már mindenki fogyasztotta a reggelijét.
-Háló?-szóltam bele.
-Kicsikém mindjárt éjfél!-mondta anya én pedig ijedten az órára néztem. 9 óra.
-Anya reggel kilenc van!-sóhajtottam
-Nem mindegy? Kicsikém apáddal elmegyünk sízni Erdélybe!-tapsikolt a vonal másik végén.
-Rendben, vigyázzatok magatokra!-mondtam még egyet kanalazva a müzlimbe.
-Ti is!-hallatszott a hangja majd még pár puszi után leraktuk.
-Mit mondott?-kérdezte Zack.
-Mennek apával Erdélybe.-vontam meg a vállamat mire bólintott.
-Mi a mai program?-kérdezte John Zacket.
-Elmegyünk a karácsonyi vásárba majd pedig bevásárolunk estére és azután már boldogan térhetünk át az új évre.-mosolygott és megpuszilta barátnőjét ki éppen egy uborkát hámozott.
-Jej!-tapsikoltam-Még soha nem voltam itt karácsonyi vásárban!-mondtam.
-Akkor most leszel.-mondta Matteo mosolyogva én pedig bólogattam.
-Mikor is megyünk?-kérdeztem.
-1-kor indulunk mire oda érünk az egy fél óra.-vázolta fel Zack a dolgokat.
-Rendben akkor kinek van kedve hóembert építeni?-kérdeztem mire Kate-nek felcsillant a szeme.
-Nekem!
-Előszőr egyél baby.-mondta neki Zack mire én csak meg forgattam a szememet.
-Te Mr.ego?-fordítottam a fejemet Cole felé.
-Minden álmom megépíteni téged boszorkahóemberként!-csapta össze kezét és gyorsan felállva már indult is a kabátjáért.
-Jó akkor én meg megépítelek téged egy zombiként!-futottam én is a kabátomért majd versengve rontottunk ki az ajtón.
Mikor készen lettem diadalmasan hátra léptem a művemtől ami egy kissé ferde fél szemű zombihóemberlett.
-Az enyém sokkal jobb.-hajolt le hozzám Cole és államat megfogva oda vezette tekintetemet az ő hóemberéhez mi jobban hasonlított egy űrhajósra mint egy boszorkányra.
-Akkor nyisd ki a szemed!-fontam össze a karomat és újra ránéztem az enyémre.
-Na még mit nem!-nevette el magát és belőlem is kitört a nevetés. Ott álltunk két rokkant hóember előtt és folytak a könnyeink nevetésünktől. Ekkor megdobbant a szívem és valami olyant éreztem amit eddig még soha. Lehet, hogy kezdem nem csak a hatalmas egót látni Cole-ban hanem valami teljesen mást mire talán nekem szükségem van?
-Gyere grimasz még megfázol.-indult el a bejárat felé én pedig kizökkenve a gondolataimból loholtam utánna.
Egy órakor ültünk be a kocsiba, Kate-ék velünk utaztak így vagy rock-zenét hallgattunk vagy pedig azt, hogy hátul falják egymást de valahogyan megérkeztünk a belvárosba.
-Gyönyörű ez a hely!-szálltam ki a kocsiból körbe fordulva a tengelyem körül. Mindenhol faházak amik magasra tornyosultak, világított karácsonyfák és egy csomó világító dísz. Sok ember volt mindenki volt egy-egy standnál hol kürtőskalács-ot vagy karácsonyi édességeket árultak.
-Na tetszik nektek?-kérdezte Zack megállva mellettünk.
-Amore! Hova hoztatok!-csapta össze két kezét John a látványtól.
-Kate kürtőskalács most!-utasítottam barátnőmet mire egyszerre elkezdtünk rohanni a standokhoz.
Két kürtőskalács-al tértünk vissza a fiúkhoz kiket megis kínáltunk.
-Nyami.-nyammogott Matteo kiről megtudtam, hogy nagyon szereti az édes dolgokat.
Sétálgattunk, nézelődtünk, beszélgettünk a mikulással, a két szerelmespár egymás kezét fogva libbentek bár fagyott volna le a kezük míg én és Cole zsebre dugott kézzel ballagtunk egymás mellett.
Szinte már a végére értünk mikor is egy nagy befagyott tó tárult a szemünk elé amin páran korcsolyáztak.
-Ez egy jel!-csettintet Cole.
-Mire? Arra, hogy végig értünk ezen a vásáron?-kérdeztem felé fordulva.
-Dehogyis, arra a jel, hogy indulás korcsolyázni grimasz!-ragadta meg a karom és húzni kezdett a kölcsönző felé.
Mikor mindenki átvette a korcsolyát lassan jégre szálltunk.
-Cole ha elengedsz megöllek!-szorítottam a karját amilyen erősen csak tudtam.
-Már ha utol érsz.-kuncogott én pedig forgattam a szememet.
A háttérben zene ment mi felpörgette az embereket és jó hangulat volt. Egy kis idő múlva én is elengedtem magamat oly annyira, hogy már Cole nélkül is mentem egy kicsikét.
-Ügyes vagy grimasz!-puszilt bele a hajamba mikor oda értem hozzá.
-Tudom.-mosolyogtam majd mikor észre vettem, hogy Kate rá esett Zack-re akaratlanul is elmosolyodtam.
-Courtney.-mondta én pedig rá emeltem tekintetemet.
-Mond.
-Láttál már latinokat veszekedni?-kuncogott én pedig arra néztem amerre ő néz. John ossza ki Matteot valamiről artikulálva kézmozdulatokkal.
-És te láttál már egy emot ki nyalja a jeget?-kérdeztem mire mind ketten Kate-re kaptuk a fejünket ki nyalta a jeget és mellette Zack kiabált neki.
-Idilli kép.-ölelte át karjával a vállamat én pedig felnevettem.