Ellenálhatatlanok

Veled

Mindenki szereti amikor törődnek vele, amikor a semmiből puszit kapunk egy olyan embertől akit kedvelünk vagy csak egy kedves szóval illetnek minket mi már a fellegekben vagyunk. Cole mindent megtesz értem és azért, hogy szeretve érezzem magam és irtó hálás vagyok neki ezért.
Most is nála fetrengek a kanapén amíg ő kint telefonál valakivel. Amikor hallom, hogy abba marad a beszélgetés felállok és elindulok a konyhába ahol ő áll háttal nekem és tesz vesz. Felül nincsen rajta semmi, vállizmai és hátizmai ki rajzolódnak. Egy melegítő nadrágban van. A háta mögé lopódzok és hátulról megölelem. Morog egy sort mélyen majd megfordul, kezét a nyakamra helyezi és magához húzva megcsókol amibe bele mosolygok. Elhúzódok tőle és megszólalok.
-Kivel beszéltél?
-Egyik csapattársammal, mondta, hogy holnap lesz meccs és kéne menni.-mondta miközben narancslevet töltött ki két pohárba.
-Én holnap bent maradok a suliban, megnézem a színjátszó szakkört. Hátha megtetszik és talán megpróbálom. Ha meg járnék akkor minden hétfőn kellene 3-5 ig.-meséltem miközben égszínkék szemeit figyeltem.
-Rendben leendő Dicaprio.-húzta mosolyra a száját majd beletúrt hajába.- Ma itt maradsz?-kérdezte egy kis töprengés után.
-Uhum, itt szeretnék otthon áll a bál, anya megakarja nagyit hívni hozzánk apa meg ellenkezik és emiatt össze vesztek.-ecseteltem amire bólintott.
-Rendben, de ma átjön pár haverom úgy egy óra múlva de éjjelre majd elmennek ne aggódj.-puszilt bele a nyakamba.
-Milyen haverok?-kérdeztem mert csak ilyenkor döbbentem rá, hogy nem is ismerem a barátait.
-A városból, amikor ide költöztünk össze haverkodtunk és ma úgy döntöttek meglátogatnak.-karolta át a derekamat és közel húzott magához majd lehajolt így egy kevés választotta el ajkainkat egymástól.
-Értem, akkor én ki leszek száműzve az erkélyre?-mosolyogtam.
-Persze, akartam is mondani,hogy majd ne kiálts segítségért mert nem fognak hallani.-mondta cinikusan én pedig elnevetettem magamat.
-Alig várom már, hogy megismerjem őket tuti jó fejek.-adtam egy puszit a szájára ami látszólag nem volt elég mert vissza húzott és hosszú csókba hívott.
Mindig felélednek a pillangók a hasamban ilyenkor és amikor vége van már várják a következő alkalmat.

Fél 8 kor csengettek Cole pedig kiment, hogy beengedje őket én addig próbáltam tűrhetően kinézni, egy fehér toppom volt egy bézs kardigánnal és egy fehér melegítő nadrágom. A hajam laza kontyba volt kötve, és csak tus volt rajtam meg szempilla spirál.
Hallottam a hangokat és a röhögést majd egy 5 perc múlva belépett a nappaliba három fiú két magas és egy alacsony. Az alacsonynak feketére voltak festve a körmei úgy mint a haja és láncai voltak. Az egyik magasnak szőke haja volt és izmosabb testalkata míg a másik magas kissé mackósabb volt barna hajjal. Amikor megláttak mindegyiküknek meglepettség ült ki az arcára én pedig intettem egy bénát.
-Sziasztok! Courtney vagyok!-köszöntem amire vették az adást és elvigyorodtak.
-Szia, én Ruben!-köszönt a szőke hajú-Ő itt Marci!-mutatott a barna hajúra-Ő pedig Aurél.-mutatott végül a fekete hajura.
-Fiúk ő Courtney a barátnőm.-mondta Cole én pedig elkezdtem vigyorogni mint egy tejbetök.
-Courtney, nagyon jól nézel ki!-jött közelebb hozzám Aurél és bebizonyosodott, hogy egy magas mint én vagy csak egy két centivel lehet magasabb.-A tusod is eszméletlen, te húztad?
-Igen, de a te stílusod az eszméletlen, emlékeztetsz a legjobb barátnőmre Kate-re! Várj mutatok róla képet!-vettem elő a telómat és gyorsan kerestem egy képet az említett emoról.
-Uristen! Ebben a városban mindenki ilyen sexi?-ámult én pedig elnevetettem magam.
-Persze veled az élen!-csevegtem. És hát így kezdtünk el nagyon bele folyni a beszélgetésbe. Cole engem ölelve beszélt Marcival és Rubennel míg én Auréllel társalogtam mindenről és néha néha bele szóltunk az ők témájukba de nagyon jól elvoltunk.
-Megjött a pizza!-mondtam és felálltam, hogy nyissak ajtót a futárnak.
-Várj segítek.-mondta Ruben én pedig bólintottam hiszen gondoltam, hogy úgyis két nagy pizzát rendeltünk és akkor ő majd beviszi ameddig én fizetek.
Fizettem majd amikor elment a futár mentem volna be de észre vettem, hogy Ruben még mindig ott áll és csak néz a pizzával a kezében.
-Mi az?-kérdeztem zavartan
-A barátnője vagy mi?-húzta fél oldalas mosolyra a száját.
-Igen, valami olyasmi.-mosolyogtam én is feszülten-Miért?
-Áh semmi.-indult be a nappaliba én pedig követtem.

Éjfélkor mentek el én pedig fáradtan dőltem ki a kanapéra. Cole megállt előttem majd egy kis gondolkodás után elindult a fürdő irányába.
-Megyek tusolni, lefeküdhetsz ha akarsz addig.-mondta én pedig hümmögtem egy sort.
Azon gondolkodtam, hogy én is kell tusoljak de már fáradt lennék megvárni amíg Cole végez. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam és oda mentem a fürdő ajtajához. Halkan benyitottam. Cole állt háttal nekem, a víz csak folyt rá és izmos háta megfeszült míg a hajába túrt. Levettem a ruháimat és szégyellősen beálltam a tusoló kabinba. Megfordult és meglepődve végig mért amitől még pirosabb lettem mint amilyen voltam. A szemébe néztem és ő is az enyémbe. A haja bele lógott a szemébe és mostmár az én hajam is vizesen hullott a vállamra.
-Ne haragudj...-kezdtem volna magyarázkodni de ő az egyik karjával a nyakamtól fogva húzott magához míg másikkal a csupasz csipőmet fogta és kissé lehajolva szenvedélyesen megcsókolt. Nyelveink táncot jártak miközben a meleg víz átjárta testünket, a hajába kapaszkodtam, hogy nehogy elcsússzak a nedves csempén. Nekinyomott a hideg falnak amibe beleborzongtam de nem érdekelt. Cole minden lányt meg kaphatott volna de neki én kellettem. És nekem is csak Ő kellett. Senki más.

Megfürödtünk kissé hosszasan hiszen a fél időt amit bent töltöttünk csókolózással ütöttük el. A hajamat átcsavartam törülközővel miközben már pizsamában voltam. Cole-nak a haja is vizes volt még ő pedig a kockás pizsama nadrágját an feszített póló nélkül.
Miközben fogat mostam a hátam mögé jött és átölelt közben puszikat hintett a nyakamra.
-Cole.-szólítottam meg amikor végeztem a fogmosással.
-Mond szépségem.-lépett el tőlem egy kicsikét, hogy szembe tudjak vele fordulni.
-Meddig fogsz rám várni?-tettem fel a kérdést kicsit félve.
-Meddig? Hm nézzük csak..-úgy csinált mint hogyha gondolkodna aztán meg mosolyra húzta a száját.
-Addig fogok rád várni ameddig te akarod.-húzott magához.
-Ahj ez olyan nyálas már!-löktem el magamtól de belül megnyugodtam a válasza hallatán.
-Uh igen, néha kiesek a szerepemből!-játszotta túl magát.
-Ne is mond a haverok előtt hozzám se szólsz!-parodizáltam ki.
-Hát igen, szégyellek.-húzott megint magához.
-Hallgass el.-mondtam majd lábujjhegyre állva megcsókoltam ő pedig bele mosolygott a csókunkba.