Ellenálhatatlanok

Sokkok

Kate még nem eszmélt fel a sokkból mit kapott pár perccel ezelött ugyhogy úgy éreztem egyedül vagyok a plázában egy nagy fekete zsákkal a hátamon. Nagyjából igy is nézhettem ki hiszen Kate csak fizikailag volt itt szellemileg meg sehol, és mégis ezt milyen rosszul tette. Leültettem egy fotelre min ült két kisgyerek de ök annyira bele voltak merülve a pubg-ba,hogy észre sem vették az emot aki fetreng mellettük. Tiszta szerencse. Forgolódtam és már tárcsáztam volna egy taxit mikor is valaki szolitotta a nevemet,hátra kaptam a fejem ahol teljes egészében megpillantottam Cole-t egy fehér bluzban és egy fekete farmerben bör dzsekit viselve és ö is engem nézett majd a tekintetem eggyel arrébb csuszott ahol ott állt a barátnöje. Az a tökéletes fekete hajú diva a képröl. Nemigaz pedig már reménykedtem csak photoshopolt, de nem ez a nö személy élt és virult. Remek.
-Grimasz ujra találkozunk?-villantotta elö a tökéletes mosolyát Cole.
-Hidd el én se akartam!-forgattam a szemem majd ujra a csajszira néztem ki egy fejjel magasabb volt nállam.
-Te meg ki vagy?-huzta fel a szemöldökét mi igen csak meglepett.
-Az egyik haverom huga.-mondta Cole csak ugy mellékesen majd kicsit a hátam mögé nézett és megpillantotta Kate-et-Ni az emo!-mosolygott majd elkomorult a tekintete mikor látta a fekete hajú csaj hogyan néz rám. Milyen jó,hogy észre vette ugyis csak a halálomon tartott fejben és bevallom ettöl a nézéstöl úgy képzeltem mint aki magától be táncol a koporsóba.
-Aha.-nyugtázta majd elfordult Cole felé.-Megyünk?
-Igen, persze menny elöre pillanat és jövök!-mondta neki Cole nemet nemtürö hangon majd mikor elment szörnyella defrász elém lépett.
-Hogy vagy?-kérdezte és ugy tett mintha csak mellékesen kérdezné de tudtam,hogy igazán érdekli.
-Öszintén?-kérdeztem vissza mire bolintott egyett és bele túrt gesztenye barna hajába.-Most húztam ki egy egész világitást a plázában, Kate sokkban hever a pubgs kiskölykök melett majd a te kedves barátnöd levezette elöttem a temetésemet valami fekete mágiával!-csattantam fel és láttam, hogy milyen meglepett képet vág de nem szólt semmit csak zsebre dugott kézzel fürkészte a szemeimet. Lépnem kelett, léptem is. Felkaroltam Kate-et és gyors léptekkel kiléptem a pláza fulladt melegétöl a hideg csipös levegöre.
Haza kisértem Kate-et ki utközben feleszmélt és már beszélgetett is majd mikor a házához értünk megölelt.
-Találkozunk a suliban!-mondta és már be is lépett volna mikor eszembe jutott valami és utánna kiáltottam:
-Majd hívd fel Zacket!-remélem meghalotta mert semmi választ nem hallatott így hát elindultam haza felé.
Fél 5 körül járt mikor becsukva magam után az ajtót beléptem a házba és levetettem a cipömet majd a kabátomat és bennébb mentem a hangok irányába.
-És akkor azt hittem vesztünk!-hallottam Zack hangját ki apának és anyának magyarázott a nappaliban majd mikor látta,hogy megjöttem rám mutatott.-És itt van az egyetlen ember aki látta a cselekményt és szeretne nekünk mesélni rolla!
-Semmi kedvem nincsen mesélni!-dölltem le a kanapéra Anya ölébe ki egyböl simogatni kezdte a homlokom.
-Miért?-kérdezte apa és láttam pár aggódó ráncot a homlokán.
-Semmi baja! Csak fáj neki a testvére sikere!-legyintett Zack és folytatta a mesélést
-Dehogy,csak kivégeztem a mikulásokat!-mondtam hirtelen mire egy pillanatra mindenki hallgatva figyelt engem.-Mármint nem úgy hanem...-kezdtem bele a magyarázkodásba majd elmeséltem az egész történetet odáig ameddig Kate-et ledobtam a gyerekek mellé.
-Van exe?-tette fel a brilliáns kérdést Zack.
-Nem az egészet csak kitaláltam!-forgattam a szemem-Persze,hogy van!
-Szegény Kate, áthivhatnád vacsorára!-mondta anya boldogan mire Zack azonnal helyeselni kezdett
-Benne vagyok!-mosolygott
-Szinte gondoltam.-csoválltam a fejem majd apára pillantottam-Milyen volt a melóban?-kérdeztem tölle hiszen olyan csendben hallgatta a panaszainkat.
-Gaston (apa fönöke) kitalálta,hogy milyen jó lenne hogyha mindenki venne mindenkinek ajándékot!-fogta a fejét.-Nem tudom mit vegyek Margaretnek!
-Én szivesen elmegyek venni neki valamit.-ajánlottam fel hiszen nem akartam apára hagyni ezt a problémát is.
-Te biztosan nem!-mondta anya mosolyogva-Még kinyirod a krampuszokat is!-kuncogott majd folytatta-Veszek én neki ugyis holnap elkell mennem bevásárolni.
-Rendben. Zack holnap van sulid?-váltott témát apa
-Igen de csak 1-ig miért?-kérdezte vissza. Nem ér én 3-ig szenvedek ö meg 1-kor már lofrálhat ide oda!
-Elmegyünk akkor fát venni.
-Okés!-mosolygott Zack hiszen kicsi kora óta imád fákat nézegetni. Ezért olyan magas anya szerint.
-Íj!-sikitottam fel
-Jézus! Mi az?-kapott a szivéhez anya
-Nem vettem gömböket!-döltem ujra ki
-Már azt hittem nagyobb a baj!-kapott a homlokához-Nem baj, majd használjuk a régi diszeket azok úgyis mindig meghitt emlékeket facsarnak ki belöllem!-szipogott anya
-Jaj drágam.-puszilta meg apa majd Zack szakitotta meg a gyönyörü pillanatukat.
-Végül megnyertük ha érdekel.-sohajtott és kiment a konyhába vizért. Én pedig követtem. Kitöltöttem magamnak egy pohárba vizet majd szépen lassan megittam, hirtelen eszembe jutott valami és körbe néztem.
-Hol van Molly?-kérdeztem Zacktöl ki ugyan olyan fanyarú képet vágott mint én.
Kirohantunk apáékhoz majd velük együtt rohantunk az emeletre hol Molly fetrengett nyüszöritve.
-Cstt,cstt!-simogattam meg majd ilyedten néztem apára
-Milyen baja van?-kérdezte Zack megemelve és apa parancsára elvive Mollyt a csomag tartóba hiszen indultunk az állat orvoshoz. Az út alatt nem szolaltunk meg,mindenki csendben volt csak egymás ideges szuszogásait észlelhettük. Az állat orvoshoz érve láttuk,hogy lenne egy nagy sor amit mi nem tudtunk kivárni igy macskán,halon,kutyán,egeren át nyitottunk be a rendelöbe ahol meglepetten néztek ránk.
-Molly haldoklik!-szólalt meg anya túl dramatizálva a helyzetet.
-Tegyék le, megvizsgálom.-szólt kedvesen a doktór mire Apa ovatosan lerakta Mollyt.
30 perce várakoztunk már mikor is az orvos megszólalt.
-Rendben, nincsen semmi komolyabb baja csak ma nem ivott csak evett és igy is elég kövérke már egy Beagel-hez képest.-mondta mire mind megnyugodtunk én meg egy mérges pillantást vetettem apára.-Itt van a speciális étrend.Kinek adhatom?-forgolodott a doktór
-Courtney,a lány!-mutatott rám Anya.
-Rendben Courtney nagyon figyelj oda rá és egy nap kétszer vidd ki sétálni!-mondta mire bologatni kezdtem.
Nem tünt ilyen hosszú idönek de 7 órakor estünk be újra az ajtón. Én felvittem az ajándékokat és beraktam öket az ágyam alá, nehogy véletlenül valaki megtalálja majd átöltöztem egy melegitöbe és egy haspolóba mit mindig itthon hordok majd felkötöttem a hajamat konytba és lementem segiteni a vacsorában.
Töltött káposztát ettünk mint mindig a karácsony elötti napokon és közben beszéltünk az olyan dolgokról mikröl szoktunk, nyaralás , a szomszédéknak ki halotta a veszekedését, tanulás, munka stb.
Felmenve a szobámba jól betakaroztam majd elkezdtem nézni a La casa de papelt hisz már csak 3 rész volt hátra. Az elsö rész végénél jártam mikor rezgett egyet a telefonom. Gyorsan felkaptam hátha Kate az és valami fontos. De nem, ismeretlen feladó volt igy hát félve nyitottam meg az üzenetet miben ez állt:
"Szia grimasz, csöngess meg ha van kedved! Cole"

A szám tátva maradt majd egy kis gondolkodás után megnyomtam a zöld ikont és tárcsáztam Cole-t.