Ellenálhatatlanok

Zűrzavarban is ott, veled

Nem, nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője. Csak megtörtént. Senki sem mondta ki, pedig mindenki tudta, hogy van valami köztünk. Ahogyan megcsókolt azóta a nap óta úgy, hogy nem finomkodott. Mintha az övé lennék. Igaz sosem kulcsolta rá kezét az enyémre mindig csak a csuklómat fogta amikor egymás mellet sétáltunk, de ahogyan rám nézett tudtam, hogy szeret. Mindenkivel körülöttem egy seggfej volt és ha valaki azóta rám nézett már harapott. De sosem kérdezte meg. És most jön az a kérdés, hogy zavar-e? Igen. Mindenkit zavarna, nem akarok úgy tartozni valakihez aki bizonytalan a dolgában. Én még mindig félve csókolom meg, még mindig felfut a szőr a hátamon amikor hozzám ér. Nem vagyok biztos szinte semmiben, csak abban, hogy amikor megcsókol én vagyok a világ legboldogabb embere.
A farsang óta eltelt 15 nap. Tudom, betegesen számolom. Azóta sülve főbe együtt voltunk. Ma reggel is a szokásos Molly csevelyem után lesiettem borzosan, pizsamában a konyhába és ott volt Zack, anyu és Cole. Díszes társaság.
-Jó reggelt!-köszönt anya majd a kezembe nyomott egy bögre kávét és várt ameddig feleszmélek.
-Jó reggelt!-néztem körbe és egy pillanatra a szemem elkalandozott Cole-on akin egy szürke melegítő volt és haja kivételesen nem a szemébe hullott. Féloldalas mosolyra húzta a száját majd anyára nézett így én is hasonlóan tettem.
-Kicsikém, nagyon büszke lehetsz a bátyádra és Cole-ra!-rebegte mire én kíváncsian fordultam az emlegetett szamarak felé akik csattantak ki az örömtől.
-Tényleg?-húztam fel a szemöldököm.
-Igen hugi, bekerültünk a válogatottba!-mondta Zack én pedig felugrottam örömömben.
-Ilyen nincsen!-sikítottam és megöleltem Zacket.
-Olyan megható!-szipogta anya mire gyorsan elengedtem Zack-et aki sietve anya vigasztalására indult én pedig addig oda álltam Cole mellé aki fél karjával átkarolt és közelebb húzott magához így neki tudtam támasztani a fejem a testének.
-Gratulálok!-suttogtam majd a következő pillanatban kaptam egy puszit a fejem bubjára.
-Na és bekell számolnom neked mindenről hugi!-fordult vissza hozzánk Zack mire egy szempillantás alatt szétrebbentünk, igen megy nekünk ez a kapcsolat téma.

Mindent megtudtam, a válogatott időpontját, helyszínét, a csapattársaiknak a nevét, magasságát, súlyát és az ellenségnek még az instájukat is leadták azzal az indokkal, hogy hátha kedvem támadna kacérkodni!?
Minden esetre boldog voltam értük, és majd biztosan ordítani fogok a lelátón.
-Na és Kate tudja?-kérdeztem amikor végre szóhoz jutottam.
-Hát izé, tegnap óta nem igazán beszélünk.-mondta megvakargatva tarkóját nekem pedig a pulzusom az egekbe szökött. Ilyen nincsen, ha ez az emo páros szakított akkor már nincs értelme a szerelemnek.
-Hogyhogy?-kérdezte anya aki lefülelte a beszélgetést.
-Hát volt egy kisebb vitánk és megharagudott rám de nem annyira vészes, majd kiheveri.-mosolygott Zack de láttam a szemébe azt, hogy nagyon nincsen jól. Félve Cole-ra néztem aki valószínűleg tudta, hogy mi történt.
-Min veszekedtetek?-faggatózott anya akit láthatólag megviselt a dolog.
-Tegnap előtt elmentem egy buliba ahol volt egy csaj és kikerült rólunk egy kép majd amikor emo ezt meglátta, nekem állt tegnap.-mesélte burkoltan. Ahha megvan!
-Mutasd a képet!-mondtam azonnal
-Neked nincsen telefonod?-háborodott fel Zack egy szempillantás alatt. Anya megelőzött mert ő már a Facebookon lógott amikor meghallotta, hogy kép és csettintett amikor megtalálta az említett fotót. Felálltam, hogy kikapjam a kezéből és én is megnézzem.
A képen Zack egy csajjal táncol, festett szőke, rózsaszín ruhában, 20 centis sarokkal és földet súroló műszempillákkal. Nem tudom melyikük a hülyébb, Zack aki egy ilyen lánnyal táncolt vagy Kate aki erre féltékeny lett.
-Kisfiam megbántottad kedves Kate-et emiatt?-fogta a fejét anya én pedig vadul bólogattam.
-Részegen jobban nézett ki.-mondta válaszul Zack én pedig kikerekedett szemekkel bámultam rá.

Felmentem a szobámba ahova Cole is követett. Becsukva az ajtót maga után zsebre tette a kezét és egy darabig engem figyelt majd közelebb jött és átkarolta a derekamat és lenézett rám.
-Szia.-karoltam át karomat nyaka körül. Lábujjhegyen állva lágyan megcsókoltam amit nem viszonzott ezért össze ráncolt homlokkal húzódtam el tőle.
-Beszélnünk kell.-mondta mire a szívem gyorsabban kezdett verni a félelemtől.
-Mi-miről?-kérdeztem kissé hátrébb lépve tőle.
-Ami után lejár a válogatott..-kezdte és félre nézett, hogy ne tudjak a szemébe nézni.
-Igen?-kérdeztem rémülten
-Azután felnőtt leszek, független. Ami néha megrémít.-mondta és lehajtotta fejét mire én elmosolyodtam. Cole? A nagy Cole fél a felnőttségtől? Milyen aranyos amikor ilyen. Felemeltem fejét, hogy a szemembe nézzen majd adtam a szájára egy puszit.
-Még messze van, 5 hónap. De ha szeretnéd tudni én szívesen segítek neked felnőni.-mondtam amire már ő mosolyodott el.
-Reméltem is.-húzott magához a csuklómnál fogva és szenvedélyesen megcsókolt.
-De Cole, mit értesz azon, hogy felnőtt leszel?-kérdeztem elgondolkodva.
-Sok mindent. Ha nyerünk a válogatottban akkor azután felkéréseink lesznek, át utazzuk a világot és lehet ha örökre elkell költözzünk.-mondta nekem pedig a szívem kihagyott egy ütemet.
-Erre nem gondoltam.-mondtam mire elnevette magát.
-Mi olyan vicces? Te fogsz engem itt hagyni sőt még a bátyámat is magaddal viszed!
-Csak te!-kacagott menthetetlenül és hirtelen nem is tudta mit mondjon csak ledőlt az ágyamra mire én kaptam a lehetőségen és rászöktem.
-Majd ha elmész felszedek egy informatikust, az úgyse megy sehova!-ütlegeltem a mellkasát.
-Igen, majd tarthattok gampley sexet.-kacagott én pedig vörös lettem.
-Végtére is ő legalább nem hagy el!-szabadkoztam amire felült és közel hajolt a számhoz.
-Ki mondta, hogy én elfoglak Drágám.-mondta és adott egy nyájas csókot.
-Hát akkor ezek szerint irány 5 hónap múlva Tokyó mackó!-parodizáltam ki a becenevet amit az előbb adott nekem és ezen láthatólag jól szórakozott.
-Kedvellek.-mondta amire elpirultam.
-Én is kedvellek.-válaszoltam és rádőltem a mellkasára mert pont akkor kifeküdt.
Pontosan 2 percet pihenhettünk így amikor hangokat hallottunk lentről. Felálltam és az ajtóhoz mentem amit kinyitottam résnyire. Hallgatózni kezdtem.
-Ó igen, bazdmeg mert én tehetek róla, hogy úgy nézel ki mint egy csöves!-hallottam Zack hangját és hirtelen megfagyott bennem a vér. Lesiettem és a konyhában találtam Kate-et és Zack-et szikrákat szórva egymásra.
-Courtney, menj ki!-mondta Zack.
-Ember hogy beszélsz róla?-vettem a védelmembe Kate-et mert a legjobb barátnőm, és a stílusát szólta le most Zack amit senki sem becsmérelhet le így. Tudom, hogy Katenek ez a gyenge pontja és hamarosan megtörik.
-Nem kell Courtney.-motyogta Kate én pedig megráztam a fejem.
-Ti ketten, menthetetlenül hülyék vagytok!-mutogattam felváltva rájuk.- Egy ilyen lány miatt aki mű és ti ezen veszekedtek? Ezért bántjátok egymást? A két legfontosabb ember vagytok az életemben fogjátok már fel!
-Courtney.-szólt rám egy hang a hátam mögül. Cole volt az és intett, hogy menjek vele.
-Hagyj most.-mondtam és vissza fordultam.
-Ti ketten ha nem beszélitek meg ezt nem ér semmit ez!-szipogtam hiszen kissé túl bele éltem magamat az egészbe. Cole hátulról átölelt majd elhúzott onnan egészen a előtérbe.
-Mi az?-kérdeztem de csak letörölte a könycseppeimet.
-Elkell ugornom a húgomért és Courtney, ez nem rád tartozik.-mondta
-De..-kezdtem volna de belém fojtotta a szót egy csókkal.
-Majd találkozunk.-vette fel a kabátját majd kiment a házból.
Miközben mentem fel az emeletre bepillantottam a konyhába ahol Zack éppen bekötötte Kate neon cipőfűzőjét, ez ilyen hamar ment volna nekik? 
Megírtam a házijaimat majd levágtam magamat jógázni hiszen mostanában annyi minden történik velem vagy az életemben mint még soha ebben a 16 évben.