Ellenálhatatlanok

Dől a fa!

Egy vékony alak integetett be az ablakon, az idegen felismerését nem könnyítette meg a tény, hogy fekete sapkát és kabátot visel. Zack hirtelen felállt és oda lépett a nagyival szembeni ablakhoz majd kinyitotta azt.
-Kate mit keresel itt?-hallottam hangját. Tehát Kate a veszélyes idegen.
-Engedd be!-mondta anya egyből- Szegény lány kinnt fagyoskodik!
Zack eltűnt majd egy Kate-el tért vissza ki ideges volt egy kicsikét.
-Nektek kérvényt kell benyújtani, hogy valaki felvegye a telefont?-áldogállt míg anya előkészitett neki is egy helyet az asztalnál.
-Baby mondtam, hogy ma vacsorázunk mármint az egész család.-nyomott Zack egy puszit Kate szájára.
-Martinkám nem is mondtad ilyen szép lányka a barátnőd!-csapta össze két kezét a nagyi a csodálattól.
-Tényleg nem.-mosolygott anya is majd intett Kate-nek, hogy leülhet.
-Sajnálom a késői zavarásért de otthon össze vesztem a húgommal mert ki tudja, hogy neki nem fekete póni kellett hanem pink?-sohajtott barátnőm és szedett a tányérjára.
-Te sosem zavarsz drágám.-simitotta meg anya Kate vállát.
-Köszönöm.-mosolyodott el Kate majd hirtelen Cole-ra meredt.-Téged meghívtak?
-Igen tudod nem szoktam betörni másokhoz.-húzta gúnyos mosolyra száját Cole mitől vissza kellett tartanom nevetésemet.
-Nagyon vicces!-forgatta a szemét Kate.
-Érdekes egy család vagytok ki, nem így emlékeztem.-mondta hirtelen nagyi mire mindenkiből kitört a nevetés :)

Vacsora után mindenki átballagott a nappaliba és mind leültünk a fotelekre. Cole velem szemben ( bevallom nem tudtam nem szemezni azokkal a gyönyörű szemeivel) Zack Kate melett, apa anya egy másikban míg nagyi melettem tronolt.
-Van egy ötletem!-tapsikolt anya, hogy magára hívja fel a figyelmet a nagy beszélgetésben.
-Igen?-húzta fel Zack a szemöldökét még mindig barátnője haját birizgálva.
-Mi lenne ha ma, most este diszitenénk a fát!-vetette be nagyszerű ötletét mi pedig vadul bólogatni kezdtünk.
-Rendben akkor hozom a díszeket!-mondtam és felálltam.
-Jövök veled.-állt fel Cole is szinte velem egyszerre.
-Rendben addig Richard nézd meg a fa szebbik oldalát!-utasitotta anya apát mi pedig ott hagytuk őket. A garázsba kellett mennyünk ezért át haladtunk a hatalmas folyosónkon majd benyitottam a garázsba. Felkapcsoltam volna a villanyt de Cole hátulról átkarolta a derekam , azt hittem elájulok szoros érintésétől de titkon tudtam, hogy erősnek kell lennem.
-Cole.-suttogtam előlre nézve a sötétbe merengve de ő még mindig nem engedett el.
-Courtney.-suttogta a nevem egyenesen a fülembe. Ajkai fülemet surolták mitől akaratlanul de kirázott a hideg.
-Cole.-szuszogtam mélyeket-Kellenek a díszek...
-Igen.-mormolta-Csak szerettem volna érezni az illatod.-mondta majd elengedett én pedig hirtelen felé fordultam.
-És tetszett?-kérdeztem szemeit vizslatva a hold fényében.
-Ha elmondanám nem lenne izgalmas.-mosolyodott el majd egy laza mozdulattal felkapcsolta a villanyt és felvette a két nehéz dobozt miben mind díszek voltak.
Nem értettem ezt az egészet. Mégis mire gondolt az izgalmas alatt? A kapcsolatunkra? De hiszen nekünk nincs semmiféle kapcsolatunk. Lehetséges, hogyha túl gondolom. De egy biztos, nem hagyhatom, hogy Cole Hossler ilyen könnyen játszhadoszhasson velem.
Utánna mentem de ő már rég a többiek társaságában nézegette a fánkat mi éppenséggel...eldőlt?
-A francba!-mondta nagyi Kate pedig mellette kuncogott kijelentésén.
-Mindenképpen ez a szebbik oldala.-gúnyolódtam mire csak szúros pillantásokat kaptam.
-Felkell állítani.-mondta Cole és kissé feltűrve blúzzát egy pillanat alatt vissza rakta helyére a nyugdíjas fánkat.
-Kisfiam kár, hogy ilyen fiatal vagy!-veregette meg a hátát nagyi Cole pedig büszkén kihúzta magát. A szemét.
-Jó akkor díszítés!!!-sikongatott anya mire mind megtámadtuk szegény fát.
Zenét hallgattunk, kacagtunk, panaszkodtunk én és Cole szemeztünk néha néha mi elkerülhetetlen volt, Kate és Zack egymás szájában keresték általában egymás nyelvét, anya büszkén diszitgetett, apa fotózott és képzeljétek... A nagyi kommentált. :)
-Készen vagyunk!-jelentettem ki ellépve hatalmas fánktól, hogy jobban szemügyre vegyem.
A fán egy folt sem maradt hiányosan, középen anya és apa megtett mindent, hogy a színek pompázzanak. Az alja csak fekete díszekből állt mit Kate rendezett el, Zack és Cole díszítették a tetejét mert ők voltak a legmagasabbak, én és nagyi a hátát, hogy ne legyen a fa szomorú. Igazából nagyi csak egy díszet rakott hozzá a dologhoz hiszen addig engem irányított és ez teljes mértékben lefoglalta.
-Gyönyörű lett!-csillogott anya szeme mire mind bolíntottunk. Tényleg szép karácsonyfa lett és nem feltétlenül a díszek miatt, hanem a szeretet miatt mit ez a fa sugárzott.
Még megnéztünk egy karácsonyi filmet majd Kate és Cole haza ment. Elköszöntem anyáéktól majd fel sietve a szobába átöltöztem pizsamába majd betakaróztam. Későre járt de nem tudtam elaludni. Ide-oda forgolodtam a kényelmet keresve mit ezen az éjjelen nem sikerült megtalálnom. Felálltam és halkan átlopodztam Zack szobájába.
-Zack alszol?-kérdeztem bátyámtól a sötétben.
-Nem, mi az?-üllt fel az ágyon én pedig leültem mellé.
-Nem tudok elaludni.-meredtem magam elé.
-Én se.-mondta majd vissza feküdt és kicsit megpaskolta a takaróját ezzel mutatva, hogy nyugodtan feküdjek be mellé.
-Köszi Zack.-fészkeltem be magam mellé.
-Jó éjt Hugi.-puszilta meg a homlokom majd átkarolt én pedig seperc alatt elaludtam a testvérem karjaiban. Kicsi korunkban aludtunk még együtt mikor egyikünk sem tudott elaludni vagy éppen féltünk a szörnyektől. Mindig is menedéket találtam karjaiban attól eltekintve, hogy az idő már azóta eltelt. Ugyan úgy aludtam ott mint 5 éve.

-Boldog karácsonyt Hugi!-hallottam Zack hangját majd egy éles lökést és zuhanást éreztem majd egy erős becsapódást.
-ZACK!-orditottam hiszen a testvérem lerugott az ágyból.
-Mi az? Ez az én ágyam! Egyébként is ez a szeretet ünnepe lazulj el.-kellt fel majd egy kinyitva az ajtót beengedte Mollyt ki egyböl kiélvezte a helyzetemet a földön és rám mászott.
-Boldog karácsonyt Molles!-pusziltam bele puha szörzetébe.
-BOLDOG KARÁCSONYT!-jött be anya és apa én pedig boldogan pusziltam meg öket is.
-Vagy boldogabbat!-rontott be utoljára a nagyi.
-Nektek is!-mosolyogtam mindenkire mikor is csengett a telefonom.
Kate hívott:
-BOLDOG KARIT!!!-ordított a vonal túl oldalán.
-Neked is Kate!
-25.-én megyek ajándékozni! Na de megyek mert kell süssünk! Majd még este beszélünk! Puszi Courtney!-mondta én pedig vadul bologattam annak elenére is, hogy nem látja mozdulataimat. Leraktuk majd mielött lezárhattam volna a telefonomat új üzenetet kaptam;

Cole: Boldog karácsonyt grimasz <3

Ennyit írt, kedves de ha mégegyszer irni merészel letiltom az egoista fejét. Minden esetre viszonoztam majd átmentem a saját szobámba nézni a falat és gondolkodni olyan dolgokon mik ezelött 3 évvel történtek.