Ellenálhatatlanok

Szilveszter a levegőben

Mit is mondjak, a karácsony olyan volt mint eddig minden évben. Este vacsorázunk majd a fa köré ülve kibontjuk az ajándékainkat. Mindenki nagyon őrült annak mit tőlem kapott. Én kaptam hat féle telefon tokot Zack-től, Apától és anyától két darab ruhát. Az egyik vörös combközépig érő selyem és hátul kivan vágva. Nem sokat takaró ruha de mégis gyönyörű és pont rám illik. A második szintén selyem de bézs színe van, oldalt van kivágva. Szerintük az egyiket kéne felvegyem szilveszterre. Apropó szilveszter, nem tudom hol kéne tartsuk. Itthon nem hiszen anyáék nem engednék soha semmilyen buli nem lehetett itt. Kate-nél sem neki ott van a huga. Így hát elakadtunk. Már meg van a fejemben a kép, hogy szilveszter éjjelén Martinit szürcsölgetek Molly-val.
December 29.-e van ma már csak két nap és új év. Semmi kedvem hozzá, egy újabb unalmas év veszi majd kezdetét ahol megint teljesítenem kell. Na meg az új évi fogadalmak, minek fogadunk meg valamit ha úgy se tartjuk be? Hihetetlen hülyeségek.
Most jelen pillanatban a szobámban fetrengek és a falat vizslatom. Menta szinü mint mindig de olyan érdekes, Igazából a menta színt leginkább azért kértem hiszen megnyugtat. Nem egy tüz piros, hogy aztán ne tudjak aludni. Így is nehezen megy. Miután kielemeztem a falat felültem és leballagtam a konyhába. Anyuék dolgoztak ezért csak Zack-et találtam itthon. Fekete melegítöt viselt és ez teljesen rendben volt mindaddig míg újra megláttam a haját. Lehetséges, hogy nem említettem de December 25.-én Kate befestette Zack haját feketévé. Semmi bajom nincsen vele még jól is néz ki, legalább így már kinéz 19-nek is nem csak 17-nek.
-Szia hugi!-köszönt beletúrva hajába.
-Zack!-vettem le egy poharat és nagyot sohajtottam-Mit csinálunk szilveszterkor?
-Hogy hogy mit csinálunk? Amit az emberek szoktak bulizunk!-nézett le rám furcsán.
-És mégis hol?-húztam fel a szemöldökömet válaszra várva.
-Jaj hugi olyan naív vagy.-motyogta.
-Miért is? Van terved?-csillantak fel szemeim.
-Persze, hogy van tervem valakinek mindig kell legyen!-gugolt le, hogy megsimogassa Mollyt aki a lábánál izget-mosgott.
-És talán elárulod?-gugoltam le én is, hogy tudjak vele szemkontaktust tartani de ő nem nagyon érzékelte igyekezetemet.
-Persze, anyáék ide adták az Ausztriai nyaralónkat!-mondta ki én pedig felugrottam.
-Nincs ilyen!-sikitottam mint egy idegbeteg közben pedig csattantam ki az örömtöl.- És ki jön?-kérdeztem
-Kate, Cole, Matteo és John.-ismertette a neveket- Ja és mi.-mondta végül.
-Kate okés Cole is még talán...-hunytam le a szemem egy percre hiszen Cole-al rengeteget beszélgettünk minden éjjel és nagyon jól kijövünk csak bizonytalan vagyok ebben a barátságban hiszen olyan mintha más lenne mint egy sima barátság. Amikor meglátom a gyomrom össze szorul, amikor hozzám ér a pillangók ordítanak, hogy engedjem öket ki. Nehéz vele, nem tudom mire vélni közelségét. Sokszor kétértelmü jeleket ad. Néha megtudnám ölni egoista fejéért és azért mert elhiszi azt, hogy jobb mint én. Csodálkozhattok, hogy kerültünk egymáshoz közelebb 3 nap alatt, egyszerü mindig itt van. Este amikor haza meg pedig hív. Igazából nem bánom csak félek ettöl, az érzéseimtöl.- De ki az a Matteo és John?-néztem fel rá értetlenül.
-Nagyon jó haverjaim, melegek szóval nem fognak neked ártani ha ettöl félsz maximum szent bátyádat rontják meg!-dramatizált mire felnevettem.
-Mikor indulunk?-tettem fel a létfontosságú kérdést.
-Holnap reggel.-mondta könnyedén.
-HOGY MI?-akadtam ki két másodperc alatt.
-Jól hallottad, ma elmegyünk a fiukkal piát és élelmet venni neked semmi dolgod csak annyi, hogy pakolj be!-vázolta fel a tervét.
-Egyébként ha nem kérdezem meg, hogy hol szilveszterezünk nem visztek?-kérdeztem még mindig sokkos állapotban. Nem szeretem az ilyen hirtelen bejelentéseket.
-Lehetséges.-kuncogott én pedig bele ütöttem a vállába majd feltrappoltam az emeletre. Tárcsáztam Cole-t.
-Te tudtad, hogy megyünk?-kiabáltam a telefonba mire a másik oldalról csak elégedett kuncogást hallottam. Tehát tudta- Rágalom! Nekem senki sem mondta el!
-Nyugi grimasz végülis tudsz rólla nem?-hallottam kelemes lágy hangját mitöl akaratlanul is de elmosolyodtam.
-Igen úgy, hogy én hivattam meg magamat részben!-mosolyogtam mostmár én is.
-Rendben, pakolj be mindent majd holnap találkozunk...-mondta én pedig bologattam de hirtelen újra megszólalt-Vagy szeretnél már ma látni?
-Nem Hossler! Mennyél csak a dolgodra!-forgattam a szememet de a szívem mélyén szivesen láttam volna még ma.
-7-re megyek hozzátok.-vágta rá én pedig felnevettem. Túl makacs.
-Szia Cole!-ráztam le.
-Szia Courtney.-mondta majd leraktam.
Ránéztem az órára. 4 óra volt.
Gyorsan kirángattam két bőröndöt majd bele pakoltam mindent. Papucs, ruhák, elegáns ruha, laza ruha, melegítők, pulcsik, szépítő szerek, csizma, sapka, kesztyű, kabát. Minden ami kell. Útlevéllel zártam le a második bőröndöt is. Mind a kettő telis-tele volt. Zack azt mondta, hogy egy hétre biztosan megyünk szóval készüljek úgy. 6 óra volt mire végeztem. Le izzadva üldögéltem mikor eszembe jutott, hogy mindjárt itt vannak a fiúk a vásárlásból. Bekullogtam a fürdőbe és le mostam magamról a szennyet majd egy toppal és pizsamashorttal elintéztem a szettemet.
A nappaliban Tvztem Mollyt simogatva mikor is nyílt az ajtó. Nagy nevetgélés majd léptek. Zackkék.
-Szia Hugi!-ugrott le mellém Zack és egy nyálas puszit nyomott az arcomra.
-Fhuj! Állat!-töröltem le szeretete nyomát arcomról.
-Grimasz!-pattant a másik felemre Cole és átkarolt majd kicsit közelebb húzott magához, hogy csak én haljam amit mond.
-Majd gyere fel.-suttogta én pedig észrevétlenül bólintottam.
-Szia! Bizonyára te vagy Courtney!-jött be egy másik fiú. Szemüveget viselt mi eltakarta szeplős arcát. Ajkai nagyok voltak, haja világos barna volt, ha tippelnem kéne 170 cm-re tippelném.
-Igen! Te pedig?-probáltam kiszedni belőle a nevét miközben kezet fogtunk.
-John!-mosolygott majd hozzá tette-Ő itt Matteo a barátom!-mutatott a háta mögött álló sokkal magasabb fiúra. Egyáltalán nem hasonlítottak. Matteo kigyúrt volt John melett kit éppen csak a csontjai tartottak. Matteo-nak sötét szőke fel lakkozott haja volt. Férfias testalkata és lélekbe látó szemei, na meg kreól bőre. Ég és föld voltak. Míg John-ról üvöltött, hogy meleg Matteon meg sem látszott de ez nincsen kinézethez kötve szerencsére.
-Sziasztok!-mosolyogtam kedvesen.- Na mit vetettek?-kérdeztem kedvesen
-Minden félét mássz bele!-mutatott egy...egy kosárra Matteo maga melett.
-Ti elkötöttetek egy kosarat?-tágult ki a pupillám.
-Ó én azt hittem, hogy ezt adják gondoltam eltolom idáig!-mosolygott büszkén John mire felnevettem.
-Zseniális!-kacagtam folyamatosan.
Mindkettőjükkel remekül kijöttem, John nagyon szeretett beszélni míg Matteo inkább meghúzódótt de ő is mesélt pár storyt. Például úgy ismerkedtek meg, hogy olyan bandában voltak ahol mindenki utálta rajtuk kívűl a melegeket úgy, hogy nem tudták, hogy ők azok. Egyszer John vallotta be Matteonak és Matteo is bevallotta neki. Szerintem nagyon aranyosak és nyíltak egymással.
-Felmegyek a fürdőbe.-mondta Cole hirtelen mire én kapcsoltam.
-Én a szobámba még be kell pakoljak valamit!-csaptam a fejemre. Rémesen hazudok.
Felspuriztam Cole után ki a szobámban áldogált.
-Szia.-köszöntem neki újra ő pedig végig mért majd közelebb jött.
-Két bőrönddel jössz?-kérdezte csak úgy mellékesen hiszen egyfojtában a szemeimbe nézett mintha csak azok érdekelnék.
-Igen gondoltam legyek elővigyázatos.-mosolyogtam rá.
-Annyira gyönyörű a mosolyod.-lépett még közelebb én pedig a falnak nyomódtam közben pedig felvettem a vörös selyem ruhám színét.
-Tényleg?-mosolyogtam újra rá, hogy hergeljem ő pedig bele harapott az alsó ajkába amitől azt hittem én ájulok el. Nem kéne bele futnom a saját csapdámba. Erős legyél Courtney.
-Tényleg.-mondta majd el lökte magát tőlem és az ablakomhoz sétált. Miért nem csókolt meg? Ütött róla, hogy megakar. Vagy talán csak én képzeltem be mert én akartam? Hihetetlen mit vált ki belőlem. Utálom.
-Holnap ki kocsijával megyünk?-kérdeztem és leültem az ágyra.
-Te velem, Zackék Matteoékkal.-jelentette be ellentmondást nem tűrő hangon.
-És ha én nem akarok veled menni?-kérdeztem mire csak féloldalas mosolyra húzta a száját és lehajolt elém majd egy kis hezitálás után puszit nyomott a számra. Hölgyeim és uraim úgy nevezik ezt, hogy tisztességes Sakk-matt.
-Lemehetünk.-álltam fel ő pedig szórakozottan nézett engem. Mielőtt kimentem az ajtón hátra fordultam.-Cole... nem vagyok a bábád kivel kedvedre játszhatsz. Én Courtney vagyok és ezt jól jegyezd meg.-mondtam neki komoly hangon mire csendben bólintott én pedig lementem.
Még beszélgettünk velük majd mindenki haza ment kivétel ugye Zack-et és engem hiszen itt laktunk. Fáradt voltam már.
-Zack mond meg anyáéknak, hogy majd holnap beszélek velük csak most fáradt vagyok.-mosolyogtam rá testvéremre ki azelőtt egy perce rakta le Kate-et ki nagyon kiváncsi volt Matteoékra.
-Rendben hugi de várj még egy percet.-állított meg én pedig érdeklődve figyeltem.-Cole egy nagyon nagyon jó ember ismerem őt és ha van valami köztetek nem bánom csak mond el.-mondta komolyan én pedig elmosolyodtam. Csak azért tettem így mert örültem annak, hogy Zack szerint Cole jó ember és megbízhatók benne. Ez sokat segített.
-Nincsen semmi köztünk.-mondtam neki nyugodtan majd felmentem a lépcsőn és a szobámba érve ledobtam magamat pihe puha ágyamra majd lassan elragadtak az álom tündérek.

UI: Tudom, hogy mind erre vártatok a következő részek lesznek maguk az izgalmak. Én várom már, hogy megírjam őket. Egy komment-el több motivációt kapnék de bízok magamban!