Ellenálhatatlanok

Idegesitően kedvellek

A kanapén aludtunk el hiszen ő még jó ötletnek tartotta azt, hogy éjjel fél 12-kor Robin Hood-ot nézzünk, amibe én természetesen bele aludtam neki pedig nem volt szíve felkölteni. Remek, egy újabb kényelmetlen éjszaka a kanapén. Most viszont annyi különbség volt ezen a reggelen mint a szokásosokon, hogy miért? Mert végre nem úgy keltem fel, hogy most kinyírom Cole-t, hanem úgy, hogy szívesen megütném amiért kissé elvarázsolta a szívemet de mégis azután bocsánatot kérnék tőle.
Felé fordultam és egy rakoncátlan tincset kisöpörtem arca kellős közepéről, hogy jobban láthassam karakteres arcát. Még egyenletesen lélegzett ami annyit jelent, hogy alszik. Lassan felálltam és kimentem a konyhába ahol lefőztem egy kávét majd felvéve a kabátomat kiültem a teraszra ahol csendben szállingóztak a hópelyhek.
Gyönyörű volt a hó fedte táj, a csend, a szabadság. Ha tehetném örökre itt élnék de hát sajnos ez nem megy ilyen könnyen, lassan 17 éves leszek és még van két év sulim plusz az azutáni egyetemes éveim. A dolgok csak úgy történnek egymás után és mindig a legváratlanabb pillanatokban lesznek végül a legjobb dolgok. Gondolok itt az én esetemre, kijövök Ausztriába a testvéremmel és a barátainkkal, rendezünk egy hatalmas házi bulit ahol hirtelen ők haza mennek és itt hagynak engem egy olyan emberrel akit abban a pillanatban a hátam közepére sem kívántam volna, de lássunk csodát tegnap este mindent megbeszéltük és tud Cole jó fej is lenne ha akar.
Ezekbe a gondolatokba merültem amikor hirtelen hátulról megölelt valaki.
-Hideg van Courtney.-hallottam Cole hangját-És korán is.-folytatta
-Tudom, tudom de nézd milyen szép!-mutattam a távolban lévő hatalmas hegyekre amik fehéren csillogtak.
-Egész nap elnézegetném.-bólintott majd megindult befelé ezzel is utalva arra, hogy szép szép, de bentről még szebb.
Reggeli után felöltöztem és gondolkodtam azon, hogy ma vajon mit csináljunk. Mintha Cole is ezen gondolkodott volna vagy csak simán telepátia van köztünk megszólalt.
-Ma bemehetnénk a városba, úgyis holnap reggel szeretnék haza indulni.-mondta én pedig meglepődtem az utolsó szavain.
-Hogy hogy?
-A nővéremnek hét hónap múlva esküvője van de már holnap után muszáj felpróbáljuk az öltönyöket.-sóhajtott-Ha nem megyek el kinyír.
-Elhiszem én biztosan nem packáznék vele.-kuncogtam.
-Grimasz felőlem haza is gyalogolhatsz.-vonta meg a vállát nekem pedig kidülledtek a szemeim és gyorsan mentegetőzni kezdtem amit szemmel láthatólag élvezett. Bunkó :).
Jól felöltöztem mert a házban azt éreztem, hogy meggyúlok egyszerűen. Végül is csak két pulcsi, két zokni, egy kabát egy sál egy sapka, kesztyű és bakancs volt rajtam.
A kocsiban énekeltünk régi klasszikusokat megcsillantva egymásnak gyönyörű énekhangunkat. Ha egy külső ember végig hallgatta volna szegény már a fülklinikán lenne fél füllel.
Délelőtt volt, csak pár kisgyerekes anyuka vagy néhány munkába siető ember lézengett az utakon. A hó hatalmas pelyhekben hullt, kis gondolkodás után bele karoltam Cole-ba, hogy azért mégse nevetségesen egymás mellet lépegessünk. A mozdulatomra kissé meglepődött de nem szólt semmit.
Sétálgattunk beszélgettünk, kacagtunk és még kürtöskalácsot is vettünk amit elmajszoltunk vagy inkább én de ez nézőpont kérdése.
Tudom, hogy mindenki arra kiváncsi, hogy tegnap este óta csókolóztunk-e de erre a válaszom nem, még csak arcra puszit sem kaptam de nem volt rá nagyobb szükségem, Cole sem akarja elsietni meg én sem, de azt bekell valljam ha most lekapna nem szólnék egy szót sem :).
Beültünk egy vendéglőbe ahol még külön zenekar is játszott. Kikértük az ételeinket ami nekem egy Cordon bleu tál volt Cole-nak pedig egy gombás csirkemell rizzsel. Nem tudom ki kombinálja a kettőt de ha neki így finom akkor nekem ne fájjon.
-Na és te ismered az én családomat, mindenkit én csak a nővéredet akinek szerintem eléggé rossz véleménye van rólam.-mondtam miközben vártuk, hogy megjöjjön a rendelés.
-Majd ha szeretnéd jövő héten meg ismerheted őket.-mosolygott rám majd gyorsan hozzá tette- A nővérem pedig igen csak egy hangulat ember, ha megismered biztosan kedves lesz veled is, csak nem nagyon bízik az emberekben.
-Okés!-lelkesedtem- Van kutyád?
-Volt, annyira unt engem, hogy inkább elszökött. Tejfölnek hívták.-mondta el a tragikus történetet én pedig a kutya neve hallatán elnevettem magam.
-Ki ad egy kutyának olyan nevet, mint Tejföl?-értetlenkedtem.
-És ki ad egy kutyának olyan nevet, mint Molly? Az egy macska név!-háborodott fel de ő is kacagott.
-A Molly az egy kutya név!-mondtam a kelletnél hangosabban hiszen egy kislány hirtelen oda jött hozzánk és villámokat szórt a szemeivel.
-A Molly az egy lány név! Az én nevem!-mondta durcásan mire én majdnem lefordultam a székről úgy nevettem Cole pedig fuldokolt a víztől amit félre nyelt. Mondhatom nekünk se tanítottak illemet.
Mikor már kissé lenyugodtunk és a kislány is elment kihozták az ételeket.
-Várj! Ez nagyon jól néz ki leszeretném fotózni!-állítottam meg az éhes Cole-t ki csak egy morgással letudta és várt ameddig elkészítem a fényképet. Nem látszott ő csak a karja és mind kettőnk étele. Úgy nézett ki a kép mintha lenne valamilyen titkos pasim akiről senki sem tud és így adom a jeleket a külvilágnak. Igazából csak a kaját akartam lefényképezni de a kezét mégsem vághattam ki.  Kiraktam insta storyba amikor hirtelen kivette a kezemből a telefont.
-Hé mi az?
-Meg sem jelöltél!
-Mert nem akartalak?-kérdeztem ironikusan mire hirtelen a semmiből az ő telefonjával lefotózott és párat nyomott rajta majd elégedetten letette maga mellé.
-Cole!-toporzékoltam és vissza vettem a telefonomat.-Ne merj többet lefotózni sunyiban!
-Jó, jó.-mondta miközben evett.
-Jó étvágyat!-kezdtem el én is enni.
-Jó étvágyat!-mosolygott rám.

Haza értünk 2-kor így hát még kicsit kiélveztük a hatalmas havat némi hógolyó csatával majd kifáradtan döltünk ki a kanapéra.
-Courtney!-szólítgatott
-Hm?-emeltem fel a fejem, hogy rá nézhessek.
-Sokszor idegesítő vagy.-jelentette ki én pedig kikerekedett szemekkel néztem rá. Vissza szívtam minden egyes jó kívánságomat neki és szinte vadállatként vetettem rá magamat ezzel azt elérve, hogy mind a ketten leestünk a kanapéról.
-Nem vagyok idegesítő!-néztem a szemébe.
-Most is éppen az vagy.-kacsintott.
-Te vagy az idegesítő látszik, hogy Zack-ék nem akartak magukkal vinni!-forgattam meg a szemeimet.
-Te még lent is voltál ellenben velem akit fent taperoltak!-sértegetett
-Ahha! Szóval tapiztak odafent!-forgattam ki a szavait amitől csak azt értem el, hogy ledobott magáról.
-Nem tapiztak.-kacagott
-Dehogynem te csók lopó többet nem veszel rá!-nevettem ki.
-Lehet ha többet nem is akarlak rávenni!-vágott vissza, már megint ő van előnyben.
-Lehet, de akkor miért tetted meg eddig kétszer?-szedtem össze magamat.
-Courtney, csak annyit akartam mondani, hogy idegesítő vagy.-kuncogott én pedig rácsaptam a vállára egyet.
-De bírod az idegesítő Courtneyt.-húztam ki magam.
-Úgy bizony.-puszilt bele a hajamba. Ezekért a kicsi semmit mondó veszekedésekért élek szerintem.

Még egy utolsót Jaccuzziztunk a kedvemért majd este fele filmet néztünk azaz pontos nevén a Karib tenger kalózait.
-Johnny Depp feleségül vehetne.-áradóztam.
-Persze erre a filmre tudsz figyelni, hihetetlen!-háborgott a mellettem ülő Cole. Mikor is ráfigyeltem egy másodpercre és megtanulmányoztam. Pont ahogyan ott ült úgy abban a pózban, azzal a haj formával kiköpött hasonmása volt Johnnynak fiatal korában. Egy picit elpirulhattam mert furcsán nézett rám a Johnny hasonmás.
-Tudom, hogy jól nézek ki, de hogy ennyire!-mérte végig magát.
-Hallgass!-takartam el az arcomat és újra a filmre szegeztem tekintetemet.
Egy kis idő múlva megcsörrent a telom, Kate neve villogott ezért felvettem.
-Háló? Kate szia igen a legjobb barátnőd vagyok akit itt felejtettél Ausztriába!-gúnyolódtam
-Uh Courtney bocsii.-sipákolt-Hallod ki az a fiú a storydban?
-Szerinted? Cole! Ki más vele hagytatok itt.
-Jaa tényleg de hát én nem hittem volna, hogy ilyen jól kijösztök tudod...-suttogta.
-Eléggé jól meg vagyunk de ne aggódj, holnap már megyünk haza.-motyogtam
-Jejjj Matteo szeretne majd veled beszélni azt mondta és az anyukádék is várnak haza.-hadarta.
-Rendben, vigyázz magadra és a testvéremre ameddig csak lehet.-vigyorogtam.
-Jaj hát most inkább lerakom...-hallottam ijedt hangját.
-Szia Kate!-köszöntem el majd Cole-nak legyintettem egyet, hogy semmi fontos és tovább nézhettük Jack Sparrow tökéletes küldetéseit.

Tíz órakor mentünk el lefeküdni, Cole egy külön szobába ahogy én is. Átöltöztem pizsamába és a hajamat kiengedtem. Befeküdtem az ágyba és még mielőtt elaludtam volna megnéztem az instagrammot. Cole-nak is volt egy storyja, de fura nem emlékeztem rá, hogy csinált. Rá kattintottam és kitört belőlem a nevetés. A képen én vagyok az ételem felett a vendéglőben csak a fejem helyett egy gift van amin nagyban írja, hogy; Secret girl (titok lány)
Reagáltam egy nevetős emojit majd kikapcsoltam a készüléket és álomra csuktam szemeimet.

Hamarosan folytatom, csak a suli lefoglal mostanában de amint lesz időm mindenképpen jövök a következő résszel <3