•Védelmezőm• /ÁTÍRÁS ALATT/ |kth.|

40.

Daeun szemszöge

Nem hiszem el ami történt. Miért kellett Taet bántani? Miért nem lehet gond nélküli életünk? Itt állok a kórterem előtt és az üvegen keresztül nézem, ahogy szerelmem az ágyon fekszik, belőle meg csövek állnak ki. Össze szedtem minden erőmet és az ajtót elhúzva, lépkedtem egyre közelebb hozzá. Arcát kémlelve láttam meg több kicsi sebet, homloka meg körbe van tekerve fáslival. Sötét tincsei össze vissza állnak. Arcán végigsimítottam tenyeremmel és alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Helyes arca sápadt és be van esve. Jobb kezét megérintve teljesen kirázott a hideg. Olyan hideg mind a jégcsap. Egy idő után kifakadt a bennem összegyülemlett sírás és az ágy melletti székre leülve kezdtem el zokogni. Miért? Miért? Miért?

Pár nap elteltével én még mindig itt vagyok a szobában és várom, hogy felébredjen. Lisaék is már voltak itt, de haza küldtem őket és megbeszéltem velük, hogy majd akkor jöjjenek, mikor Tae felébredt. Suga szinte majdnem minden percben velem volt, de most is haza ment, hogy nekem tudjon hozni váltóruhát.

Az orvossal idő közben beszéltem és meg is vizsgált. Mivel ebben a pár napban újra rámjött az eddig ismeretletlen roham, felírt nekem egy gyógyszert, aminél tájékoztatott, hogy csak addig szedjem, ameddig minden helyre nem áll. Persze ez csak reménykedés az ő szemszögéből, de én úgy érzem, hogy egy darabig szednem kell.

Miután a Sugatól kapott ruhákba átöltöztem, feváltottam a férfit, aki Tae szobajában volt.

-Haza kéne menned. Már úgy nézel ki mint egy zombi.-mondta komolyan Suga szemeimbe nézve, aminek igaza is volt. Ebben a pár napba alig aludtam, de őszintén nem is akartam, ezért ezt az érzést kávéval es sok arcmosással oldottam meg.

-Jól vagyok.-mondtam rekedtes hangommal, majd leültem Tae mellé és a tincseit kezdtem el igazgatni helyes arcán.

-Mindjárt jövök, csak beszélek az orvossal.-mondta Suga, majd egy bólintással jeleztem, hogy megértettem, ő meg ki is ment a szobából.

Tae kezét simogatva próbáltam felmelegíteni említett testrészét. Az arcán lévő sebek, már kezdtek össze forrni, de a vállán lévő kötés még mindig ott volt. Kezét tanulmányozva merengtem el magamba, de hirtelen egy enyhe szorítást éreztem meg. Előszőr azt hittem, hogy álmodom, de mikor arcára nézve pillantottam meg, hogy próbál pislogni, nagy kő esett le a szívemről. Az ágy szélén állva, fölé hajolva kezdtem el nézni, ahogy ébredezik.

-Tae.-szólítottam halkan, majd mikor párat pislogot rámpillantott, én meg még levegőt is elfelejtettem venni. Pár pillanatig néztük egymást, majd ajtó nyitódásra lettem figyelmes és mindketten oda pillantottunk.

-Látom felébredt.-mondta az orvos felénk lépkedve, de Suga csak az ajtóban állt és kitágult szemmekel meredt a fekvő férfira.-Hogy érzi magát?

-Fáj a fejem...és a vállam.-mondta rekedtes, erőtlen hangjával, amitől kirázott a hideg.

-Értem. Emlékszik a balesetre?-Tae pár másodpercig gondolkodott, majd nemlegesen megrázta a fejét.-Semmi probléma. Autóbalesetet szenvedett. Agyrázkódást szenvedett és a vállát meg kellett műtenünk. Pár bordája eltört, ezért még azt javaslom, hogy ne mozogjon.-tájékoztatta az orvos. Suga az ágy végéhez sétált, de még mindig lefagyva nézte barátját.

-Suga?-kérdezte értetlenül Tae, amitől bennem valami fura érzés kerített hatalmába.-Mit keresel itt?

-Szerinted? Daeunnal azt vártuk, hogy felébredj.-mondta rámmutatva Suga, majd Tae felém pillantott. Nem tudom miért, de a szemeiből semmit nem tudtam kiolvasni. Teljesen üveges tekintettel nézett rám. Szívem vagy ezerrel kezdett el dobogni, de hirtelen kérdőn nézett szemeimbe.

-Daeun?-kérdezte tőlem, de még mindig teljesen üres volt a tekintete.

-Mi a baj?-kérdeztem már a sírás szélén állva.

-Én nem ismerlek téged.-mondta szemeimbe nézve, majd a kezemet elengedte és kérdő nézett Sugara.-A barátnőd?-kérdezte a férfitól, a kérdés hallatán meg egymásra néztünk Sugaval. Látásom homályosodott a könnyeimtől, majd párat hátráltam az ágytól.

-Ugye csak szivatsz?-kérdezte Suga, majd a tekintete rajtam és Tae között cikázott.

-Amnéziája van.-mondta halál nyugodtan az orvos, én meg már lassan az összeesés szélén álltam.-Viszont ez már nem az én hatásköröm, ezért hívok egy pszichológust.-közölte, majd kisétált a teremből.

-Ez nagyon rossz vicc haver.-mondta Suga  mellém lépve. Azt vártam, hogy Tae elnevesse magát és közölje, hogy ez csak vicc volt, de nem történt meg. Nekem meg utat törtek a könnyeim, de a szememet még mindig nem vettem le róla. Csak folytak le az arcomon, közben Taeval egymás szemeibe nézve próbáltam bele látni az fejébe. De sajnos erre nem vagyok képes.

Lassan megérkezett egy pszichológus, akinek elmondtam pár információt a kórtelem előtt, majd mikor tájékoztattam, bement Taehoz. Idő közben a többiek is megérkeztek és beszéltek is már vele, de egyszerűen nem értem, hogy lehet az, hogy pont rám nem emlékszik? Lisara, Namjoonra és Jiminre is emlékszik, mikor velük később ismerkedett meg. Azt sem értem, hogy lehet ez, mikor szinte mindig vele voltam, mikor össze ismerkedett velük. Vagy lehet, hogy csak a nevükre emlékszik? Én már nem értem ezt az egészet.

A folyosón járkálok idegességembe, közben szememet még mindig nem veszem le az előttem lévő ajtóról. Jó hosszú percek elteltével kijött a pszichológus, majd egy sóhajt eleresztve nézett szemeimbe.

-Elmondtam pár dolgot, közben minden egyes mozdulatát figyeltem, de nem láttam jelét annak, hogy emlékezne Önre.

-E-Ez azt jelenti, hogy nem fog rám emlékezni?-kérdeztem remegő hangommal.

-Volt már ilyen esetem, így csak annyit tudok mondani, hogy lehet nem, de lehet, hogy igen. Azt javaslom, hogy ha felépül, vigye haza és próbáljon meg minél több elméket felidézni. Bármilyen kis szikra elég lehet ahoz, hogy emlékezzen magára. Viszont most ne erőltesse az emlékeket.-mondta, majd elköszöntünk egymástól.

Mikor végre összeszedtem magam, bementem hozzá és az ágy szélén lévő székre ülve meredtünk egymásra. Rengeteg mindent akartam neki mondani, de mivel az doki azt momdta, hogy ne erőltessem, így még nem próbálkozom. Ajtónyitódásra lettem figyelmes, majd oda pillantva egy nem várt személyt láttam meg.

-Jungkook?

Sziasztok!
Hát igen. Innentől kezdődnek a bonyodalmak.😂 Persze remélem teszett a rész!

Van egy bejelentenivalóm. Elkezdtem egy új könyvet. Igen megint, de ez a sztori Namjoonról fog szólni. Ezt a könyvet és a Namjoonos sztorit is fogom írni.

Ide csatolom a képét és remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!😘