•Védelmezőm• /ÁTÍRÁS ALATT/ |kth.|

41.

Daeun szemszöge

-Jungkook?-néztem értetlenül az említett személyre, majd mögüle elő bukkant Jhope is.

-Szia szerelmem.-húzta nagy vigyorra a száját, majd felém lépkedve megsimogatta az arcomat, amitől kirázott a hideg. Mit keres itt? Jhopera pillantva teljesen elöntött a düh. Hogy lehet, hogy Jungkookkal jött?

-Jhope.-mondta fáradt hanggal Tae, majd az említett oda sétált hozzá és szorosan megölelte. Még rá is emlékszik? Akkor, hogy lehet, hogy rám nem?

Jhope mikor felénk lépett, szemeiben sajnálatot láttam és aggódást.

-Vele vagy?-mutattam a még mindig előttem állóra.

-Nekem dogozik picim.-mondta Jungkook vigyorogva, majd átkarolva a derekamat Taera nézett, aki értetlenül nézett a derekamon tartott kezére. Most ez a barom biztos jól összezavarta.

-Mi?-kérdeztem döbbenten rájuk nézve.

-Nekem dolgozik és azt szeretném, mikor felépül Taehyung, ő is mint testőr nekem dolgozzon.

-Rendben.-vágta rá egyből az ágyon fekvő, én meg szemeimmel és nemlegesen megrázva fejemet jeleztem neki, hogy ne fogadja el. Kérdő pillantásokkal nézett vissza.

-Nem emlékszel rá?-kérdeztem Jungkookra mutatva.

-Miért? Kéne?

-Dehogy. Nem is ismerlek. Jhope ajánlott téged, mert azt mondta te vagy a legjobb a szakmában.-válaszolt, majd mégközelebb húzott magához, de én nem tudtam kiszabadulni érős karjaiból.

-Értem.-válaszolt Tae már mosolyogva.

-Ez nem igaz! Ő..-mondtam volna el az igazságot, de Jungkook befogta a számat.

-Nem is zavarunk tovább. Amint felépültél, Jhope elmondja hova kell jönnöd.-mondta mosolyogva Jungkook, majd kihúzott a szobából. Hol vagy Suga?

-Hagyj minket békén! Miért csinálod ezt ha?-üvöltöttem már az épület előtt, mikor végre elengedett.

-Eszem ágában sincs.-mondta nevetve, majd egy baseball sapkát húzott a fejemre.-Szerintem nem szeretnéd, hogy felismerjenek.-mondta lehajolva, velem egyszinten, vigyorogva.-Velem jössz és kész!-mondta szigorúan, majd a csukómat megragadva, vonszolt el egy fekete furgonig.

-Miért csinálod ezt?-kérdeztem már másodszorra az autó előtt állva.

-Mert élvezem és ha nem engedelmeskedsz nekem, akkor az Taen fog csattanni.

-Ne merészelj hozzá nyúlni!-mondtam szikrákat szóró tekintettel, de az ő póker arca meg sem rándult.

-Ha szótfogadsz nem fogok.-mondta, majd kinyitva az ajtót betuszkolt és mellettem foglalt helyet. Jhope abban a pillanatban ült be a volán mögé, majd a visszapillantó tükörbe, ismét sajnálkozva nézett rám.

-Mire vársz?-kérdezte a mellettem ülő idegesen, majd elindultunk.

Közelebb ültem az ajtóhoz, minél távolabbra kerülve Jungkooktól. Az ablakon bámultam ki, mert nem mertem rá nézni. Őszintén? Nagyon félek tőle és a hozzá hasonlóktól, de ha az kell, hogy Taet ne bántsa, ezért megpróbálok neki engedelmeskedni.

Egy óra kocsikázás után, a város szélén, egy elhagyatott kastélyszerű épülethez értünk, ahol megpillantottam több fekete ruhás, nagydarab férfiakat is. Itt élne? Hogyan? Gondolataimat Jhope zavarta meg, aki kinyitotta nekem az ajtót. Remegő lábaimmal kiléptem és a hatalmas épületet kezdtem el pásztázni.

-Gyere már!-fogta meg Jungkook a karomat, majd behúzott az épületbe. A földszint ízlésesen be van rendezve, ami valahogy nem illik Jungkookhoz. Balra volt egy hatalmas nappali rész, ahol helyet foglalt egy nagy kanapé, előtte meg egy hatalmas Tv. Jobbra egy ugyanolyan nagy konyha volt, ahol egy 30-as éveiben járó nő ügyködött.-Miután kibámészkodtad magad, megmutatom hol fogsz aludni drágám.-mondta vigyorogva, majd egy hosszú lépcsőn vonszolt fel.

-Nem fogok itt lakni.-mondtam felháborodva, mikor egy szobába behúzott

-Ó dehogynem! Velem fogsz élni, különben megölöm a kis barátodat és a többi haverjaidat.-mondta miután becsukta a szoba ajtaját és elkezdett felém közeledni. A mellkasom előtt kereszteztem karjaimat, majd felnéztem szemeibe, amiből valahogy semmit sem tudtam kiolvasni. Miközben hátráltam bele ütköztem az ágy sarkába, amitől rá is estem. Fölém tornyosult Jungkook, majd a hajamat a fülem mögé tűrve meredt rám. Nagyon féltem, hogy valamit fog velem csinálni, ezért becsukva a szemeimet próbáltam nem elbőgni magam. Éreztem lehelletét az arcomon, majd a fülemhez hajolt.-Szeretném, ha engedelmeskednél nekem picim. Nem foglak bántani, de ha nem fogadsz szót, akkor büntetést fogsz kapni. Úgy terveztem, hogy meghódítalak, mivel elégge szar érzés, mikor a barátnőd nem élvezi a szexet.-mondta eltávolodva tőlem, nekem meg az utolsó mondat hallatán kipattantak a szemeim, de nem néztem rá.-Nézz rám.-mondta parancsoló, erőteljes hanggal, amitől sötét szemeibe néztem.-Értetted?-kérdezte, majd bólógatni kezdtem, mert már nagyon akartam, hogy végre lemásszon rólam.-Helyes.-mondta egy győzedelmes mosollyal, majd kiment a szobából.

Hirtelen utat törtek a könnyeim, amik valahogy nem akartak elálni. Miért csinálja ezt? Miért nem hagy minket békén? Zokogva feljebb másztam az ágyon, majd kisírt szemeimmel elaludtam.

Taehyung szemszöge

Miért akar velem lenni, amikor láthatólag van pasija? Mióta elment azzal a Jungkookkal vagy nem is tudom már hogy hívjákkal, egész végig Daeunon járt az eszem, ami egy idő után el is kezdett fájni.

Valamiért úgy érzem, hogy én tényleg ismerem Őt, de bárhogyan is próbálkozok, nem tudok vele kapcsolatban felidézni semmit sem. Mintha kitörölték volna az emlékezetemet. A többiekre mind emlékszem, de rá miért nem? Az orvos azt mondta, hogy az ilyesmi elő fordul, de lehetséges, hogy már nem is fogok rá emlékezni. Pedig legbellül szeretnék. Szeretném tudni mi történt velünk a múltban. Lehet, hogy ha a barátjánál fogok dolgozni befog villanni pár emlék. Ki tudja?

Miután kivitte a szobából Daeunt, beszélgettem Jhopeal és elmondta, hogy igenis nagyon sok közöm van hozzá. Sok mindent nem tudott elmondani, mivel sietett, ezért egy telefont adott, amivel értesíteni fognak, hogy mikor, hova kell mennem.

Pár óra elteltével Suga lépett be a szobába és miután körbe nézett, kérdő pillantásokkal nézett rám.

-Elment.-válaszoltam, mielőtt még megkérdezte volna, hogy hova tűnt Daeun.

-Hová ment?-kérdezte felhúzva a szemöldökét barátom.

-Jungkookhoz.-válaszom hallatán kétszeresére tágultak a pupillái.

-Mi?! Elengedted?!

-Miért? Hiszen járnak. Miért kéne velem lennie?-kérdeztem vissza ertetlenül.

-Te idióta! Te vagy a pasija! Hányszor kell még elmondanom?-kérdezett vissza Suga, majd a szobában ide oda kezdett el mászkálni, a tarkóját vakargatva.

-Nem tudom mi az igazság, ezért Jungkookhoz megyek dolgozni.-mondtam határozottan, majd megtorpanva ismét rám nézett.-Ki akarom deríteni mi történt a múltban.

-A sírba fogtok vinni.-mondta az ágyam melletti székre ülve, majd a térdein megtámaszkodva nézett maga elé.

-Suga.-mondta ki halkan a nevét pár perc néma csend után.-Nála fogok dolgozni és szeretnélek valamire megkérni.-mondtam komolyan és a föld bambulásából rám nézett.-Ha bármi fog történni szeretném, ha a segítenél kikecmeregmi belőle.-Suga válaszul csak halkan felnevetett és a fejét kezdte el rázni.

-Hidd el haver, az előérzeteim azt súgják, hogy még jó sok szarban fogok belekeveredni.