•Védelmezőm• /ÁTÍRÁS ALATT/ |kth.|

47.

Az egész rohadtúl kellemetlen. Jungkookkal ülök hátúl, elől meg Tae és Jhope. A mellettem ülő egész úton a combomat simogatta, amit legszívesebben eltávolítottam volna magamról.

Jhope a visszapillantó tükrön keresztül küld felém pár sajnálkozó pillantást, amit nem igazán értek. Nagyon mérges vagyok rá, amiért eltitkolta előlünk, hogy ő az exemnek dolgozik. A barátaimról semmit sem tudok, de remélem, hogy Lisaval nem csinált semmit.

Lehet, hogy azért jött össze vele, mert Jungkook megkérte rá? Lehet, hogy már az elejétől kezdve becsapott? Lisa tud erről?

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, de mikor megláttam egy hatalmas építményt, ami gyönyörűen nézett ki, az állam a földet súrolta. Az epülettől egyből az az emlék jutott az eszembe, mikor Taeval jöttem el a jótékonysági bálra.

Az oldalamon lévő ajtó kinyílt és Taet láttam meg, aki a kezét nyújtva segített kiszállni. Kezemet megfogva teljesen libabőrös lettem, majd mire kiszálltam Jungkook mellém érve nyúlt a derekamhoz, hogy magához húzzon.

Fogalmam sincs milyen rendezvény lehet ez, mert ahogy az embereket végignézve egy ismerős arcot sem láttam.

A mellettem álló szorosan magánál tartva fogott kezett egy pár ismerősével, miközben végig éreztem magamon Tae tekintetét, aki valószinűleg mögöttünk jött.

-Elvonulog egy megbeszélésre. Nem fog sokáig tartani, de ha bármi baromságot csinálsz, véged.-mondta, majd egyet biccentett Taenak, hogy figyeljen rám és már el is tűnt a tömegben.

Őszintén nagyon örültem neki, hogy elment, mert legalább kicsit felszabadúlhattam.

Legszívesebben Taet a karjánál fogva rángattam volna el erről a helyről, de mielőtt elindultunk volna hallottam, hogy Jungkook valami olyasmit mondott Jhopenak, hogy figyelje a kijáratot. Ebből azt következtettem ki, hogy mi miattunk figyelje az épületet.

Hirtelen megpillantottam egy ismerős arcot a tömegben nem olyan messze tőlem. John volt az. Nem hittem a szememnek. Habozás nélkül indultam meg a férfi felé, aki egy vele egykorú férfival beszélgetett.

Mivel nekem háttal állt, így mikor hozzá értem a vállát megbökdöstem, majd fordult felém, de mikor felfogta, hogy ki is lehet most előtte a mosoly lehervadt az arcáról, amit nem igazán értettem.

-Szia John.-köszöntem kedvesen az előttem állónak, majd miután elköszönt a beszélgető partnerével, a homlokát masszírozva nézett szemeimbe.

-M-Mit keresel itt?-kérdezte zavartan, majd pár másodperc múlva felvette arcára azt a semmitmondó tekintetet.

-Jungkookkal vagyok.-jelentettem be komolyan, de arca meg sem rezdült.-Inkább te mit keresel itt?

-Meghívtak, de semmi közöd hozzá.

A haragomat visszatartva álltam a tekintetét, mert nem ebben a remek helyzetben akartam vele veszekedni.

-Segítened kell. Történt egy baleset Taeval..-itt mutattam a mellettem álló, értetlen fejet vágó férfira-és nem emlékszik rám. És Jungko...-nem tudtam befejezni, mert egyenesen a képembe röhögött.

-Drágám, saját magad alá vágtad a fát. Tehozzád már semmi közöm.-mondta vigyorogva, én meg ökölbe szorított kezemet már éppen emeltem volna fel, hogy behúzzak neki gondolkodás nélkül, de egy meleg kéz körbefogta az enyémet, amit kicsit meg is szorított. Tudtam, hogy ki fogta meg, majd mikor kézfejemet kezdte el simogatni, egy nagy sóhajt eleresztve néztem Taera.

-Uram.-hajolt meg az előttem állónak tiszteletből, majd elhúzott a tömegbe.

Meglepetésemre a táncparkett széléhez húzott, majd a derekamra rakta a kezeit, így én a nyakát körbefogtam. Egyáltalán nem zavart a helyzet, de félek, hogy Jungkook bármelyik pillanatban megláthat és Taen éli ki a dühét. Számítottam Johnra, de mit is gondolhattam. Kezdetektől fogva utált, így ami ma nyújtott nekem esélyt, hogy kikászálódjunk ebből a helyzetből, szertefoszlott.