Szerelmem lapjai

25. fejezet

A pillanatnyi sokktól megtorpanva szemléltem a népes csoportot, akik a hátsó bejárat előtt türelmesen vártak ránk. Értetlenkedve néztem rájuk Chace válla felett, miközben továbbra is a kezét szorongattam. Nem tudtam, mi folyik itt, de jobb szerettem volna minél előbb magyarázatot kapni rá. Már nyitottam a szám, hogy a nyakába zúdítsam a bennem kavargó kérdéseket, mikor félig felém fordulva a következőket suttogta:
- Ne most! Ígérem, mindent elmagyarázok, amint kiszabadultunk innen.
- Rendben.
A tömeg egyre jobban zúgolódott, a vakuk megállás nélkül villogtak.
S amint az egyik szemfüles riporter kiszúrta összefonódó kezeinket és feltette a kérdését, - amelyben arra szerette volna megtudni a választ, hogy együtt vagyunk-e - hatalmas hangzavar támadt. Hirtelenjében mindenki faggatni kezdett minket, a kérdések csak úgy záporoztak felénk.
A lélegzetvételem egyre szaggatottabbá vált, a fejem ide-oda kapkodtam. Úgy éreztem nem vagyok képes elviselni tovább ezt a zűrzavart. Chace érzékelhette zaklatottságom, teljes testével felém fordult. Szemében aggodalom csillogott.
- Nyugalom, kiviszlek innen. - tekintete fogva tartotta az enyémet, miközben óvatosan végigsimított az arcomon.
Tudtam, hogy ez a megmozdulása csak olaj volt a tűzre, hogy alapot szolgáltattunk további számtalan mennyiségű velünk kapcsolatos pletykára, de nem érdekelt. Pár másodpercig lehunyt szemmel élveztem érintését. Úgy éreztem, ha velem van, bármit, akár még ezt az őrületet is képes vagyok elviselni.
- Tűnjünk el! - néztem fel rá sokkalta határozottabban.
Halvány mosoly kúszott az arcára. Megfordult, majd magabiztosan indult el a fotósok felé a kezemet egy percig sem elengedve. Chace egy másodpercig sem torpant meg, így a tömeg kénytelen, kelletlen szétnyílt előttünk. Persze a riporterek közben továbbra is találgattak, hogy mi lehet köztünk. Az ideg kezdte egyre jobban elönteni az agyamat, s mikor már csak pár lépés választott el minket a "szabadságtól" egy újabb őrült kérdést meghallva a türelmem végleg elveszítve fordultam meg.
- Most őszintén, belegondoltak már valaha abba, hogy milyen sértő, degradáló feltételezésekbe képesek bocsájtkozni? Miért kell egyből azt gondolni, hogy több van a dologban, mint hogy egy férfi és egy nő együtt dolgozik?! Mindkettőnknek párkapcsolata van, Chace és köztem a barátságon és a munkakapcsolaton kívül nincs semmi! - a monológomat befejezve indultam el a döbbenten ácsorgó Chace felé.
Az újságírók síri csendben emésztgették az imént hallottakat, mi pedig ezt kihasználva pillanatokon belül eltűntünk onnan. Fogtunk egy taxit és a lakásom felé vettük az irányt. A kocsiban ülve egyszer csak kitört Chaceből a nevetés. Értetlenül figyeltem, hogy mi üthetett belé, majd mikor nagy nehezen kinyögte, hogy az elképedt arcokon mulat ilyen jól, én is elmosolyodtam.
- Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe. Rossz ötlet volt a Starbucksban találkozni. Mondhatnám, hogy nem sejtettem, hogy ez lesz , de az nem lenne igaz. Mégis abban reménykedtem, hogy nyugtunk lesz. Új még ez a fokozott érdeklődés, amit az utóbbi időben a média irányából kapok... - sóhajtott fel.
- Mégis mióta van ez a nagy őrület körülötted? - kérdeztem, miközben az autó lefékezett az épület előtt.
Hosszasan hallgatott, gondolom magában mérlegelte, hogy mivel jár jobban. Már azt hittem nem fog válaszolni, mikor végre megszólalt.
- Azóta a riport óta, amiben ugyanezt a témát tárgyalták, mint az imént a kávézó előtt.
Csak bólintottam, így már mindent értettem. Nem is tudom, hogy hihettem, hogy majd annyiban hagyják a dolgot, hogy nem hozzák fel még számtalanszor, ha együtt látnak minket. Ugyan bíztam benne, hogy ez a kis "nyilatkozatom" pontot tesz majd az ügy végére és nyugtunk lesz, de éreztem, hogy ez nem ilyen egyszerű. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy vagy valamelyikünk lakására vagy pedig a Central parkban található eldugottabb területre korlátozódtunk.
- Nem vagy meglepve. - nézett rám felvont szemöldökkel.
- Már nem. - ráztam meg a fejem - Én is láttam aznap.
- Értem.
Még pár szót váltottunk egymással, majd elbúcsúztam tőle. A taxiból kiszállva intettem neki, majd a bejárat felé indultam. Az ajtóban megfordulva még elkaptam Chace pillantását, amint kifürkészhetetlen tekintettel engem néz. A kocsi már rég elhajtott, mire feleszméltem, így befelé vettem az irányt.
A liftben az elmúlt bő negyed óra eseményeit emésztgettem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a róla készülő könyv mekkora szerepet játszik a rá irányuló fokozódó érdeklődésben. Jobb szerettem volna azt hinni, hogy ez az oka, nem pedig az, hogy sokat mutatkozunk együtt.
Aztán eszembe jutott egy arc, egy barna szemű, szőke göndör hajú lány megvető pillantása. Azokból kiindulva, amit Candice mesélt, a délután történtek miatt biztos, hogy Sorel tombolni fog. Hiszen először még csak megszeppenve szorongattam a barátja kezét, aztán meg felháborodva tagadom, hogy bármi is lenne közöttünk a baráti viszonyon túl. Bele se mertem gondolni, hogy mit fog ebből kihozni a sajtó...
Hatalmas sóhaj szakadt fel belőlem, miközben már a cipőmet vettem le.
Kétségtelen, hogy kezd kicsúszni a kezeim közül a dolgok irányítása. A könyv, a cég, a média koholmányai, Matt és a kusza érzelmeim... Éreztem, hogy lassan, de biztosan be fogok sokallni. A hűtőből az ásványvizet magamhoz véve roskadtam le az étkezőben az egyik székre. Az agyam kattogott, próbáltam kitalálni, hogy mitévő lehetnék.
Az első és legfontosabb dolog, hogy mihamarabb megejtsem a már egy ideje esedékes beszélgetést Mattel.
- Hű, ez aztán gyors volt. Még csak most küldtem el az üzenetet. Időközben megtanultál teleportálni? - tartott felém viccelődve Matt. Egy fekete szabadidő nadrág és egy fehér póló volt rajta. A haja még kicsit nedves volt, nem olyan rég szállhatott ki a zuhany alól. A begipszelt keze az oldala mellett lógott.
Egy pillanatig eltöprengtem, hogy mégis miről beszél, aztán hamar megvilágosodtam.
- Nem láttam, hogy írtál. - mosolyodtam el halványan.
- Mi történt? - ölelt magához, amint odaért hozzám.
Először csak megráztam a fejem, majd rájöttem, hogy felesleges tagadnom bármit is, úgyis látja, ha nem vagyok vele teljesen őszinte.
Megvártam, míg leül mellém, majd mindent elmeséltem, ami az imént történt.
- Azért ez szerintem várható volt. Na nem mintha én akkora szakértője lennék, de Chace színész, te pedig egy közkedvelt írónő vagy, akinek nem mellesleg nem is olyan rég csöppent az ölébe egy világmárka vezetői széke. Arról nem is beszélve, hogy New Yorkban vagyunk. Minden adott egy jó kis pletykához, szaftos címlapsztorihoz. Meséltem már, hogy rólam is terjesztettek elég merész dolgokat. Először nagyon zavart, de rájöttem, hogy az a legjobb, ha figyelmen kívül hagyom őket. Neked is ezt kell tenned vagy lassan, de biztosan ki fogsz készülni. - nézett mélyen a szemembe, miközben megszorította a kezem.
Jól eső érzéssel töltött el, hogy ennyire figyel rám és próbál megnyugtatni. Ugyanakkor belesajdult a szívem, amikor eszembe jutottak a napok óta bennem kavargó gondolatok...
Az asztaltól felállva indultam újra a konyha irányába, hogy elpakoljak. Igazából nem akartam, hogy még ha csak véletlenül is, de feltűnjön neki a zavarttá váló viselkedésem. Az ásványvizet beraktam a hűtőbe, majd a pultot kezdtem el törölgetni.
Hallottam, amint egy kicsivel később Matt is követ. Az agyam lázasan kattogott, hogy mit is mondhatnék. Amint felé fordultam és a kezére esett a pillantásom, egyből eszembe jutott.
- Mikorra van időpontod?
- Két óra múlva kell ott lennem.
- Oké. Akkor te most szépen lepihensz, amíg indulunk, én pedig elintézek egy-két dolgot.
- Nem vagyok fáradt. - vont vállat és továbbra is az ajtófélfának támaszkodva figyelt engem.
- Gyorsabban gyógyulsz. - indultam meg felé.
- Nem influenzás vagyok, hanem szalaghúzódásom van. - jelentette ki határozottan.
- És? - vontam fel a szemöldököm.
- Nem akarok feküdni.
Egyezkedtünk még egy ideig egymással, mire végre sikerült kiegyeznünk. Matt a nappali kanapéján helyezkedett el és tévét nézett, míg én az egyik fotelben ücsörögtem.