Szerelmem lapjai

23. fejezet

A nap hátralevő részében elintéztem néhány halaszthatatlan ügyet, majd haza mentem. Ugyan Chace holnap egész nap ráér, de ez még nem jelenti azt, hogy ma már nem kell csinálnia semmit. Miután végeztünk az ebéddel gyors búcsút vett tőlem és már rohant is a forgatásra.
Késő délután az ágyon fekve, a tévét kapcsolgatva vártam, hogy Lucas végre jelentkezzen. Csupán merő véletlen tévedtem egy hírességekkel foglalkozó csatornára. A képernyőn egy fiatal szőke hajú lány jelent meg, a háttérben pedig egy kisebb kijelzőn a soron következő hír jelenetei voltak láthatóak. A lány felkonferálta egy rövid kis szöveggel a délután történteket, majd elindult a riport.
Az elém táruló kép ismerős volt, mégis más szemszögből engedte láttatni a szituációt. A sajtótájékoztatón készült felvételeket mutatták. A videó megállt, a képet kimerevítették és egész addig közelítették, míg csak Chace és én látszottunk rajta. Én az egyik újságíró kérdésére válaszoltam, - értelem szerűen rá figyeltem - Chace pedig egy halvány mosollyal az ajkán engem nézett. A szívem egy pillanatra nagyot dobbant, teljesen más volt az arckifejezése. Fura volt így, kívülről látni magunkat.
De nem tudtam sokáig ezen töprengeni, mert váltottak. A következő képek szintén a mai nap folyamán készültek, csakhogy az egyik az ebédünket, a másik az azt követő búcsúzásunkat örökítette meg.
"Nos, mint ahogy az a fotókon is jól látható, Chace és Miss Davis kapcsolata jóval túlmutat az írónő- színész munkaviszonyán. A képeken érzékelhető, hogy csak úgy szikrázik köztük a levegő és élvezik a másik társaságát. Kötve hisszük, hogy ez csak egy szoros barátság kezdete. De vajon erről Chace barátnője is tud?" - mosolygott a kamerába a műsorvezető.
- Átkozott média! Ezt nem hiszem el! Miért kell a leghétköznapibb dolgokat is ekkorára felfújni? - füstölögtem magamban.
Ám mielőtt tovább bosszankodhattam volna, a laptopom video hívást jelzett. Vettem egy mély levegőt, majd mosolyt erőltetve magamra, köszöntem a kamerába.
- Szia húgi!
- Szia. Hogy vagy?
- Nagyszerűen. - vigyorgott.
- Csak nem...? - ismerem én ezt a mosolyt, biztos, hogy nő van a dologban.
- De, de! - bólogatott.
- Gratulálok. Csak hogy tudjam, hosszú távra tervezel? - cukkoltam.
- De kis gonosz valaki! Tudod Lore teljesen más, mint a többi lány, akivel eddig találkoztam. Gyönyörű, kedves, intelligens, jó a humora.
- Oh, akkor ő nem csak egy újabb hódítás?
- Nem. Ez egyelőre maradjon köztünk, de úgy érzem, vele le tudnám élni életem hátra levő részét.
Nagy szavak egy ekkora nőcsábásztól, mint Lucas. Kíváncsi vagyok erre a lányra, mégis mivel nyűgözte le ennyire.
A következő fél órában mindent részletesen elmesélt az első találkozásuktól kezdve. Mosolyogva hallgattam a lelkes beszámolóját. Nem gondoltam volna, hogy egyhamar így fog viselkedni, hogy ennyire izgatott lesz. Akármit is tett ez a Lore nevű lány, egy biztos, jó úton halad, hogy teljesen magába bolondítsa a bátyámat.
- Egyébként hogy hogy nem alszol még? - kérdeztem felvont szemöldökkel egy gyors fejszámolást követően, mikor rájöttem, hogy Franciaországban lassacskán éjfél.
- Csak nemrég értem haza. Tudod, randim volt. - vigyorgott idiótán.
- Értem. - feleltem kurtán.
- Mi a baj? Egy kicsit mintha még mindig ideges lennél valami miatt.
- Média, lesifotósok, egy idióta riport és Chace. - foglaltam össze címszavakban.
De nem érte be ennyivel, úgyhogy kénytelen voltam részletesen kifejteni mindent. Hosszasan beszélgettünk erről. Azt mondta, hogy teljesen feleslegesen idegeskedek, attól úgysem változik semmi. Egyszerűbb, ha figyelmen kívül hagyom és a jövőben nem nézem, olvasom ezt a szemetet.
Teljesen igaza van. Már lassan egy órája beszéltünk, mikor a telefonom sms érkezését jelezte.
"Fél órája csak forgolódom... Túlon túl üres ez az ágy! Mit csinálsz belleza?" 1 - állt az üzenetben. Miután elolvastam letörhetetlen vigyor rajzolódott ki az arcomra.
- Na, hát akkor azt hiszem itt az ideje, hogy átadjam a terepet a lovagodnak. - jegyezte meg Lucas engem tanulmányozva.
- Hm? - kaptam fel a fejem, miközben azon agyaltam, mit reagáljak.
- Írd csak meg neki, hogy várod. Téged elnézve szinte biztos vagyok benne, hogy Matt írt.
Egyezkedtem vele még egy darabig, nem akartam, hogy elhanyagolva érezze magát. Végülis abban maradtunk, hogy egy számára emberibb időpontban beszélünk legközelebb.
"Lucasszal beszéltem. Most pedig rád várok, siess!" - küldtem el a választ.
Öt percen belül egy fáradt, mégis mosolygós kék szempár nézett vissza rám.
- Hiányzol! - sóhajtottam fel halkan.
És valóban ez volt az igazság. Annyira megszoktam már, hogy mellettem van. Az utóbbi napokban alig tudtunk beszélni.
- Te is nekem Miel!2 Nézd, tudom, hogy nem erre számítottál, de én sem gondoltam, hogy ekkora hajtás lesz már az elején is. Sajnálom, hogy ilyen keveset tudtunk csak beszélni.
- Matt, nem kell mentegetőzni. Megértem, hogy most első a csapat. Emellett én is eléggé el voltam havazva.
Majd' két órát beszélgettünk. Mindketten beszámoltunk róla, mi minden történt velünk azóta. Igyekeztünk bepótolni a kiesett alkalmakat.