Szerelmem lapjai

22. fejezet

Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem s a földre roskadtam. A szívem továbbra is vadul kalapált, az adrenalin tombolt az ereimben. Mély lélegzetvételekkel próbáltam lenyugtatni magam, miközben a hideg csempének dőltem.
Nincs semmi gond, minden rendben van! - hajtogattam magamnak.
Nora ezt a pillanatot választotta, hogy türelmetlenkedve benyisson.
- Gyere! - karolt fel a padlóról és a nappaliba támogatott.
Szótlanul ültünk egymás mellett. Nem igazán tudtam volna szavakba önteni, hogy mit is érzek most pontosan.
- Nem lesz semmi baj, én mellettetek állok!
Értetlenül kaptam fel a fejem és néztem barátnőmre. Amint értelmet nyertek a szavai, halkan, de határozottan szólaltam meg.
- Nora, én nem vagyok terhes!
- Mi? Nem? Dehát... akkor... miért sírsz?
Az arcomhoz nyúlva éreztem, hogy az valóban nedves. Észre se vettem, hogy időközben kicsordultak a könnyeim.
Épp belekezdtem volna mindannak a megfogalmazásába, ami bennem kavarog, mikor megszólalt a csengő.
- Szia. Áthoztam pár képet, ezek közül ki tudjátok választani, hogy melyik kerüljön be a könyvbe és melyik ne. Ezek az elviselhető kategóriába tartoznak. - nevetett fel egy túlságosan is ismerős hang.
Határozott mozdulattal töröltem le a könnyeimet, magamhoz kaptam a táskám és az ajtó felé siettem. Úgy döntöttem, jobb, ha még most távozok.
Csendesen köszöntem Chacenek, majd Nora felé fordultam.
- Majd hívlak! - megöleltem és a bejáratnál döbbenten ácsorgó srácot kikerülve indultam meg a kocsim felé.
- Nehogy elmenj! - szólt rám dühösen barátnőm.
- Nora, van mit átgondolnom. Majd... majd jelentkezem! - suttogtam elhalóan s otthagytam őket.
Gyors léptekkel indultam meg kifelé, de még így is hallottam, amint Chace tétován utánam szól. Mint aki meg sem hallotta, haladtam tovább. Beszállva az autóba vártam fél percet, igyekeztem lenyugtatni magam és elfojtani a kitörni készülő sírást, majd remegő kézzel a kulcs felé nyúltam. Az út egy fajta kábulatban telt...
Nem tudom, hogy kerültem haza, de mire feleszméltem már a mélygarázsban állítottam le a motort.
Az ajtót becsukva magam mögött először a konyhába mentem. Kibontottam egy üveg ásványvizet és töltöttem egy nagy pohárral. Aztán a nappaliba vonultam és befészkeltem magam a kanapéra. Imádtam ott ücsörögni, mert a látvány mindig magával ragadott és teljesen felszabadította a gondolataimat. Most sem történt másképp.
A délutáni nap élénksárga sugarait tükrözték a környező épületek. Az égen egyetlen felhő sem árválkodott, mely eltakarhatta volna a napot.
Felálltam és közvetlen az ablak elé sétáltam. Tekintetem az alattam elterülő utcákra szegeztem. A nagyobb sugárutakon a délutáni csúcsforgalomnak köszönhetően dugó volt kialakulóban. Vadul szívtam magamba New York képét, miközben az elmúlt egy- másfél óra eseményein kattogott az agyam.
Azt hittem, ha megtudom, hogy nem vagyok terhes, akkor végre megnyugszom, de ez csak részben következett be. Ott lappangott bennem egy másik érzés is, csak nem tudtam rájönni egyelőre, hogy pontosan mi is az.
Nem tudtam jobban belemerülni a gondolataimba, mert megszólalt a csengő, majd pillanatokon belül valaki vadul dörömbölni kezdett az ajtón.
- Megyek már! - kiabáltam ki.
Fogalmam sem volt róla, hogy mégis ki lehet az és mi annyira sürgős, ami miatt rám kell törni a bejáratot.
Alig, hogy elfordítottam a kulcsot, a kilincs már le is nyomódott.
Értetlenül pislogtam a velem szemben álló srácra, aki ahogy meglátott megkönnyebbülve ölelt magához.
- Minden oké? - érdeklődtem zavartan, miközben beljebb tessékeltem.
- Ezt én is kérdezhetném. Nora "riasztott" – macskakörmözött a levegőbe - hogy amilyen gyorsan csak tudok, jöjjek ide. Mikor rákérdeztem, miért csak annyit mondott, hogy elviharzottál és ő most nem tud jönni, mert Chace ott van. Mi ez az egész? - fúrta a tekintetét az enyémbe Ben.
- Nem akartam, hogy kiborulva lásson. - vontam vállat.
- Miért is?
- A mai nap eléggé megviselt. Azt hittem terhes vagyok, totál bepánikoltam. Kiderült, hogy mégsem és ekkor állított be Chace. - foglaltam össze szűkszavúan a lényeget.
Ben a szemöldökét ráncolta, tudtam, hogy nem úszom meg ennyivel.
- Hozok innivalót, addig ülj le. - sóhajtottam fel.
Kényelmesen letelepedtünk egymással szembe és belekezdtem a mesélésbe.
Szinte újra éreztem a döbbenetet, ami hatalmába kerített még délelőtt, melynek köszönhetően egészen Nora házáig menekültem. Az idegőrlő várakozást és a rajtam eluralkodó kétségbeesést és bizonytalanságot. Azt viszont már- már zavartan mondtam el, hogy mennyire megkönnyebbültem, mikor kiderült, hogy téves következtetéseket vontam le.
- Min gondolkozol? - kérdezte halkan s állam alá nyúlva megemelte azt, hogy szemembe tudjon nézni.
Eddig fel sem tűnt, hogy már percek óta némaságba burkolózva meredtem magam elé.
- Tudod, azt hiszem ez a pár óra rádöbbentett valamire. Bármennyire is próbálkozok, soha nem fogom tudni Mattet annyira szeretni, mint amennyire kellene. Nem tudom elképzelni vele a távoli jövőt. Persze fontos személy az életemben, nagyon kedvelem, de nem övé a főszerep. - az utolsó szavakat már csak suttogtam.
-És akkor most mi lesz... ? - érdeklődött, de tudtam, hogy ő már sejti azt, ami még csak most fogalmazódik meg bennem.
- Beszélek vele.
- Már nem ez az első alkalom, amikor végigasszisztálom, ahogy eltaszítod magadtól az esélyt a boldogságra, de még mindig nem értelek. Biztos vagyok benne, hogy nem tudnálak lebeszélni egy őrültség elkövetéséről, mint ahogy az már jó pár alkalommal ezelőtt kiderült. Véleményem szerint tényleg nagy butaságra készülsz. Matt egy jó fej srác, aki önmagadért kedvel, csak egy kis időt kéne még adnod magatoknak. Ő tényleg más az előző barátaidhoz képest, tudna szeretni, ha hagynád. Ugyan nem értek egyet veled, mégis azt kell, hogy mondjam, rám számíthatsz, akárhogy is döntesz.
- Köszönöm... - motyogtam a vállába, miközben magamhoz öleltem.
Ben tökéletesen tisztában van a jelenlegi helyzettel. Érti, hogy az egyetlen ok, ami visszatart az nem más, mint Chace. Hiába próbálom elnyomni magamban, az a csók akkor is jelentett valamit, még ha nem is tudja, ki vagyok valójában.
A délután hátralevő részét együtt töltöttük. Beszélgettünk, filmet néztünk. Próbálta elterelni a gondolataimat, többé- kevésbé sikerült is neki, amiért nagyon hálás voltam.
Ben nem akart tovább a lakásban maradni, ezért igyekezett rávenni, hogy este menjünk el bulizni. Hajlottam az igenre, de egyszerűen nem tehettem meg.
Nem jelenhetek meg holnap nyúzottan, másnaposan a nyilvánosság előtt. Már pedig ha Bennel belevetjük magunkat az éjszakába, azt nem úszom meg szárazon.
A köztes megoldás egy pizzéria volt...
Este - miután hazaértem - kissé fáradtan merültem el egy kád vízben. Élveztem, ahogy a testem ellazul, miközben fejben igyekeztem felkészülni a holnapi napra.
Nem ismeretlen dolog előtt állok, de biztos voltam benne, hogy ez most mégis más lesz. A víz közben teljesen kihűlt, így úgy döntöttem, jobb, ha kiszállok.
Lefekvés előtt még bekapcsoltam egy kicsit a gépet. Abban reménykedtem, hogy elcsíphetem Mattet, de nem jártam sikerrel...