Szerelmem lapjai

36. fejezet

„Néha megáll egy pillanatra az idő. Egy-egy jelenet úgy marad meg bennünk, mint egy kimerevített kép: elhalkuló hangok, lelassuló mozdulatok, és mi sem változik. Aztán elmúlik a pillanat."

A lehető legóvatosabb mozdulatokkal emeltem ki az eddigi rejtekhelyéről a tárgyat, mintha attól tartottam volna, hogy ha túl erősen markolom meg szétporlad, eltűnik. Gyengéden fogtam ujjaim között, s húztam közelebb magamhoz, hogy jobban szemügyre vehessem.
A legkülönbözőbb érzések kavarogtak bennem, miközben a borítót néztem, melyen hatalmas betűkkel ott virított a cím, Chace képe valamint az én nevem is. Ugyan az arcomon halvány mosoly virított, képtelen lettem volna szavakkal leírni mindazt, amit legbelül éreztem.
Szótlanul tanulmányoztam tovább a könyvünket, lapoztam kettőt és a tekintetem átfutotta az első bekezdést, majd pillantásomat Chace arcára függesztettem és kíváncsian fürkésztem azt, miközben láttam, hogy a még számára ismeretlen sorokat olvassa.

Írói előszó

                                      "Előbb kételkedj a kétségeidben, minthogy kételkedj a hitedben"

Igéző tekintet, elragadó mosoly, jól kidolgozott test... Vitathatatlanul, a siker egy vonzóbb pasival meg sem történhetett volna. De mi más rejlik a kék szem mögött?
Az együtt töltött hónapok alatt volt szerencsém jobban megismerni egy olyan fiatalembert, akit több millió fiatal bálványoz, példaképének tekint, felnéz rá. A karrierje felfelé ível, hatalmas rajongótáborral rendelkezik, de ugyanaz a texasi fiú maradt, aki imádja az édesanyja főztjét, a barátait, és akinek egyik álma az volt, hogy élsportoló lesz.
Chace Crawford az eltelt pár évet kemény munkával töltötte, hogy az legyen ma, aki. Számos díjjal, film szereppel és főszereppel - az egyik legnépszerűbb amerikai tini sorozatban - a háta mögött ugyan olyan szerényen nyilatkozik, mintha még mindig csak egy hétköznapi srác lenne.
„... habár most a sorozatszínészek életét élem, semmi egetverő nem történik velem." – írta nekem első e-mail váltásunkat követően. Már ekkor sejtettem, hogy egy nem mindennapi személyt sodort utamba a sors.
Bevallom egy kis félelemmel és jól eső izgatottsággal vártam az első munkanapunkat. Ugyan nem volt ismeretlen a neve számomra az előtt sem, – hogy is lehetett volna, mikor akarva- akaratlanul is, de városszerte lépten-, nyomon az Ő arcképébe botlik az ember?! – mégsem ismerhettem meg interjúk vagy cikkek által a valódi természetét...
De hogy mégis miről szól ez a könyv? Elmondom neked, kedves olvasó. Gondolom, nem okozok meglepetést vele, ha azt mondom nem másról, mint Christopher Chace Crawfordról. Egy kicsit a gyerekkoráról, egy kicsit az iskolás éveiről, de többségében azokról az eseményekről, melyeknek köszönhetően az ma, aki és tart ott, ahol. Ez a könyv más, mint a többi hírességek életét leíró életrajzi alkotás. Egyedi, mert nem csak adatokat, tényeket közöl, hanem amennyire csak lehet, személyes hangvételű. Nem a megszokott, lerágott témákat járja körül, hanem igyekszik bemutatni a főszereplőnk egy másik, eddig ismeretlen oldalát.
Az átbeszélgetett délelőttök, délutánok vagy esték során Chace feltárta előttem múltja egy darabkáját, betekintést nyerhettem a hétköznapjaiba és kicsit jobban megérthettem a gondolkodását.
Ezáltal kiderült számomra, hogy vannak személyek, akik különösen fontosak számára és bármit megtenne értük. Hogy mennyire jelentős szerepe van az életében a barátainak: „... szeretek egyedül is időt eltölteni, de a legjobb az, ha a barátaiddal vagy és nevetsz. És nem az számít, mit teszünk, vagy hol vagyunk." – állítja, mellyel teljes mértékben egyet kell, hogy értsek.
És hogy miért ő Amerika, a filmes világ egyik legkedveltebb alakja, mondhatni példaképe? Mert meg tudott maradni annak, aki volt, mielőtt színészkedésre adta a fejét. És hogy én ezt miért jelentem ki ilyen magabiztosan? A következő sorok miatt: „Reálisan kell látnod magad a hatásköröd illetően... Tudnod kell, hogy hol a határ, hogy mit kockáztatsz és hogy mi az a dolog, ami már nem tetszik a nézőknek." – mondta az egyik beszélgetésünk során.
Őszintén remélem, hogy élvezettel fogjátok olvasni ezt a könyvet, és ha csak fele akkora örömöt is okoz, mint nekünk a megírása, akkor már megérte és garantálom, hogy nem fogtok unatkozni.
Ami engem illet, hálás lehetek a szerkesztőmnek valamint Chace ügynökének is, hogy rábírtak, vállaljam el ezt a feladatot. Aki egy kicsit is ismeri a munkásságomat, az tisztában van vele, hogy ez egyáltalán nem az én világom. Mégis... élveztem minden egyes együtt töltött percet és az utómunkálatokat egyaránt.
De nem csak ezért vagyok hálás, hanem a számomra elhanyagolhatatlan tény miatt, hogy ennek a munkának köszönhetően tudhatok egy olyan nagyszerű embert a barátomnak, mint Chace.