Szerelmem lapjai

14. fejezet

Álom és ébrenlét határán lebegtem. A nap első sugarai lágyan cirógatták az arcomat. Fél szemem kinyitva lestem az órára, ami még csak hajnali hatot mutatott. Oldalra fordulva próbáltam volna visszaaludni, de minden próbálkozásom hiába valónak bizonyult. Egy nagy sóhaj közepett ültem fel az ágyban, feladva a kísérletezést.
A fotelban fekvő köpenyemért nyúltam, s miközben magamra vettem, a konyhába indultam. Szükségem volt egy nagy adag frissen főtt kávéra, hogy ténylegesen is magamhoz térjek. Amint az éltető nedű lefőtt, a kedvenc bögrémbe öntöttem és a nappaliba vonultam. Nem kapcsoltam tévét egyrészt nehogy felébresszem a fiúkat, másrészt pedig tudtam, hogy úgysem találnék olyat, ami érdekel.
Az ablakon keresztül figyeltem az ébredező várost. A nap fénye erős narancssárga és kissé vöröses színnel festette meg a környező épületeket. Azok, melyeket teljes terjedelmében üveg borított tükrözték az eget. S a felkelő nap sárgás- vöröses csíkokat rajzolt rájuk.
Az utakon a forgalom még minimális volt, de az ember biztosra vehette, hogy pár óra múlva majd megmozdulni is alig lehet.
A konyhából kiszűrődő zajok rántottak vissza a valóságba. Még csak fél hét volt, így meglepődve mentem megnézni, hogy melyikük az.
- Jó reggelt. - köszöntem halkan, mire a bátyám majdnem leejtette a bögrét.
- Hugi, a frászt hozod rám. Most keltél?
- Nem, már fél órája. A nappaliban ültem. Nem tehetek róla, hogy ilyen vaksi vagy. - nevettem fel és összeborzoltam a haját.
- De jó kedve van valakinek... - jegyezte meg halkan.
Vállat vontam, majd a hűtőben kezdtem kutakodni reggeli után. Többféle szalámit, sajtot és zöldséget kipakoltam, mire Lucas angyali mosollyal az arcán közölte, hogy rántottát szeretne enni. Még a gyilkos pillantásom után sem visszakozott, én pedig jó vendéglátóként visszanyeltem a kikívánkozó szavakat és kivettem pár tojást, hogy megcsináljam neki.
- Carrie, figyelj rám egy kicsit! - kezdett bele egy torokköszörülés után, mire felkaptam a fejem és tekintetem a serpenyőben sülő tojásról rá emeltem.
- Igen? - a köztünk uralkodó hangulat kissé fagyos, de mindenek előtt komoly lett.
- Lehet, hogy amikor olaszban bulizni jártunk úgy tűnt teljesen lekötnek a csajok, de nem kerülte el a figyelmem valami...
- Mégpedig? - kérdeztem, s hátat fordítva neki a reggelijét csináltam.
- Hogy mennyire összemelegedtetek Mattel. Láttam, ahogy nem egyszer összebújva csókolóztatok és azt is, hogy reggelente tőled jött ki.
- És? - próbáltam közömbös hangot megütni, ezzel mintegy leplezve, mennyire meglepett.
- Lefeküdtetek?
- Mióta érdekel téged a szexuális életem? - háborodtam fel.
- Matthias a legjobb barátom, te pedig a húgom vagy. Szóval?
- Csak nem féltesz tőle? - érdeklődtem gúnyosan, miközben egy tányérra szedtem a rántottáját.
- Nem, ismerem őt. Inkább saját magadtól féltelek! Tudom, hogy szenvedsz Chace miatt. - pár perc néma csend után szólalt csak meg újra - Tegnap este láttalak titeket  a tetőn. Hidd el, őrültséget csinálsz!
- Nem tudsz te semmit! - jelentettem ki fojtott hangon. Épp fojtattam volna a kiosztását, mikor Mattet láttam meg közeledni. - Kérdésedre válaszolva pedig: nem, még nem. - elé raktam a tányért, majd faképnél hagytam.
Matt elé érve egy gyors csókot leheltem a szájára, majd a szobámba vonultam.
Nagyon feldühített Lucas viselkedése. Az a számon kérő hangsúly, ahogy faggatott, ez bántott a legjobban. Eddig még sosem viselkedett így. Nem értettem, mi ütött belé. Ritkán fordult elő, hogy egy szóváltásunk komolyabb veszekedésbe torkollt. Különben is, inkább meghallgatott és tanácsot adott, ha kértem. Nem pedig kiosztott, hogy mit ne tegyek.
A kedvem teljesen elment a városnézéstől.
Unottan léptem be a zuhanykabinba és engedtem meg a meleg vizet. Piszkosul zavart, hogy a bátyám nem akarja elfogadni a döntésem. A rám zúduló vízfolyam alatt megengedtem magamnak, hogy egy- két könnycsepp kibuggyanjon, mely végül hangos zokogásba váltott.
Erőt véve magamon elzártam a csapot. Gyorsan megtörölköztem, majd a szobában a szekrényem előtt állva válogattam a megfelelő ruha után kutatva. Mivel már most is meleg volt kint és délutánra hőséget ígértek, így egy sötétkék koptatott farmer shortot és egy pántos fehér felsőt vettem fel.
Egy kis oldaltáskába bepakoltam a lényegesnek vélt dolgaim. A fürdőben a tükör előtt állva bámultam magam egy ideig, majd mikor feleszméltem, felkötöttem a hajam és feltettem egy alap sminket.
A készülődésem egy alig hallható kopogás szakította félbe.
- Gyere be! - kiabáltam ki a fürdőből.
Bíztam benne, hogy Matt lesz az. Jó lenne egy kicsit kettesben lenni vele. A közelsége valahogy mindig lenyugtatja háborgó lelkemet.
Eme vágyam természetesen most nem teljesülhetett, ugyanis a tükörben láttam, hogy Lucas lépett be az ajtón. Egy pillanatra találkozott a tekintetünk, majd ügyet sem vetve rá fojtattam a sminkelést.
- Sajnálom, ha megbántottalak. De szerintem akkor sem cselekszel helyesen!
- Nézd, nem esik túl jól, hogy ennyire nem akarod, hogy együtt legyek Matthiasszal, de nem fogsz tudni lebeszélni semmiről. Szükségem van rá! Jobban, mint eddig valaha bárkire. Érted? - néztem rá könnybe lábadt szemmel.
- Miért nem próbáltál meg beszélni Chace-el? - sóhajtott, miközben magához vont és átölelt.
- Mindig is azt kívántam, mióta tudom, hogy nem szeret viszont, hogy csak legyen boldog. Bármit jelentsen is ez... Hogy találjon valakit, akitől megkap mindent, amit én adhattam volna neki. Találkozzon valakivel, aki mindig olyannak látja, ahogy én látom most és láttam régen. Ugyan nem ismerem Sorelt és az első benyomásom sem a legjobb róla, de nem akarom és könnyen el is képzelhető, hogy nem is  tudnám szétválasztani őket. Kérlek, ne ítélj el azért, mert megpróbálok boldog lenni Nélküle!
- Ha úgy gondolod, hogy Matt kell a boldogságodhoz... - mosolyodott el.
- Köszönöm! - suttogtam a vállába.
Pár percig még összeölelkezve álltunk a fürdő közepén, majd elengedett és kifelé indult. A táskámat felkapva követtem én is.
Matt nem volt sehol, így feltételeztem, hogy ő is épp készülődik. Közöltem Lucassal, hogy legkésőbb nyolckor jó lenne indulni. Pillanatokon belül egyedül maradtam.
A konyhaasztalhoz ülve készítettem magamnak reggelit és amíg a srácok előkerültek végeztem is az evéssel.
Matt készült el előbb. Mosolyogva álltam fel és bújtam ölelő karjai közé. Az illata és a tekintete teljesen elbódított. Pillanatokon belül gyengéd csókcsatába bonyolódtunk, melyet egy köhécselés szakított félbe.
- Ha lehet, ezt halasszátok estére! - vigyorgott kajánul a bátyám. - Mintha valaki az imént még azt mondta volna, siessek. - vakargatta tanácstalanul elgondolkodva a fejét.
- Jól van na! - böktem oldalba. - Felőlem indulhatunk.