Szerelmem lapjai

11. fejezet

Egy hónap telt el azóta, hogy Chace-el elkezdtük a közös munkát. Azt gondolná az ember, hogy ez alatt az idő alatt nem sok minden történhet.
Nos, a mi esetünkben ez a feltételezés nem igaz. Az események pillanatok alatt felpörögtek. Miután Joelel, Chace új filmjének rendezőjével beszélgettem, lélegzetvételnyi időm sem akadt.
Rengeteget voltam Chace-el forgatáson, fotózáson, interjúkon. Nem volt más dolgom, mint figyelni, hogy viselkedik a különböző helyzetekben. Valamint, ha szabad percei akadtak, nem pazaroltuk el, hanem folytattuk a munkát.
Pár hete a segítségemmel összehozott egy grillpartit, hogy a barátaival lehessen és engem is be szeretett volna mutatni nekik. Felejthetetlen este marad, az biztos. Rendkívül jól éreztem magam velük, mind nagyon kedvesek voltak.
Persze nem lehet minden szép és jó. Sajnos már rég rájöttem, hogy az élet nem ilyen egyszerű. Ezt bizonyítja az is, hogy Chace három hete összejött Sorelel, hivatalosan is egy párt alkotnak. Ugyan nem mondom, hogy kellemes érzés maga a tudat, de el kell viselnem, hiszen úgysem tehetek mást...
Nem mindenki reagált ilyen nyugodtan a hírre, Ben-t ez a fejlemény teljesen megváltoztatta. A nagy macsó, akit oly szívesen és gyakran eljátszott, eltűnt, 21 napja teljesen maga alatt van. Ugyan próbálom benne tartani a lelket, napi szinten beszélek vele, ha más nem telefonon. De szinte mind hiába. Úgy látszik tényleg szerelmes...
Most is épp Chace lakásán ülünk és vadul gépelem a szavait, miközben ő csak mondja és mondja. Nincs is olyan problémám, hogy úgy kell kihúznom belőle a szavakat. Ami tök jó, csak győzzem írni.
Épp egy mondat közepén tartott, mikor megszólalt a telefonom. Intettem neki, hogy mondja csak, befejezte én leírtam majd kértem pár percet.
- Szia anya! Mi újság?
- Szívem hol vagy? Úgy volt, hogy kijössz elénk?!
- De hisz csak 18-án jöttök!
- Igen és az ma van!
- Jesszus! Üljetek be az egyik kávézóba, maximum fél óra és ott vagyok!
Amint leraktam a telefont, elmentettem a megnyitott Word fájlt, majd kapcsoltam is ki a gépet. Közben összeszedtem a cuccaimat.
- Cheryl, történt valami?!
- Azon kívül, hogy elfeledkeztem róla, hogy ma 18-a van? Semmi.
- Miért mi van ma? - kérdezte követve az előszobába.
Felkaptam a cipőmet majd felé fordultam.
- Csak a születésnapom és anyáék jönnek én pedig elfelejtettem kimenni értük. Igazság szerint azt se tudtam, milyen nap van ma. Mindegy, most rohannom kell! Holnap után találkozunk! - hadartam egy szuszra, egy gyors puszit nyomtam az arca jobb oldalára, majd már ott sem voltam.
Ugyan kétlem, hogy bármit is megértett abból, amit mondtam, de most az volt a legfontosabb, hogy minél előbb kiérjek a reptérre. Chacenek ráérek majd később is magyarázkodni.
Míg odaértem, azt emésztgettem magamban, hogy tényleg kiment a fejemből. Mármint az, hogy ma jönnek a szüleim.
Szerencsére nem volt dugó, ami hátráltatott volna, így az ígért időn belül sikerült odaérnem.
Anyu amint észrevette, hogy közeledem, felpattant és hozzám sietett majd mosolyogva ölelt magához.
- Sajnálom. Az utóbbi időben annyira belemerültem a munkába, hogy fogalmam sem volt róla, hányadika van ma.
- Pihenned is kéne néha! Nem tesz jót, ha agyon hajszolod magad! - jegyezte meg apa, miközben a karjaiba vont.
Az út élménybeszámolóval telt. Először ők faggattak ki mindenről aztán pedig rajtam volt a sor.
A csengőhangom szakította félbe anyut. Nora nevét meglátva vidáman vettem fel.
- Szia! Mi a helyzet?
- Carrie, az... azonnal ide kell jönnöd! - szipogott a telefonba. Az arcomra pillanatokon belül kiült a rémület.
- Mi történt?
- Majd el... elmondom, csak gyere!
- Kirakom anyuékat és indulok, oké?
- Ne, most! Hozhatod őket is. Csak siess!
- Rendben, addig próbálj megnyugodni! Tíz perc és ott vagyunk.
Miután leraktam közöltem anyáékkal, hogy változott a terv és Nora felé vettük az irányt.
Aggódtam érte, nagyon is. Nem szokott ő kis dolgok miatt kiakadni.
Ahogy odaértünk kiszálltam és szóltam anyuéknak, hogy kövessenek. Nem vesződtem a csengővel, a kaput kinyitva az ajtóhoz siettem. Láttam, hogy a szobájában ég csak a villany, így gondoltam felesleges kopognom, egyből benyitottam. Koromsötétség fogadott.
- Nora, merre vagy? - kérdeztem hangosan.
Épp a kapcsoló felé nyúltam, mire hirtelen világos lett és szembe találtam magam egy kisebb tömeggel - élükön barátnőmmel - , akik egyszerre harsogták azt a bizonyos két szót.
- Te! - csóváltam a fejemet! - Remek színésznő lehetnél. Ugye tudod, hogy a frászt hoztad rám?!
Először a megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, majd miután felfogtam, kikkel is állok szemben, nevetve és a meghatódottságtól könnyes szemekkel öleltem meg mindenkit.
- Luca! - láttam meg a sor végén szeretett bátyám. - Hát te is itt vagy?
- Mi az, hogy? Isten éltessen, húgi! Itt az egyik meglepid! - mutatott a hátam mögé.
Megfordultam és letörölhetetlen vigyor rajzolódott ki az arcomra. Alig hittem a szememnek.
- Matt?!
Magához húzott és olyan szorosan ölelt, hogy nem kaptam levegőt.
- Boldog szülinapot, kiscsillag!
Az este eufórikus állapotban telt el. Persze rajtam kívül mindenki - még a szüleim is - tudott már két hónapja a dologról. Nora elmondása szerint gyerekjáték volt megszervezni így, hogy Chace lefoglal.
Barátnőm házának alsó szintje teljesen fel volt díszítve, még kint a medence körül is.
Itt voltak a legjobb barátaim, akikkel már egyetem óta jóban vagyunk, sőt még Nate is. És akin meglepődtem, hogy sikerült rávenni, hogy eljöjjön, Ben. Bár kinézem Norából, hogy megfenyegette valamivel...
A hangulat egyszerűen remek volt, nagyon jól éreztem magam.
Anyuék közölték velem úgy egy órával később, hogy fáradtak és lepihennek. Mikor haza akartam vinni őket, azt mondták maradjak csak, egy hotelben vettek ki szobát. Pedig mondtam, hogy nálam elférnek, hiába, hajthatatlanok voltak.
Mint ahogy az szokott lenni, miután a szülők leléptek még jobban beindult a buli...
Jó pár óra múlva álmosan, de végtelenül boldogan szálltam ki a liftből.
Az ajtó elé érve újabb meglepetés ért. A földön egy kis doboz állt rajta egy csokor rózsával. Felvettem, majd bevittem magammal. A fáradtságom mintha el is tűnt volna. Helyét a kíváncsiság vette át.
Kinyitva a csomagot egy bőrkötésű füzetet és egy gyönyörű tollat találtam, valamint egy pár soros levelet, melyben ez állt: