Kezdeti lelkesedéssel hajtottam álomra a fejem Steve ölelésében.Reménykedtem,hogy álmomban Pietro megjelenik,de az álmokat nem lehet irányítani.Én csak némi fényt és menedéket kerestem az álmok mezsgyéjén,de nem azt kaptam ,amit vártam.Pietro helyett fegyverek és gyilkosok lettek társamul.Alvásomat le is rövidítettem a rossz benyomás miatt.Reggel volt,mikor kinyitottam a szemeimet.Az ágyban egyedül voltam,Steve nem volt mellettem.Szégyentől részegülve temettem arcom párnámba.A tegnap esti beszélgetésnek és együtt alvásnak nem kellett volna megtörténnie.Rossznak éreztem,árulásnak Pietroval szemben. Görcsösen kapaszkodtam a nyakamban függő gyűrűbe.Elemi erővel tört rám a bűntudat.Aztán hirtelen felültem. Steve nem azért lépett le,mert kellemetlen volt.Ki akart hagyni a nyomozásból. Nélkülem csinálná végig. Na nem. Sietősen trappoltam át a szobámba.S hála az égnek hagytam ott némi cuccot. Gyorsan kapkodtam ki ruháimat a szekrényből.Felöltöztem s már lőttem is ki utamra.A konyhában találtam rá a két jómadárra.Tony szokásához híven elegáns cuccban feszített. Steve viszont felöltöttte magára Amerika Kapitány jelmezét.
-Fenébe.- morogta maga elé Steve. Összeszűkítettem a szemem.
-Te! - szűrtem fogaim közt mérgesen.-Hova mész?
-Van egy nyomom.
Nyomom. Emésztgettem ezt az egy szót. Az övé nem a miénk, csakis az övé. Na abből nem eszel Steve Rogers.
-Szóval van egy nyomunk. Mit kell tudnom?
-Szót sem érdemel, csak egy iroda ház. Körül nézek.
-Aha, ennél azért több kell, hogy belendülj. Tony mink van?
-Nos körbe szimatoltam egy kicsit. A tegnapi emberkék bérencek voltak. Pontosabban begyűjtők.
-Begyűjtők? -kérdeztem vissza homlok ráncolva mert sose hallottam eddig ilyenről,pedig szuper emberek közt élek.
-Olyanok, mint a bérgyilkosok, csak nem ölnek meg.
-Hát mit csinálnak? Tegnap a halántékomhoz nyomott fegyver nem épp az ellenkezőjét sugallta.
-Leszállítanak.- vette át a szót Steve, s karba fonta maga előtt a kezét. Komolyan vizslatott engem, várta kiborulok-e. Nem tettem. A múltat tekintve pár ember sintér szinte már unalmasnak ígérkezett.
-Szóval összerakva én voltam a célpont és elakartak vinni valakinek, aki ezért fizetett.
-Azt tudjuk, hogy hol lehet felbérelni őket fű alatt, csak egy kérdés maradt... ki vadászik rád Darcy? - kérdezte Tony morfondírozva. Hangjában jelen volt némi aggodalom is. Elhúztam a számat. Mostanság eléggé antiszociális lettem,szóval fogalmam sem lehetett ki lehetett a színfalak mögött. Meghúztam a vállam.
-Derítsük ki. Mi a cím?
Tony épp nyitni akarta a száját, hogy válaszolhasson, de Steve félbe szakította.
-Tony magunkra hagynál?
-Hát hogyne. Most fogom magam és kimegyek a saját konyhámból,végülis ti vagytok a vendégek.-búcsúzott gúnyosan Vasember. Csend lett hirtelen, s tudtam Steve itt akar hagyni. Felfújtam magam. Ő csak ne kezeljen gyámoltalanként. Már épp neki akartam menni szavakkal, de megelőzött, szorosan elém állt. Fel kellett picit pipiskednem, hogy egyenrangúnak érezhessem magam.
-Darcy bele se kezdj.
-Nem hagyhatsz ki. Az én életemre törtek.Jogom van megvédeni magam.
-Pontosan ezért ülsz kispadra.
-Pontosan ezért megyek veled.
-Kettőnk közül nekem van katonai kiképzésem.
-Kettőnk közül én vagyok az aki ezt teljes mellbedobással leszarja.
-Befejeznéd?!-kiáltott fel hitetlenkedve. - Próbállak védeni,köszönd meg és maradj a helyeden.
-Kösz,de..
-Te jó ég!-temette kezei közé arcát, majd morogva dörzsölni kezdte.
-De segíthetek.Sőt! A terved jelenleg az,hogy bemész az irodába és el agyabugyálsz mindenkit.
-Ezt miből gondolod?
-Amerika Kapitány jelmez.-mutattam végig rajta. - Nekem lenne egy jobb tervem.
-Felejtsd el,nem teszlek ki ennek.Ne is kérd.
-Tényleg? - húztam össze a szemöldököm.
-Tényleg.
-Nem tudlak rá venni? - léptem hozzá még közelebb elszántan.
-Esélytelen.
2órával később;
A nyakam szinte már elgémberedett, ahogy a felhő karcolót mustráltam. Iroda ház meg a fenéket, szinte egy magas a Toronnyal. A bejárat előtt álltunk Stevvel, civil ruhában. Izgága módon indultam mega bejárat felé, Steve a grabancomat megragadva húzott vissza, fejébe baseball sapkát húzott s annak karimája alól tekintett rám.
-Végig mellettem maradsz. Értve vagyok?
-Igenis Kapitány.-vágtam magam vigyázba. Ő kicsit elmosolyodott.
-El sem hiszem, hogy rávettél.
-Esélyed sem volt ellenem. A tervem bombasztikus.
-Veled szemben sosincs esélyem. - suttogta maga elé.
-Hogy mondod? - kérdeztem vissza, Steve csak megrázta a fejét s kinyitotta az ajtót.
-Csak utánnad.
