Elszundítottam az ágyában. Fáradt voltam,nem aludtam eleget az elmúlt pár napban,de valahogy az illata álomba kísért. Ez volt az egyetlen kellemesnek mondható történés mostanság. De,amikor felébredtem újra tudatosult. Megszokásból érte nyúltam,hogy megöleljem,de nem feküdt mellettem. Fájdalmasan felnyögtem. Estére járt már,s a következő gondolatom Wanda volt. Bűntudat mardosott. Ott kellett volna lennem vele. Önző voltam. A plafont bámulva fújtam ki a benntartott levegőt,aztán nagy nehezen felkeltem. S a keresésére indultam,de előtte tettem egy kitérőt.
♨
A tetőn találtam rá. Mikor kicsaptam az ajtót hideg szél csapott keresztül rajtam. Megborzongtam. Wanda a tető peremén ült a sötét égbolt alatt. A szél a haját úgy lobogtatta,mintha valamiféle győzelmi zászló lenne.
Felé lépdeltem,s nyeltem egy nagyot. Na igen a magasság és én még mindig nem voltunk jóban.
-Bentebb jönnél!?-kiáltottam felé,mire ő meglepődötten fordította hátra a fejét.
-Darcy? Mit keresel itt fent?
-Téged.-lengettem meg a kezemben tartott vodkás üveget.
-Honnan szerezted?-állt fel.
-Tony összes fiókjában fellelhető.
-Miért vagy itt?
-Sajnálom a mait. Arra gondoltam ihatnánk rá.-kezdtem el kapargatni az üveg címkéjét. Válasz nem érkezett,de a látó szögembe befészkelte magát kinyújtott keze. Szó nélkül adtam át neki az alkoholt,mire ő a hátam mögé sétált,s az ajtó mellé telepedett. Kérdőn nézett rám. Várakozóan. Követtem őt.
Kinyitotta az üveget,s a csillagok felé emelte.
-Rád. Bátyó.-kurjantotta dühösen,s meghúzta a nedüt. Bő egy deci csúszott le a torkán,aztán kicsit sem nőiesen megtörölte ajkait,s átnyújtotta az üveget.
-Rád te seggfej.-mondtam búcsút,s követtem Wanda példáját.
-Találó.-húzta el a száját,s egyik térdét felhúzta maga elé.Csend vett körbe minket. Nem voltak érzelmileg túlfűtött monológok,vagy vicces emlékek,amiket megosztottunk volna róla. Csak ő én és a vodka.
Aztán Wanda megdörzsölte frusztráltan az arcát.
-Oh Darcy bár sose ismert volna téged.
-Ezért a mondatodért itt kéne hagyjalak,de egyet értek.-emeltem magasba az üveget s újabb adagot küldtem le. Az ital már szétmarta a torkom,de legalább éreztem valamit.
-Mi történt?-kérdezte halkan.
-Mikor?
-Ott.A múzeumban. Nem értem,ha megmentett téged,hogy került vissza robbanás helyszínére?
Nyeltem egyet,s hogy időt nyerjek átadtam a vodkát. Mert ehhez most keménység kellett. Kikerülhettem volna a válasz adást,de minek cselekedtem volna így. Megérdemelte,hogy tudja.
-Épp egy szobor előtt vitatkoztunk.Pietro szó szerint végig szaladt a tárlaton és már ment is volna. Én nem. Aztán hallottunk egy pukkanást. A következő,amire emlékszem,az már az,hogy épp letesz a járdára. Újra elindult,nem akartam engedni. Azt mondta látott bent valakit,akinek semmi keresni valója nem volt ott. Csak ellenőrzi. Azt mondta várjam meg,vissza jön.
-Nem mondta ki volt?
Nemlegesen megráztam a fejem.
-Darcy biztos baleset volt?
Rá vezettem a tekintetem. Szemeiben rejtőzött egy láng. Várt a válaszomra. De ahogy néztem őt rájöttem arra,hogy ő az utolsó hátra maradt dolog Pietroból,vigyáznom kell rá. Így tehát hazudtam.
-Baleset volt.
A láng a szemeiben mondatom után kialudt,s meghúzta az alkoholt.
Csend szállt közénk újra. Eltelt egy bő negyed óra mire újra megszólalt.
-Darcy?
-Hmmm?
-Most ne ugorj le.
Eszembe jutott az az este. Iszogattunk hárman.. a végkifejlett állapot az volt,hogy én leugrottam.Clint pedig eltiltott minket egymástól.Mindketten a csillagokat néztük,amikor is kibuggyant belőlünk a nevetés. Ám bár ezt nem a jó kedv szülte. De nevettünk,nevettünk mert a másik véglet nem a mi stílusunk volt.
♨
Éjfél lehetett,amikor is nyugovóra tértünk. Automatikusan Pietro szobájába léptem be. Lefeküdni nem szerettem volna,így azán csak átnéztem a holmijait. Épp a komódja alsó fiókjában lévő tárgyakat nézegettem,amikor is egy kitömött boríték akadt a kezembe. Kinyitottam,de amit benne láttam...
Mintha felkapcsolták volna bennem az érzelmi lámpákat. Zsigeri szinten bugyogott elő belőlem minden. Egy érzelem erősebb volt mindennél a borítékot látva,még pedig a düh. Elkezdett forrni....
