A szívem dobogása szinte elmosott mindent. Minden jó érzést,minden bűntudatot,minden egyes haraggal töltött percet. A falnak nyomva a lélegzetét érezvén bőrömön egy kicsit mintha újra éltem volna. Mintha minden ami felettem lebegett most hirtelen újra össze rakna engem. Steve karja a derekamra fonódott,s magához húzott,az ő mellkasa is fel le emelkedett. Hihetetlen volt számomra,hogy Amerika Kapitányból,Steve Rogersből,Amerika félistenéből e fajta reakciót váltottam ki,én Darcy Lewis,aki kócos hajjal és nem éppen modell alkattal álltam előtte,most beindított valamit a férfiban. Kicsit megijedve tekintettem szemeibe,amik egyre jobban sötétültek el,arca komoly volt,de a szemeiben volt valamiféle gyengeség,amitől bizonytalan lettem. Ajkai közelebb araszoltak hozzám. Nem lépett,ó nem ő ízig vérig úri ember volt. Tudtam a döntést most ebben a helyzetben nekem adta. Kiutat kínált,tovább lépést. S bár teljesen tudatában volt annak,hogy eme tette eszembe juttatja Őt mégis megtette. Ezt pedig értékeltem, és Isten látja lelkemet szabadulni akartam a gyásztól és legfőképp Tőle,a fájdalomtól, a hiányától.Bele akartam menekülni Steve karjaiba,de egyszer csak már nem őt láttam. Nem az ő kék szemei voltak a szemem előtt,nem az ő kesze kusza szőke haja csiklandozta a homlokomat,nem az ő ajkai után sóvárogtam és a szívem sajnos nem érte hasadt meg már sokadszorra.Igaza volt Stevenek, Pietro felépített és lerombolt,de én ezt vállaltam. Én ezt akartam. Mert ő a társam volt. A kezemet Steve arcán kellett volna nyugtatnom,de vigaszt és erőt a nyakamban lógó gyűrű adta.Megmarkoltam,s kiengedtem a bent tartott levegőt. Szabad kezemmel a mellkasánál fogva toltam el. Elfordítottam a tekintetem,túlságosan zavarban lettem hirtelen. A komódomra figyeltem inkább,sokkal érdekesebb volt az ébresztő órám és a bent felejtett kávés bögrém. Majdnem felhorkantottam, a kávé függőségemről is az a szél vész seggfej tehetett... Össze ráncoltam a szemöldököm a felismerésen. Egy gondolat született meg hirtelen a fejemben és vágtatott is tovább.
-Kávé...-nyögtem ki elbambulva.
-Hát ez hihetetlen. Jól hallottam? Kávé?-kérdezte megrökönyödve Steve,hangján érződött,hogy kínjában majdnem elnevette magát. Térdeit berogyasztva próbált behajolni a látó szögembe. -Mi épp valaminek a közepén voltunk.-mutogatott rám és magára egyfolytában. Nagyon nem tudtam le reagálni a helyzetet,mert a fejemben már egész más keringett. Rá néztem a férfira.-Kávét vittem neki. Gyere velem.-ragadtam meg a kezét és már toltam is ki az ajtón. A folyosón határozottan lépkedtem.
-Mi történt Darcy? Beszélj hozzám.
-Azon a reggelen kávét vittem Pietronak. Ti hamarabb jöttetek haza Moszkvából a küldetés miatt. Később vártalak titeket ezért vettem jegyet a tárlatra.
-Még mindig nem értem miért fontos ez?-csatlakozott mellém és elengedte a kezemet.Kezdett türelmetlen lenni és tudtam nagy mértékben ez az én hibám. Befordultunk egy folyosón.
-Kezdj be gyorsulni Steve mert szükségem van rád.-torpantam meg s rá tekintettem.
-Ezzel csak egy a baj. Követhetetlen vagy.
Elmosolyodtam.-Pietro is mindig ezt mondta,hogy gyorsabb vagyok nála is.-merengtem el hirtelen.-Azt mondta sose tud utolérni.
-Hát most engedd meg nekem,hogy utol érjelek. -kérte annyi óvatossággal a hangjában,hogy rögtön melegség árasztotta el a mellkasomat. A torkomat megköszörülve néztem félre. -Egy jegyem volt Steve,Pietro csak becsatlakozott. Spontán ötlet volt a múzeum számára.
-A papírokon eléggé megtervezett volt az akció, a helyszín és hogy ő ott lesz. Tehát nem a jegy eladásokból tudták meg,hogy ott lesztek. Követtek titeket.
-Vagy megfigyeltek. -agyaltam továbbra is, s újra elindultam. Tony szobája felé igyekeztem. Segítenie kellett.
-A fel bérlőnek időre volt szüksége. Ha meg is figyelt titeket, tudnia kellett,hogy hova tartotok ,és a céggel le kellett egyeztetnie,fizetnie kellett és a begyűjtőket is össze kellett szedni hozzá. A múzeum a Toronytól fél órára van. Személyesen nem tehette meg ezt mind.-szállt be az agyalásba Steve,apró mosollyal nyugtáztam,hogy utol érte a gondolat menetemet. A Tony ajtaja előtt voltunk,de szinte egyszerre torpantunk meg,s egymásra néztünk.
