Az iroda, amit kerestünk nem lehetett az első emeleten, ó dehogy. Miért is lenne nekünk egyszerű? A legfelső szinten üzemeltették a "könyvelő irodát", ami titokban egy bérenc barlang volt. Bár a barlangot sötét és gonosz helynek képzelem ez viszont nagyon is fényárban úszott a hatalmas üveg ablakok miatt. Ha kinéztél csak a kék eget láttad. Ennyire voltunk magasan. Nyeltem egyet. A tériszonyom elő jött. Steve mellettem volt amikor beléptünk, s ámbár sapka volt rajta fizikumával és termetével na meg a magabiztos" én vagyok Amerika Kapitány csak inkognitóban" járásával igencsak tükrözte, hogy ő egy HŰHA pasi. Az előttünk lévő recepciós pultban is így gondolhatta a hölgyemény. Ahogy meglátta már röppent is ki a helyéről s felénk lépkedett a fekete magas sarkújában. Irigykedve néztem cselekedetét nekem nem ment volna. Gyönyörű nő volt, hosszú szőke hajával, tündöklő őzike kék szemeivel. Hozzám képest cingár volt. Nem tudom miért de bosszantott a szépsége, nem volt Natasha kaliberű, de ahogy mustrálta a mellettem álló férfit.. na az kellemetlen érzés volt,a reakciómat pedig nem értve néztem Stevere. Tekintetében nem láttam hogy férfiként váltott volna e ki belőle valamiféle reakciót. Valamiért elmosolyodtam ezen. -Miben segíthetek? - kérdezte füstös hangján a nő. Kelletlenül ismertem be, hogy még a hangja is dögös volt. -Az igazgatót keressük. - válaszolta kedvesen Steve. S ámbár a hangja nyugodt volt a tekintetében láttam a dühöt,de ez volt Steve Rogers. Hiába akarta szét szedni a helyet apró darabkáira, hiába akarták megölni, ő kedves maradt. -Jelenleg nem fogad ügyfeleket csak bejelentkezés alapján. Időpontot foglaltak? Ha ad egy nevet máris utánna nézek, vagy adhatok egy időpontot. - mosolygott teljesen ártatlanul a hölgy. Steve viszont felnevetett. Elnézett róla, majd egy pillanat múlva újra a nő kékségeibe meredt. Egy gondolat suhant át az agyamon. Steve szemei hihetetlen kék árnyalattal rendelkeztek. A szemben álló kék íriszek csak átlagosnak mondható volt mellette. -Nincs szükségem idő pontra. - mondta azzal ki is kerülte a hölgyeményt. A nő tátogott én pedig követtem a Kapitányt. Már majdnem a zárt ajtóhoz értünk, vélhetőleg az igazgató is ott lehetett,amikor a szőkeség elénk vágott. -Nem mehetnek be! - sikkantotta, s nyílt tenyerét Steve mellkasához érintette. A férfi rám nézett. -Csináljuk a te módszereddel. A nőre vezettem a tekintetem. -Nos azért vagyunk itt, mert nem egészen tizenöt órája ránk törtek. A mellettem álló izom pacsirtát kis híján megölték, engem meg majdnem elraboltak. Ide vezettek a nyomok, válaszokat akarunk a bent lévő emberkétől. El menni nem fogunk, fáradtak, dühösek és hontalanok vagyunk jelenleg szóval ráérünk. Át fogunk lépni az ajtón. Magán áll, hogy arrébb áll, vagy ez az izom kolosszus teszi arrébb a már bosszantó negyven kilós valagát. Vili? És vegye le a kezét a mellkasáról,kezd kínos lenni. - vigyorogtam rá teljes fogsorral. A nő megszeppenve engedte le kezét, s hogy ne legyen rosszabb a helyzet ő maga nyitott ajtót nekünk. Steve elnyomott egy mosolyt, majd belépett, én pedig követtem őt. Az iroda nem nagyon érdemelt szót, csak egy átlagos helyiség volt. Iróasztal, székek, Szekrények, ahonnan kiborulnak az iratos mappák. Mint egy könyvelő irodája,még a bent lévő ember is stimmelt az álcájukhoz. Negyvenes krapek, fején paróka, hogy eltüntesse a kopaszodás jeleit, hordó méretű test, s anyám asszony katonája tekintet. Főleg, amikor Stevere nézett. Rám oda se figyelt. -Na de kérem! Nem fogadok klienseket. - ripakodott ránk. Steve két lépéssel előtte volt felhúzta székéből s a falhoz nyomta. -Nem vagyok kliens. De panaszt azért tennék. Twitteren ez két csillagot érne. -Az a Yelp Steve. - kottyantottam közbe, hihetetlen hogy még mindig nen vágja ezeket a közösségi cuccokat. Ő amolyan ez most komoly fejjel nézett rám. -Darcy. -Mi van? - emeltem védekezően magam elé kezeimet. -Ajtó. - biccentett a titkárnő felé, aki holt sápadtan nézte a falhoz szorított főnökét. Ott álltam az ajtó mellett, s csak szemforgatva becsaptam a nő előtt. -Milyen kotnyelesek dolgoznak itt. Hihetetlen. -szóltam oda az igazgatónak,majd az asztalához sétáltam. -Tegnap a bérencei betörtek egy brooklyni lakásba, tudni akarom ki volt a megbízó.-szólt újra Steve, én a papírokat nézegettem az asztalon. Mind kimutatás volt semmi extra. -Teljes névtelenséggel dolgozunk, és titok tartásban. Ez szent és sérthetetlen. -Embereket rabolnak. Ez illegális nem szent. -Senki sem tökéletes. - nevetett fel az igazgató, Steve ha lehet még erősebben ragadta meg a férfi gallérját. Én továbbra is az iratokat lestem. Aztán találtam egy aktát, a külsejére csak annyi volt írva, hogy Balesetek. -Ezt megnézhetem? - kérdeztem az igazgatót, s a mappára böktem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nem! - mordult rám a főnök, s előre dőlt. Steve vissza vágta a falnak, teljes lazasággal. -Légy a vendégem Darcy. - vált a hangja játékossá. El pirulva nyitottam ki az aktát. Megrendezett balesetek voltak leírva az év különböző napjaira, különböző nevekkel, különböző munkáltatókkal. Az akta közepén ismerős dátumra akadtam. A levegő hirtelen szökött el előlem. A hely is ismerős volt. -Úristen.-huppantam le a földre a lábam már nem volt képes megtartani. A mappa a remegő kezeim közt volt. - Nem baleset volt.
