Újra felébredt. Csakugyan eképpen cselekedett ki tudja hány napja. Ugyanazt látja,amikor először ébredt fel a helyszínen. A falak grafit színűek voltak,bár a férfi abban sem volt biztos,hogy valóban falakról beszélhet. Ajtó,ablak sehol,még csak egy szellőző nyílás sem volt.Fényt a plafonba beépített lámpának köszönhette. Az egész olyan volt,mint egy kijárat nélküli börtön. Képtelenség volt az egész a férfi tudta ezt,ugyanis valahogy csak oda került,és a levegője sem fogy el. Arról meg aztán végképp ne essen szó,hogy a vödör,amit természeti igényei miatt kapott,folyton folyvást kiürül.Fogva tartója vagy tartói...nem volt még benne biztos,hogy egy ember műve-e ez vagy egy csapaté,ugyanis nem látott még senkit.De ismerte,ismerték őt. Vagyis hát a biológiai testfelépítését,ugyanis rengeteg élelmet jutattak be hozzá csak még azt nem tudta,hogyan csinálja/csinálják. Valahogy kifigyelték,mikor alszik. Próbálta már elcsípni őket,de sosem sikerült. Az egész bizar volt.
A "priccse" egy a falhoz erősített ágy volt. Nem volt épp kényelmesnek mondható a kiálló rugók miatt,de legalább nem a földön kell aludnia. Az első napon a férfi arra gondolt,hogy azokból a rugókból védelmi eszközt fabrikál,de minek...úgy se jön senki. Ha pedig végre valaki méltóztat megjelenni egyszerűen csak használja erejét. Másnap mikor újra felébredt,terve meghiúsulni látszott, valamiféle nyakörv volt béklyóként a tartozéka,s ez csakugyan felhergelte,már csak azért is,mert ereje elveszett. Pontosabban korlátozták. Érezte ereiben a pezsgést,félő volt,hogy ha nem engedi hamarosan ki erejét,szó szerint felrobban. Legalábbis ebben a hitben tengettte szánalmas óráit Pietro Maximoff. Addig a pillanatig,míg nem egy ugyanúgy elütött várakozás teli órában az ágyával szemben lévő fal el nem mozdult a helyéről. Felpattant,s átkozta azt a szerkezetet,amely lekorlátozta a képességét. Szó szerint egy pillanatnyira volt a szabadságtól és úgy ámblok mindentől. És hogy mi hatalmasodott el rajta? Talán a döbbenet,vagy a hitetlenség,de az biztos a férfi lefagyott,mikor látta ki lép be börtönébe.
-Te?-köpte felé megvetően a szavakat.
-Most jövök a temetésedről.-hagyta figyelmen kívül jókedvűen,bármely nemű reakcióját a másik.
-A mimről?
-Ó kicsit lemaradtál a dolgokról. Azt hiszik meghaltál. Gyönyörű volt a szertartás. A húgod szíve majd megszakadt.
Pietro keze ökölbe szorult.Egy lépéssel pedig közelebb került ellenfeléhez.
-Ő nem volt ott.
Pietro elméjébe szinte berobbant a lány neve. Darcy. Emlékezett ő arra,hogy még a robbanás előtt kihozta kedvesét,de minél több időt töltött vesztő helyén,annál inkább volt még ez a biztos talpakon álló tény is kérdéses. Nyelt egyet. Feszülten tett még egy lépést a fogva tartója felé,talán még morgott is. Ha hozzá nyúlt..
-Nyugi..jól van.-húzta ki magát erélyesen a férfi.-...még.
Pietro ekkor már nem bírta tűrtőztetni magát,neki rontott. A férfi zsebéből egy irányítót vett elő,s az egyetlen gombot benyomta. Pietrot kisebb rázások érték,s négykézláb hanyatlott. Tincsei alól fel tekintett.
-Ha bántani mered...-fenyegetőzött az ifjú hős.
-Fogom.-állapította meg lazán a másik,mintha csak arról mesélne,hogy reggel kávét ivott.-Oly annyira,hogy kívánni fogja a halált.
-Megöllek.
-Előbb én őt. Kezdődjék a hajsza.-csapta össze kezeit jókedvűen. Pietro fel akart állni,de a nyakörvet ismét működésre bírta a másik.
-Maradsz. Bármennyire is élvezem látni,ahogy küszködsz Darcy miatt,az ő sorsa nem a te dolgod. Már nem. Halott vagy. Egy dolog érdekelne még.
Ki volt az a zöld hajú lány,akiért vissza mentél a múzeumba?
-Menj a pokolba.
-Pietro már annak a küszöbén állunk.
