Level 7

501 73 14
                                    

A kocsiban ültem remegő kezekkel szorítottam a kormányt,tenyeremben ott lapult dühöm tárgya,a gyűrű. Olyan erősen nyomtam a tenyerem és a kormány felülete közé,hogy szinte már a húsomba vájt. A gombóc a torkomban nem akart elmúlni. Talán fél órája nem jár már a motor. Talán félórája már ott kéne állnom,de nem megy. Mert valahol mélyen tudom. Tudom,ha a temetőbe lépek elfogadom. Elfogadom,hogy ő már nincs. Mennem kéne de csak meredek magam elé. Az utolsó veszekedésünk. Valószínűelg egy irányú lesz,ugyanúgy,ahogy a pár perc múlva bekövetkező búcsúm is ilyen lesz. Egyirányú. Már soha nem hallhatom őt. Mély levegő.  Elengedem a kormányt.A biztonsági övet kioldom,és kiszállok az autóból. Igaz kicsit kótyagosan,még kering bennem az alkohol és az útóhatások sem restek e téren. Szédülés fog el ám bár nem tudom,hogy a vodka,vagy az elmúlt napok tartozéka-e.
A temető bejáratát murva fedi. Hangosan ropog a cipőm alatt. Késő éjszaka van már,de nincs hideg. Az égbolton csillagképek rajzolódnak ki,ami igencsak fura New York kellős közepén,ahol még a felhők sem látszanak a szmog tengertől. Mintha ez is csak az ő tisztelete miatt fénylene. Mintha irányt mutatna.
Viszonylag hamar megtalálom a sírját.A mécsesek,amiket gyújtottak érte gyönyörűen világítja körbe. Nem tudtam hogy lehet ez gyönyörű de az volt. Megtorpantam egy pillanatra. Egy nő állt a sírja előtt,épp a kőtábla feliratát simította végig. Volt valami meghitt a pillanatban,főleg akkor,amikor közelebb érve láttam,hogy a testvér felirat iránt viseltetik nagy gonddal. Hozzá léptem. Csak a nőt figyeltem.
-Ki vagy te?-kérdeztem rá egyszerűen. A lány,akinek mellesleg fekete rövid haja volt,itt ott zöld tincsekkel körbe ölelve egyébként is gyönyörű koronáját rám sem nézett. Csak a sírt nézegette.
-Részvétem.-suttogta elhalóan.
-Ki vagy te?-hagytam figyelmen kívül gesztusát.
-Boldog volt veled,igazán boldog volt.-ignorálta kérdésemet. Fáradtan törődtem bele,hogy nem fogja elárulni kilétét. Szavai nagy fájdalmat hagytak bennem. Rászorítottam a gyűrűre. Én is boldog voltam vele. A lány felém fordult.Mélyvágású szemei voltak, és oly bölcs tekintettel rendelkezett,amely egy pillanatra belém fojtotta a szót.Aztán se szó se beszéd megfordult és ott akart hagyni. Meglepődtem a helyzet abszurditásán szóval hagytam őt. Annyi minden kavargott bennem nem volt erőm még ezzel is foglalkozni. Aztán a lány visszafordult.
-Nem tudom,hogy történt pontosan,de nem baleset volt.
Volt már olyan pillanatotok az életben,amikor egy pillanatra minden megállt körülötted? Hát nekem most volt az a pillanat. Még a szívem is kihagyott pár ütemet. A kezdeti sokkból kikecmeregve eszméltem fel. De a titokzatos lány már nem volt sehol.
Az információt és az egész jelenetet
elraktároztam magamban. Ezzel később foglalkozok. Lehetőleg józanul. Lassan fordultam a sír felé.
-Na milyen a föld alatt? Szar mi? Én mondtam.Nem hittél nekem...
Mély sóhaj.A kőtáblára sok kedves szó volt írva. De egy valamitől felhorkantam. Hazafi.
-Ki iratta ezt rá? Az a valaki hallott téged beszélni?Olyan akcentusod volt,hogy néha érteni se lehetett. Még papírjaid sem voltak.-nevettem fel,viszont szavaimat elvitte az éjszaka csendje. -Most valami pofás visszaszólást szeretnék hallani.-suttogtam elgyötörten. Egy könnycsepp csordult le arcomon. Sose éreztem még ekkora magányt.
-Tudod az volt a terv,hogy ordibálni fogok. De elfogyott az erőm. Megtaláltam a gyűrűt. Mekkora egy önző seggfej vagy. Bocs. Voltál.-horkantottam fel ismét.-Nem gondoltad komolyan. Ha így tettél volna,nem mentél volna vissza. Velem kellett volna maradnod! Te idióta! De azt hiszem ezért is szerettem beléd. Ha nem cselekedtél volna eképp kiábrándult lennék.
Tűnődve ültem a sír mellé.
Hátamat a kőtáblának vetettem.Kifújtam a levegőt.Nem akartam búcsúzni,ezért telepedtem oda.
-És milyen napod volt? Jó nagy felhajtást csaphattak Tonyék...

Szia Mindenki! Gyönyörű szombat reggel van. Ha tetszett az irományom tegyétek az én reggelemet is varázslatossá. Legyetek egy pillanatra Pietrok és nagyon gyorsan válasszátok a vote 👇 opciót valamint a komment💬 szekciót. Elektronikus pacsit mindenkinek. Puszi. Lily.... 💟💟💟

Reload Where stories live. Discover now