A férfi fegyvere keményen nyomta az oldalamat,ahogy hozzám szorította.Le vonszolt a lakásból. Talpam hangosan csattant a járó lapon,míg leértünk.Mocorogni nagyon nem mertem a veszély helyzet miatt. A számba az epe szörnyű kesernyés íze terjedt szét,a torkomban a szívem dobogott.Próbáltam az agyamat rá venni arra,hogy fundáljon ki valamit,mert esélyes volt,hogy magamat kell meg mentenem. Aggódtam Steve miatt,mikor kiértünk a lakásból szörnyű dulakodás kezdődött.Öklök csapódása hangzódott fel. A fülemben még akkor is hallottam a kiáltozásokat,mikor már Brooklyn éj fekete utcáján jártunk.Az eső szakadatlanul esett,szinte rögtön el is áztunk ahogy kiértünk. A férfi egy fekete terepjáróhoz akart vonszolni.Ettől az ereimben meghűlt a vér.Talán ott abban a pillanatban realizáltam a helyzetet. Megtorpantam. Rumlow...Jutott eszembe a halott férfi. Hirtelen megint ott voltam a tudat alatt.Az élve eltemetésem napján.Azt hittem az a seb már begyógyult,de tévednem kellett.Ugyanaz a rettegés járt át,mint akkor.
-Ne..-suttogtam elhalóan.Fogva tartóm morogva ragadott meg,s kezdett el újra vonszolni.Próbáltam ellenállni,de nem tudtam ez ellen tenni,mint akkor ott....Félelmem szülte könnycsepp csordult ki szememből,a kocsiig már csak pár lépés volt,amikor is üveg törés jellegzetes hangja ért el bennünket.Aztán társult hozzá maga az anyag is.Felettünk,pontosan a lakásunk irányából üveg darabok kezdtek el záporozni az utcára,pontosabban ránk.A férfi a vállamat megragadva fordított maga felé,s rám hajolt,össze húzta magát,hogy megvédjen minket a daraboktól.Valószínűleg csak reflexből jövő cselekedet volt. Mi értelme lett volna,hogy engem védjen. Beborított minket az üvegszilánkok hada,fel is sikítottam.Aztán puffanást hallottunk.Az eső függöny mögül kivehető volt előttünk egy alak.Egy alak aki épp most ugrott ki az ablakon.Fél térdre érkezett. Lassan nagyon lassan tekintett fel ránk.Fél meztelen volt. Steve . Ránk nézett.Tekintete vad volt és elszánt.Fel állt,ekkor a fekete autó hátsó ajtaja kinyílt.Amerika Kapitány meg se várta,hogy kiderüljön ki az.Rögvest megfordult,s akkor rúgott az autó hátsó felébe,hogy jóval távolabb került tőlünk,s a végén a lökéstől fel is borult.Nagyot nyeltem.Hát így néz ki,mikor Amerika Kapitány be lendül.
-Csinálhatjuk békésen,vagy durván is.-morgott felénk Steve.A férfi mellettem remegett.Talán osztoztam is cselekedetében.Nem mindennapi esemény,hogy egy szuper erős hős áll előttünk,s lambadázni hív.Steve elkezdte ropogtatni kezeit,s felnevetett halkan.Oldalra nézett.
-Hát legyen.
Ekkor valamiért az agyam úgy döntött felébred,s aktivizálja magát.Adrenalin löket áradt szét bennem,s a szívem dübörgött olyan ritmust,amit még soha nem éreztem.Még mielőtt hősöm felénk lépett volna kihasználtam az előnyünket.Fogva tartóm ugyanis csak Stevere figyelt.Több se kellett.Lendítettem öklömet arca felé,szinte mindent beleadtam,ámbár nem volt elég az erő,amit belevittem,ahhoz hogy kiüssem,elég volt ahhoz,hogy egy pillanatig elengedjen.Kiszakadtam kezei közül,s Steve felé futottam. A helyzet felgyorsult.Fel se fogtam mi történik.
-Darcy!-kiáltott fel Steve. Hangjában fel vélhető volt a rémület,és esküszöm azt a hangszínt soha nem feledem,míg élek. A mindig magabiztos Steve megijjedt. Bumm. Szaggatta szét a dobhártyámat egy puffanás.Fegyver.Támadóm rám lőtt.Becsuktam szemeimet,vártam a fájdalmat,de az nem jött. Ziháltam,az eső szakadt a nyakamba.Kinyitottam a szemem.Steve előttem állt s értetlen tekintetéből szinte semmit nem tudtam kiolvasni.Remegve fordultam hátra.A lábamból az erő kiszaladt,ahogy megláttam magam előtt a töltényt.Az orrom előtt állt meg. Zöld fény vette körbe s csak lebegett egy helybe .Az események fordulatot vettek,ahogy a töltény is.Szép lassan kimérten változtatott irányt,a zöld füst vagy fény bármi is volt az követte őt,mint valami varázslat,aztán csak kilőtt.Támadóm felé.Egy pillanatra hunytam le a szemem,hogy ne lássam kiloccsanó agyvelejét. A szám elé kaptam a kezemet.Képek pörögtek az elmémben.Én is lehettem volna,hiszen nekem szánta azt a töltényt. A zöld nevezzük füstnek,elenyészett.Szememmel a környéket pásztáztam.Nagy sokára szúrtam ki a velünk szemben lévő sikátorban álló lányt. Mosolygott,s szalutált felénk. Az eső fátyolon keresztül alig láttam,de zöld haja szembe tűnő volt.A temető.jutott eszembe.Az a lány...felé léptem.Ő a kapucniját felvette,s már hátat is fordított nekem. Elsétált. Stevehez fordultam.Megakartam kérdezni,hogy látta-e a lányt,de erre nem volt szükség.Ő is a sikátort nézte.
-Ki ő?-kérdeztem tőle megilletődve. Steve összeszorította állkapcsát.Nem tetszett neki a másik lány jelenléte. Megrázta a fejét.
-Nem érdekel.-mondta,s két lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot.Jobb arcomat elkapva húzott ölelésbe.Hajamba csókolt s megkérdezte.-Jól vagy? Nem bántott?
-Nincs baj.-bontakoztam ki öleléséből.-Te megsérültél?-néztem gyorsan végig a férfin.Néhány zúzódáson kívül mást nem igen láttam rajta,aminek nagyon örültem.Kifújtam a levegőt. Aztán akkorát sóztam a mellkasára,hogy felnyögött.
-Aú.Ezt most miért?
-Brooklyn jó hely mi?
Steve egy ideig nézett engem,s felnevetett.
-Gyere tűnjünk el.-fogta meg a kezemet reflexből gyengéden,az arckifejezésemből leszűrhette,hogy ez hirtelen lépés volt a részéről.A hideg eső miatt vagy az előbbi kis harc miatt,de melegséget éreztem.Először.Mióta Pietro elment. Steve zavarba jött,s elakarta engedni a kezem,de megszorítottam azt.Jelenleg a sokkos állapottól csak ez a kis érintkezés tartott vissza.
-Hova megyünk?
-A Toronyba.
