Csatt.Recs. Mi a fene? Gondoltam magamban félkómásan. Az agyam még mindig az álmok mezsgyéjén járt Pietróval,de ezek a rettenetesen idegesítő hangok zavartak. Az ágyban voltam,ezt érzékeltem először mikor magamhoz tértem,bár a szemeimet nem nyitottam ki,még mindig kapaszkodtam a férfibe.Hátha vissza tudok aludni,gondoltam,de ekkor mintha üveget hallottam volna törni,s ezzel egyidőben az ágyam is reccsent egyet.Plúsz súlyt érzékeltem...magamon.Kipattantak a szemeim. Ámbár sötét volt,de egy fekete árnyékot észleltem felettem és kést tartott felém. Meglepődött hangot hallattam,s már gyorsan nyúltam is ahhoz a könyökéhez,amelyikben a kést tartotta. Alá tartottam,s már ütöttem is felfele,hogy minél távolabb legyen a fegyver tőlem,támadom hátrább hőkölt,s én már használtam is ki előnyömet,felültem s csuklóját megragadva nyomtam saját kését oldalába. Felordított.Ugyanekkor Steve hangját hallottam odakintről,ahogy a nevem ordítja.Lelöktem magamról a férfit,aki a padlón kötött ki. Kiugrottam az ágyból, s az ágy másik oldalára araszoltam,a sarokig hátráltam,s rimánkodtam magamban,hogy ne kelljen fel a férfi. Persze a szerencsém hiányában támadóm épp készült felállni. Több se kellett felugrottam az ágyra,s ahogy ő készült felállni maszkkal takart arcát felém fordította.Gondolkodás nélkül lendítettem lábamat álla felé.Rúgtam,annyira erőset amennyire csak bírtam mérni a merénylőre .Amaz megint a földön kötött ki. Rá rontottam.Kapóra jött a kis hálószoba,mert az ágy melletti kis rész a fal mellett húzódott.A ruhája nyakát kaptam el s felemelve azt jött az emberke is a térdem irányába. Fejét testrészemhez illesztettem,s már erőből toltam a fal irányába,nem kicsit csapódott oda.Akkorát koppant,hogy eszméletét vesztette.De nekem nem volt elég. Lehajoltam a talpig fekete ruhát viselő férfihez s jó alaposan behúztam neki egyet.
-Ezt azért mert megszakítottál egy igen szép álmot.-kezdtem masszírozni az öklömet.Körbe néztem a szobán. Talán újabb támadót vártam,vagy csak megakartam nyugtatni magam,hogy a veszély elhárult.Nyugtatólag kifújtam a levegőt,s le akartam hajolni a férfihez,hogy megnézzem ki van a maszk alatt,de ekkor kiabálások ütötték meg a fülemet. Steve. Ott hagytam a férfit s kisiettem a nappaliba.Steve a szoba közepén volt félmeztelenül, pizsamanadrágban,mezítlábon,haja kócos volt. Őt is álmában lepték meg. Dulakodott két másik feketébe öltözött ürgével,feléjük akartam lépni,de ekkor a halántékomhoz ért valami hideg.Majd kattanás. Fegyver.Félszemmel követtem a fegyvert.Volt egy harmadik is a lakásunkban. Ez valahogy már kiütötte a veszély érzeti skálámat.Felmorrantam.Ekkor Steve az egyiket kiütötte,a másikat a konyhába hajította.Majd dermedten figyelt minket. Mérlegelt,ha mozdul a férfi lő,méghozzá rám. Nyeltem egyet.Nem volt épp kecsegtető felállás.A tekintetem fel alá járkált a lakásban.Nem is tudom mit kerestem. Bármit igazából,ami segíthet. Steve tekintetét kerestem, rám nézett,s abban minden félelmem bennem volt. Szorult helyzetbe kerültünk.Megfeszülve vártam a végét. S átkoztam magam,de egy kicsit vártam is.Vártam is,mert elegem volt a harcokból.Elegem volt abból a fullasztó érzésből,ami lappangott bennem,mióta ő már nincs,s gyűlöltem a bennem élő reménykedést,mert vártam,hogy megmentsen,mert jelenleg az a szélvész seggfejre lett volna szükségem,hogy kihúzzon a slamasztikából,ahogy mindig is tette. Lépések hangja ütötte meg a fülemet. Ugyanolyan fekete ruhás emberek özönlöttek be a lakás ajtaján,mint a támadóink,kezeikben fegyver feszült fenyegetően.Legszívesebben felsírtam volna. Körbe vették Stevet.S ámbár fegyvereket szegeztek Amerika hősére,ő le se vette a szemét rólam.Arca kifejezéstelen volt,mégis tudtam,hogy állkapcsát igenis összeszorítja az indulattól, nem tudtam,hogy azért ilyen vad a tekintete,mert beszorították,vagy azért mert rám fegyvert tartanak. Így vagy úgy hálás voltam neki.Egy kivégzés közepén voltunk,s örültem,hogy az ö tekintetében találok megnyugvást.
-A lány élve kell.-szólt az egyik,aki előttem állt s Steve szívéhez tartotta fegyverét. A szívem a látványra a torkomban dobogott. Válla felett intézte szavait az engem sakkban tartó felé.-Vidd ki innen.
A férfi megragadott.Felnyögtem szorítása alatt,s már tolt is ki a lakásból.De egy hang megállított.
-Csak szólók,hogy felhúztatok.Betörtetek,fel keltettetek, fegyvert szegeztetek rá. Ez már három ok, nekem egy is elég, hogy bedurvuljak. Darcyt öt perc múlva vissza kérem.-szólalt meg végre Steve,s az én szívemről nagy kő esett le,talán menthető a helyzet.Talán csak arra várt,hogy ne legyek a fő vonalban.
