Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟟.|Bonyodalmak

-Megtaláltad a Szükség Szobáját Hope!- mondta Hermione miközben kortyolgatta a Vajsörét. A tanárok összeültek valamiféle gyűlésre ezért volt egy szabad óránk, amit a Három Seprűben töltöttünk.

-Mi az a Szükség Szobája?- értetlenkedett Ron.

-Egy szoba ami csak akkor jelenik meg ha valakinek szüksége van rá, illetve ahogy épp szükség van rá.-magyarázta Hermione.

-Szóval ha valakinek sietős dolga lenne a wc-n akkor mosdóként jelenik meg?

-Igen Ron, valami ilyesmiről van szó..-sóhajtott fel Hermione. Mi erre a többiekkel csak felnevettünk.

Maradtunk még egy keveset, beszélgettünk és hülyéskedtünk. Majd szorított minket az idő így siettünk vissza a suliba.

                         ~

-Hope kérdezhetek valamit?-tette fel Luna a kérdést halkan, miközben sétáltunk az egyik teremhez.

-Persze.

-Mióta volt az a különös dolog közted és Malfoy között.. Olyan furcsán viselkedik nem gondolod?

-Tessék? Milyen különös dolog? Nem is történt semmi sem köztem és közte.

-A korrepetálásod előtt, mikor összeért a kezetek. Azóta nem szól be mondhatni senkinek, Harrynek sem. MALFOY. Ez mióta vall rá? Múltkor amikor beszóltál Parkinsonnak mosolygott rád Hope.

-Nem rám mosolygott, csak egyetértett. Ő csak szédíti azt a két lányt, és élvezi kihasználni a helyzetet.- mondtam. Majd a folyosó végéről egy hangot hallottunk.. Valami leesett.

-Ki van ott?-kiáltottam. Nem szólt senki vissza. Luna előre lökött, hogy nézzem meg kiaz, úgyis vámpír vagyok kb. észrevehetetlen vagyok.. Befordultam a sarokra és egy mellkasnak ütköztem. Csak néztem fel rá.

-Hope?!-kiáltott utánam Luna.

-Mindjárt megyek utánad, menj csak előre. Nincs itt senki.. De eszembe jutott, hogy az egyik terembe hagytam a könyvem. Sietek!- kiáltottam vissza.

-Öhm. Oké!

-Nem szép dolog hallgatózni. Igaz Malfoy?

-Épp erre jártam Mikaelson. Egyáltalán nem érdekel mit fecsegsz Lüke Lovegooddal.

-Nem Lüke Lovegood!-keltem a barátnőm védelmére.

-De az, te is tudod.

-Csak más mint a többiek!

-Ohh tényleg? Szerintem egy féreg is normálisabban viselkedik mint ő.-kacagott fel.

-Nem! Egyáltalán nem, ő nem féreg mint te!

                           ~

-Nos, Mikaelson kisasszony már egész jó okklumeciából.

-Köszönöm.

-Azt mondtam, hogy egészen.
Van még sok gyakorolni valója.

-Miért professzor?

-Holnap vizsgázni fog oklumenciából és ha sikerül, akkor léphetünk másik témakörre.

-Vizsga?! Korrepetálásból?!- kérdeztem felcsattanva.

-Igen, de nem velem fogja végezni a vizsgát. Megkértem az egyik diákom, hogy holnap ő probálkozzon. Miért? Erre a válasz egyszerű, az én férkőzésem és védekezési alapjaim ismeri már.

-Jó. legyen. Ki az a diák professzor?

-Majd meglátja kisasszony.- zárta le a témát.

                          ~