Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟜.|Dumbledore irodája

Feszülten léptem be Dumbledore irodájába, ahová a professzor betessékelt. Leültetett, és beszélni kezdett...

-Nos, Mikaelson kisasszony. Bizonyára sejti miért hivattam ide, kegyét. -mondta kezdésképpen. Válaszul bólintottam egyet némán.. Az anyám lesz a téma, nagyon nem szeretek beszélni senkinek erről az élményről vagy magáról az érzésről.

- Ugyebár a törvény azt írja elő, hogy 17 év alatt az iskolán kívűli varázslás TILOS, de mint minden évben maga ez alól felementést kap vagy kapott az élethelyzete miatt. De ez a tény már magának nem új ugye?- folytatta mondandóját Dumbledore. Erre válaszként most is csak némán bólintottam. A professzor sóhajtott egy nagyot és folytatta  monológját.

- Viszont ez év nyarán egy súlyos baleset történt, amit nagyon sajnálok Hope!- kezdte halkan.-Bizonyos információkhoz jutottam, amik szerint kegyed már inkább elkerüli a zűrösebb ügyeket illetve, hogy fél a sötét varázslatoktól és azoknak kivédésétől. Ezért tennem kellett pár lépést ennek az ügynek az eltüntetésében.- fejezte be Dumbledore.

- Mit ért az ügy eltüntetése alatt professzor?- kérdeztem eléggé meglepődve.

- Mikaelson kisasszony, nem az ön hibája az édesanyja halála. Nem kell félnie a sötét varázslatoktól vagy akár azok kivédésétől!... Ezért megkértem az egyik tanárt, hogy segítsen kegyednek a sötét varázslatokkal.- mondta mosolyogva nekem.

-Kiről van szó professzor?- tettem fel a kérdést. Mire valaki berontott Dumbleodre irodájába, az a valaki nem volt más mint Piton professzor. Ő meg mit kereshet itt? Miért ront be ilyen feldúltan az irodába egyáltalán, ami mellesleg nem is ő irodája? Jelenlétét csönddel fogadtuk.

-Hivatott igazgatóúr?!- törte meg a csöndet Piton.

-Igen Perselus. Épp a legjobbkor jöttél!- vágta rá mondhatni azonnal az igazgató.

- Nos, Mikaleson kisasszony. Piton professzort kértem meg, hogy korrepetálja önt Sötét Varázslatok Kivédése tantárgyból.- válaszolt ezzel a korábbi kérdésemre Dumbledore.

- Köszönöm a segítéget Piton és Dumbledore professzor!- mondtam egy erőltetett mosollyal. Semmi kedvem nem volt órák után még pluszban Pitonnal lenni, aki ráadásul nem is bír engem és ez azt érzést viszonoztam felé.

- Holnap kezdjük! Órák után, és a vacsora közt várom majd magát! Csak holnap fogunk a mardekárosok helyének bejáratánál találkozni, mivel külön helyet kerestünk az igazgatóúrral erre a célra.

-Rendben van tanárúr! Mostmár mehetek a szobámba Dumbledore professzor?- kérdeztem mert eléggé álmos voltam már.

-Persze menjen csak! Jóéjt Mikaelson kisasszony!- mondta búcsúzástól.

-Maguknak is!- köszöntem el miközben kiléptem az ajón.

                         &

Amint elértem a szobánk ajtajához konkrétan beestem az ajtón olyan álmos voltam. Hermione ki is szaladt arra a nagy zajra mikor a padlóra estem.

- Hé Hope minden oké?! Jól vagy?- kérdezte nagyon aggódva.

-Persze, csak nagyon álmos vagyok.- modntam ásítva.

-Mi volt Dumbledoreral?!- folytatta a kérdezgetést.

- Hermione gyors lefürdök és mesélek oké?

-Rendben! Én addig átnézem a tanulni valókat.- mondta picit csalódottan. Belépve a hálószobámba egyből felkaptam az ágyamon heverő pizsim és siettem a fürdőbe. A zuhany alatt kétszer !ÁLLVA! majdnem elaludtam. Kilépve a fürdőből leültem az ágyra azzal, hogy megvárom míg átjön Hermione a szobámba.

☆képkiesés☆

Reggel betakarva keltem fel, onnastól, hogy lefüdve vártam Hermionét semmire sem emlékszem. De egy furcsa álomra igen. Egy házban voltam, az egyik folyosóján sétálgattam melynek falai sötétek voltak,bútorai mindegyike fekete tölgyből készült. A falakon festmények voltak, de nem láttam őket tisztán, nagyon homályosak voltak egytől-egyig. Majd a folyosó végéből valaki a nevemet mondta.
-"Hope"!- A hang ismerős volt nagyon, mégsem tudtam beazonosítani, hogy kihez tartozhat ez a kellemes és nyugtató hang.
-"Hope!"- szólított meg ismét az ismeretlen hang. Elkezdtem a hang irányába lépkedni. Majd beléptem egy szobába, hiszen tovább nem tartott már a folyosó. Egy hálószobában voltam, mely elég sötét volt a ház többi részéhez hűen. Odaléptem az ablakhoz és elhúztam a függönyt, a szoba megtelt melegséges fénnyel és csak káprázott a szemem. Gyönyörű tisztaság volt odabent. Egy levelet szűrtem ki, melyet a nevem díszített. Másik nevet nem találtam , hogy vajon ki is lehet a levél feladója. Mikor felakartam bontani a levelet, mögöttem kicsapódott az ajtó és a szemeim is kinyitódtak.

Kikeltem puha ágyamból és átindultam Hermione szobájába.Ő már felöltözve ült az ágyán és olvasott.

-Szia!- szakítottam ki őt az olvasásból.

-Szia Hope! Figyu ne haragudj, hogy este nem mentem át de Harryvel és Ronnal épp Siriussal beszéltünk egy tüzön keresztűl a klubhelyiségben! Mire feljöttem be voltál takarózva és aludtál.

-Szóval.. Nem te takartál be?-kérdeztem meglepődötten. Nagyon para így..Lehet csak félálomban voltam.

-Nem?!- válaszolt hasonló reakcióval Hermione.

Sziasztok!
Remélem mindenkinek tetszett ez a rész!
Köszönöm, hogy elolvastad!
További szép napot kívánok nektek!☺