Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

𝟙𝟡.|Viharban táncolni

"Jelenlétének még csak a távolléte lépéseit kell követnie. Még mindig itt érzem. Ez csak arra késztet, hogy jobban hiányzik."

" - Hope nézz rám! - fogta meg gyöngéden arcomat s könnyezve nézett szemeimbe.

- Menned kell! Te vagy számukra a legnagyobb félelem, érted?! Nekem nem lesz bajom, de neked el kell menned innel. Most!

Könnyezve, szaporán bólogattam s félve hátraléptem egyet.

- Hope, szeretlek! - mosolyodott el gyengéden.

- Én is szeretlek anya."

Utolsó szavak.
Utolsó pillantások.
Utolsó szeretlek.

A házunk előtt állva felidéződtek a tavaly történtek.
Még csak 15 éves voltam, de életem legnagyobb hibáit követtem el sorjában.

"Én csak az édesapámmal akartam lenni."

Dacolva mentem a házunk bejárati ajtója felé. Lepillantottam alkaromra s mély levegőt véve léptem be az előtérbe, leraktam cuccaim a padlóra és megkerestem családomat.
Bár inkább ők találtak meg.

- Elijah ha megint a kibaszott varázslóvilággal akarsz jönni, el is mehetsz! - szinte ordított le az emeletről.

- Szia Apa - kijelentésemre azonnal megjelent előttem és kérdőn nézett végig rajtam.

- Beszélnünk kell.

- Mit műveltél?!
Miért nem vagy az iskolában?!

- Te tudtad, hogy vérfarkas vagyok? - kérdeztem halkan.

- Beindítottad az átkot?! - emelte fel a hangját.

- Nem!
Csak mégis teliholdkor különös dolgok történtek velem. Képkiesésekre gondolok itt.
- És nézd! - húztam feljebb a felsőmet, hogy apa lássa a karomat.

- A Roxfortban a helyed. Csak ott vagy biztonságban!

- Nem megyek vissza többé - mondtam szinte suttogva.
Apa nagyot nyelt majd tovább állt.

- Sigalis Intansium! - böktem ki az "itthoni" bűbájt, ami le/bezárja a tárgyakat. Bezártam az ajtót. Nem mehet el válasz nélkül.

- Mi vagyok?!

- Boszorkány, Vámpír és Vérfarkas egyben.
Az első tribrid.

Bólintottam s nyitóbűbájjal elengedtem apát, aki dühöngve tovább állt.

"Komolyan? Ez a nagy köszöntés?"

"Tribrid?"

- Hope?
Nem a Roxfortban kéne lenned? - nézett le rám Freya nénikém az emeletről.

- Ne tégy úgy, mint aki nem hallotta volna az egész beszélgetést! - forgattam meg a szemeimet.

- Inkább gyere fel és segítek kipakolni!

Felcipeltem a bőröndöm az emeletre, ahol már Freya nénikém várt. Szoros ölelésbe vont és belepuszilt a hajamba.