Emlékezz Rám |Draco Malfoy|

23. Azt hiszem szeretlek

"Nem tudok semmit az őszinte szeretetről, de azt biztosra állíthatom, hogy TE fontos vagy nekem."

- Tudtam, hogy jó választás lesz ez a ruha.

- Tőled kaptam? - pillantottam rá lopva.

- Miért? Több hódolód is van?

- Szóval a hódolóm vagy, Malfoy?

- Nem ezt mondtam - vigyorodott el öntelten.

- Jó - haraptam be feszülten az alsó ajkamat.

- Ugye tudod, hogy mostmár nem menekülsz el tőlem? - pillantott le rám laposan, egy lágy mosoly kíséretében.

- Tessék?! - kérdeztem vissza lesokkolódva.

- Menekülsz előlem. Ez nyilvánvaló. De én nem fogom hagyni, Hope. Ez ennyi - nézett meredten előre. Szája jobb sarkában megjelent a kis gödröcske.

A fiú szemléléséből kizökkentett a lágy zene. Hátrafordultam és láttam a nénikémet, ahogyan vonul két fivérével. A számat beharapva figyeltem apám tekintetét, ahogyan rámnézett.
Könnyezett.

Ő. A gyilkos Niklaus Mikaelson.
Meghatódott volna?
Nem. Biztosan nem..
Történt volna valami?
Talán.
Aggódik értem?
Biztosan..

Lehajtott fejjel sétált továbbá, majd megállt Rebekah mellett, aki lágyan átkarolta testvére karját.
Rebekah gyengéd mosollyal szemlélt engem, amíg nem Dracora került a tekintete.
Szemei kikerekedtek?
Örülne? Meglepődött? Sokkolt?
Megjegyezve reakcióját, biztosan nem a boldogság látszodott tekintetében.
Apa füléhez hajolt, majd belesúgott.

" Nik.. A fiú.. "

Apa felemelte fejét és nagyot sóhajtva nézett végig rajtunk.
Dracora pillantottam, aki kissé kellemetlenül érezte magát..
Pont Ő.

- Kedves egybegyültek! - kezdett bele monológjába, Kol.
- Nos, nem akarom, hogy ez rólam szóljon, de tudjuk, hogy milyen a család.
Néha együtt eszünk, néha megkarózzuk egymást - pilantott apára, Kol - Ugyanakkor ráébredünk és tisztában vagyunk az olyan események szépséges pillanatával, mint ez. Vagy hogy hálásak vagyunk azért amink van, vagy amink lesz.
Én például hálás vagyok a mai napért, valamint ti értetek is.
Keelin, mikor először találkoztunk, sosem gondoltam volna, hogy végül a nővérem leszel. Erős, és gyönyörű vagy. Csakis a legjobbat érdemled az életben.
Freya, gyönyörű nővérem.
Nehéz korszakon mentünk át együtt, de végül megtaláltad azt a nőt, aki boldoggá tesz téged egy életen át. "

Tekintetemmel csak édesapámat szemléltem, ahogyan laposan nézett szemeivel a kezemre, amelyet Draco gyengéden megfogott.

Eszembe jutott az ötödik évem első tanítási napja, ahogyan zakatolt a vonat a Roxforthoz vezető sínein, ahogyan betoppant Draco a fülkébe és leült velem szemben. A tanév folytatásával kialakult köztünk egy vonzó feszültség, esti lebukásom Dracoval szemben, aki eleinte rideg személyiségével tette élettelivé a sorsom.
A sors..
A fiúnak, akinek nem lesz választása. Ám a lány, megmentheti őt, vagy sodorhatja a legnagyobb vesztébe a fiút.

Érzem ahogy a testemet egy kellemes érzés tölti el, ahogy belenézek kék, már-már viharszürke szemeibe.
Szemeimet lágyan lehunytam, amikor a fiú hüvelykujjával lágyan megsimogatta kézfejemet, majd megszorította azt.
Ismételten elértem azt a pontot, hogy bevalljam beleszerettem Draco Malfoyba.

Ám mégsem lehetek önző vele szemben.
Mély levegőt vettem, és határozottan nyitottam ki szemeimet.
Világ : be
Agy : ki.

Szinte alig tudtam felfogni a hirtelenjében meglepő történéseket.
Megszeppenve engedtem el a fiú kezét, aki már velem szemben állt. A szertartás lekövetkeztetően már "egy ideje" véget érhetett.

- Minden rendben? - szólalt meg mély hangján.

- Persze - vágtam rá szinte azonnal. A földet néztem laposan. Kénytelen voltam belenézni a lehengerlő szempárjába.

- Hé - emelte fel államat, kényszerítve, hogy felnézzek Őreá. - Megbántottalak valamivel?

- Draco,  nem akarok erről beszélni - vettem el kezét az államtól, s erőlködve ridegen néztem szemeibe.
- Semmi értelme - fordítottam hátat.

- De számomra igen is van értelme!
Nem tudok semmit az őszinte szeretetről, de azt biztosra állíthatom, hogy TE fontos vagy nekem, Hope.

- Mit akarsz ezzel mondani nekem, Draco? - szakítottam félbe.

- Azt hiszem Szeretlek! - nyögte ki a szavakat. Szemeiben félelmet láttam.

- Tessék?! - szaladt ki az ajkaimon.

Draco Malfoy? Szerelmes? Belém?
Miért? Hogy? Mikor?

" - Figyelnél rám végre? " - küldte át gondolatait.

- Szerelmes vagyok beléd - pirult el a szőke.
Laposan a földet néztem. Éreztem az arcom forróságát, ahogyan Draco végigméri az arcom minden egyes szegletét.
Ajkát beharapva ismét tekinteteibe zárt.

- Lennél a barátnőm? - tette fel a kérdést. Hirtelen levegőt sem kaptam, a szívem kalapálni kezdett, és megéreztem a pillangók heves repdesését a gyomromban.

A fiúnak, akinek nem lesz választása.
Ám a lány, megmentheti őt, vagy sodorhatja a legnagyobb vesztébe a fiút. 
Hangzottak el gondolataimban a jóslat szavai.

Nem tehetem Dracot veszélybe.
Nincs döntésem. Nem érdemli a fájdalmat, a kínt, a szenvedést.
Mire észhez kaptam, a fiú ajkai vészesen közeledtek az ajkaimhoz. Mély levegőt vettem, és gyengéden eltávolodtam.

- Nem szeretnék a barátnőd lenni, Draco.

- Te... Nem szeretsz? - gyűltek könnybe szemei.

- Én..... Nem tehetem ezt veled.

- Mégis mit? Hope, én...

- Egy szörnyeteg vagyok, Draco! - emeltem fel a hangom.

- Nem! Nem vagy az!
  Az én szememben sosem voltál az.

- De igen..

- Nem! Az első perctől fogva tudtam, hogy te más vagy.

- Mégis miben?

- NEM TUDOM - mondta szinte kiabálva.
- De csak hozzád húz a szívem, Hope. - folytatta halk, elkeseredett hangon.
- Csak egy esélyt adj kérlek! Én bármit megteszek, és én.....

- Draco könyörgöm fogd már fel, hogy nem vagyok beléd szerelmes! - kiabáltam rá, hazudva.

- Ez nem igaz... - folyt ki az első könnycsepp a szeméből.

- De igaz, Malfoy. - fordítottam hátat, s szemeimet becsukva elsétáltam.

- Nem. Ezt kurvára nem így van!
Te is tudod! - kiabál utánam, miközben szorosan kezeim után kapott, s egy lehelletnyire voltunk egymástól egy szempillantás alatt.

- Bárcsak úgy lenne.. - néztem elkeseredetten az arcán lefolyó könnyekre.

- Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy nem jelentek neked semmit!

Szemeimet behunytam, és elszégyeltem magam.
Igen. Szeretem, Dracot. Szerelmes vagyok belé, de..
Ha igazán szeretem. Elengedem.
Jobb lesz neki, nélkülem. Majd ő is ráeszmél egy nap.
Erőt véve a szemeibe néztem és kimondtam a súlyos szavakat.

- Nem jelentessz nekem semmit,
Malfoy.

A fiú teljes sokként érve ellazult, és kiszabadultam szorító karjai közül.
Utóljára tekintettem bele  a könnyekben dúsgazdag, szinte már véres szemeibe.
Egyet hátra léptem, s megfordulva kinyögtem az utólsó szavakat.

- Ég veled, Draco Malfoy..!

És otthagytam az összetört szívű szőke fiút.