A Mardekáros Mikaelson

6. Bájitaltan

Hope másnap zavarosan kelt. Miért álmodott 2 fiúval? Még egyel sem kellene. De túlságosan izgatott volt, ahhoz hogy ezzel törődjön. Ma fogják kihirdetni a bajnokokat. Remélte, hogy majd nem kell senkit sem féltenie. Úgy érezte, hogy mára egy kicsit jobban ad magára. Felvett egy fekete szoknyát fehér inggel és magassarkú csizmával. Erre rávette Mardekáros talárját. Haját kiengedve hagyta, hogy hullámokban lógjon a vállára. Feltett egy kicsit erősebb sminket vörös rúzzsal. Megelégedve kinézetével lépett be a Nagyterembe.
Többen is felé fordultak. Főként Ron és Chad. De a Malfoy fiú sem hagyta figyelmen kívűl a belépőt. A lány kecses mozgással sétált a háza asztalához Pansy mellé.

- Azta mindenit Hope. Jól kicsipted magad. Minek köszönhetjük ezt a csodálatos látvány? - vetett hatalmas vigyort Theo a vele szemben ülő lányra. Hope csak félénken elnevette magát.

- Fogd be Nott! - csapott a kezére. Ez mostanában elég sokszor előfordul.

- Mintha olyan nagy szám lenne - forgatta meg a szemét Draco - bár nem rossz egy sárvérűtől.

- Ezt már megbeszéltük Malfoy. Nem vagyok sárvérű - nézett rá fáradtan Hope. Már elege volt, hogy a fiú folyton sárvérűnek hívja, de nem mondhatta el, hogy pontosan mi.

- Akkor mi vagy? Trollivadék? - nevetett fel saját viccén a fiú.

- Haha igazán vicces - már Hope is forgatta a szemét.

A reggeli ezután csendben telt. A lány érezte Chad pillantásait magán, de a fiú nem szólt hozzá. Ez kissé elkeserítette, de nem fejezte ki.

A Mardekárosok első két órája bájital tan volt a Griffendélel. Hopenak ez volt a kedvenc tantárgya. Nagyon szerette Piton professzort. Jóllehet, hogy ezzel egyedül volt. Az arrogáns denevérszerű tanár, ugyanis előszeretettel kritizálta és vont le pontokat a griffendéltől apró dolgokért. Vagy konkrétan a semmiért. A mardekártól azonban semmilyen hiba esetén nem vett el pontot.

- Ma párokban fogtok dolgozni. A párokat én osztom be - mondta semleges arccal a professzor.

- Potter - Nott, Granger - Parkinson , Weasley - Pucey, Malfoy - Mikaelson, Longbottom - Finnigen... - sorolta a beosztást Piton, de többen fájdalmas arccal mentek a párjuk felé. Igen, Piton tényleg szeretett kicseszni az emberekkel.

Nem hiszem el, hogy azzal a pökhendi Malfoyyal kell dolgoznom. Lehet, hogy jó bájitaltanból, de én nem bírok a közelében lenni. Dühöngött magában Hope. Mi lenne ha az arcába vágnék egy patkány farkat? Vagy egy kis békanyálkát? Hope elképzelte a helyzetet és elkezdett kuncogni.

- Mégis mi olyan vicces? - kérdezte fintorogva Draco - inkább álljunk neki a munkának. Semmi kedvem hozzád, sárvér.

A lány döbbenten nézett rá. Már megszokta a sértegetést, de ez valamiért szíven ütötte. Semmi kedvem hozzád, sárvér. Már megelégelte a fiút, ezért azt tette amit eredetileg elképzelt. Egy üvegcséből felemelt egy jó adag békanyálkát és a szőke fiú arcába hajította. Annak a haját is belepte kissé és úgy csöpögött a földre. Malfoy szikrázó szemekkel nézett a támadójára. Olyan dühös volt, hogy ezerféle átkot szórt volna Hopera. Ehelyett csak megfogta az egyik csuklóját és neki lökte az egyik polcnak, ahonnan ennek következtében üvegek estek le.

- Te. Velem. Ne. Szórakozz. - nézett a lány szemébe a szőke. Látszott rajta, hogy mennyire ideges, így inkább Hope nem szólt semmit csak állta a tekintetét.

- Kérj bocsánatot! - mondta hűvösen és szigorúan Draco és szavai hatásaként a lány melletti polcra csapott egy hatalmasat, mire Hope megrezzent, mert azt hitte, hogy őt fogja eltalálni.