A Mardekáros Mikaelson

16. Az első próba

Kedd reggel a diákok izgatottsága a tetőfokára hágott. Ma került megrendezésre az első próba. Hope Hermione és Ginny társaságában ült a Griffendél asztalánál. Úgy érezte, hogy szükség van rá ott. Harry is hamarosan leült közéjük, de nem evett egy falatot sem.

- Harry légyszíves egyél valamit! - noszogatta Hermione, de sikertelenül.

- Nem tudok. - felelte egyszerűen a fiú.

A tanítás csak délig tartott, hogy a nézőknek legyen idejük elsétálni az erdőn túlra, a sárkányok kifutójához. Az idő vészesen gyorsan ment és a diákok azon kapták magukat, hogy egyik pillanatban még mágiatörténet órán ülnek, a következőben meg már ebédelni mentek. Hope ebédnél is a barátaival ült és éppen McGalagony professzor közeledett hozzájuk, és el hívta Harry-t a többi bajnokhoz.

-Sok sikert, Harry! - súgta oda neki Hope és Hermione - Menni fog, meglátod!

- Persze,persze.. - motyogta elhaló hangon, majd kisétált a teremből McGalagony oldalán.

A többiek is elindultak a helyszínre, de sajnos Hope nem tudott Hermionéval szurkolni, mert a saját házához kellett ülnie. Néha elfelejti, hogy nem griffendéles, hiszen annyiszor volt mostanában annak a klubhelyiségében és a griffendéles barátai társaságában. A lelátón Pansy és Theo között helyezkedett el. A legtöbb Mardekáros fogadást kötött arra, hogy Harry mikor dobja fel a talpát. Persze ebben a lány nem vett részt, de miatta a barátai sem. Nyilván Draco Malfoy vezette az egész fogadást és még jelvényeket is készített Potter a Bénák Bajnoka felirattal. Vicces, hogy a szőke ennyit törődik Harry lejáratásával.

Mikor mindenki elfoglalta a helyét Bumfolt sorra szólította a bajnokokat. Az első Cedric volt, aki egy svéd sróforrúval küzdött meg, kicselezve a sárkányt meg is szerezte a tojást, ami a második próbához lesz kulcsfontosságú. Fleur Delacour egy walesi zöld, Viktor Krum pedig egy kínai gömblángsárkánnyal vívott harcot és mind a ketten sikeresen teljesítettek.

Már csak Harry volt vissza. Hope feszengeni és mozgolódni kezdett. Nagyon félt, hogy mi lesz a barátjával. Hermionéra nézett és a barátnője arcán ugyanazt az aggodalmat látta. Egyre jobban érezte, hogy rosszul lesz. Egy szorítást érzett jobb kezén, mire Theo bátorítóan megszólalt.

- Ne aggódj. Potter ügyes fiú. Tud magára vigyázni - mondta, de a lány kezét nem engedte el. Hope tudta, hogy Harry ügyes, de egy sárkány túl nagy falat.
Harry belépett a kifutóba. A magyar mennydörgő, amivel neki kellett megküzdenie ott gubbasztott tojásain. Egy pedig az a bizonyos aranytojás volt, amit a fiúnak meg kellett szereznie. A lány hallotta, ahogy Harry kimondja az "Invito Tűzvillám" varázsigét, majd várt. Hope nagyon remélte, hogy sikerülni fog neki, hiszen ezzel nagyon sokat szenvedtek. Aztán egyszerre meglátta a seprűt. Nagyot sóhajtott, mivel idáig visszatartotta a levegőt. Pedig most jön a neheze. Harry zuhanórepülésbe kezdett, aztán hirtelen visszaemelte a seprűjét az ég felé, így a sárkány csak a hűlt helyét pirította meg. A tribrid alig bírt odanézni, de így is folyamat kiáltott a fiúnak, biztatásképpen. A sárkány nem akart felkelni a helyéről, csak sárga szemeivel és fejével követte Harry repülését, aki arra törekedett, hogy elmozduljon a mennydörgő. Az egyik taktikájánál azonban a tüskés farka felhasította a vállát és a talárját.

- Én ezt nem bírom! - temette kezébe az arcát Hope. Egy kezet érzett a vállán hátulról, de nem tudta ki lehetett az. Jelen pillanatban nem is érdekelte. Inkább csak az, hogy minél kevesebbet lásson barátja szenvedéséből. Hallotta a sárkány tűzokádását és a seprű suhanását. Aztán egyszerre megtelt a füle dörgő tapssal, sok száz torokból feltörő üdvrivalgással és a Mardekárosok szitkozódásával. Itt már kimerte nyitni a szemét és boldogan látta, hogy Harry a tojással együtt repül. Ő is elkezdett üvölteni és ujjongani.