A Mardekáros Mikaelson

12. Beszélni szeretnék

A nap meglehetősen lassan telt, hiszen Hope csak arra tudott gondolni, hogy ki akarhat találkozni vele. Talán valami csapda? Nem is kellene elmenni? De túl kíváncsi volt, ahhoz hogy ne keresse fel az illetőt. Draco most nem ült mellé az órákon ezért vagy Ronnal vagy Pansy-vel dolgozott. Már nagyon hiányzott neki a legjobb barátnője, hiszen mostanában őt is elhanyagolta kicsit. Nagyon jó volt vele újra elbeszélgetni kicsit csajos témákról és pletykákról. Végre újra nevetett őszintén, amikor Pansy a legutóbbi bálról mesélt, ahol az anyja megint össze akarta hozni egy fiúval.

- Szerencsétlen, annyira izgult, hogy teljesen leizzadt és hatalmas foltok voltak az ingjén. Aztán amikor elkezdett volna beszélni, képzeld el.. - a lány annyira nevetett, hogy alig tudta befejezni a mondatot - Lehányta.. anyám.. cipőjét! - Hope is vele együtt nevetett, aminek az lett a vége, hogy kiküldték őket átváltozástanról, de a folyosó is az ő hangjuktól visszhangzott.

Vacsoránál a lány úgy döntött, hogy megint a Griffendél asztalánál eszik. Kedvenc triója között ült, amikor két vörös fej ült le szembe vele.

- Kit látnak szemeink?

-Fred, te is látod amit én?

- George.. el sem hiszem!

- Itt van köztünk..

- A bájos..

- Elragadtató..

-Hope..

-Mikaelson! - fejezték be az ikrek egyszerre a monológot.

-Fiúk! Ti is hiányoztatok! - mosolygott a fiúkra és az asztalon keresztül nevetve megölelte őket.

- Hope! Belelóg a hajad a kajába! - rémüldözött Ron.

-Annyi baj legyen öcsi. Legalább a mardekárosoknak volt egy jó kilátása - kacsintott Fred. A lány rácsapott a karjára és közben látta Ron duzzogó arcát. Kis féltékeny.

- Kedves diákok! - szólalt fel Dumbledore nyugodt hangon - Szeretném bejelenteni, hogy idén megrendezésre kerül a karácsonyi bál, amit a bajnokok fognak megnyitni a partnerükkel. A bálra gyakorlás gyanánt bevezettünk heti 3 táncórát McGalagony professzor vezetésével. És most kezdődjék a lakoma! - a diákok izgatottan morajlani kezdtek és mindenki a bálról beszélt.

Harry és Ron kétségbe volt esve, hiszen el kellett hívniuk valakit. A vörös jól tudta, hogy kit akar. De megkérdezni már nem merte. Majd, ha eljön az ideje megkérdezem. Csak ne előzzön meg senki.
Hope is izgatott volt, hiszen még sosem volt rendes bálon. Kiskorában a szülei rendeztek nagy szabású Mikaelson bálokat, de akkor még nyilván túl fiatal volt. Ezért mindennél jobban várta a táncórákat és az eseményt. Bár félt, hogy senki sem fogja elhívni őt. Pansyvel jelentősség teljesen egymásra néztek, ezzel megbeszélve, hogy együtt veszik meg a báli ruhát.

Vacsora után mindenki vissza tért a klubhelyiségbe és még Hope is ott beszélgetett barátnőivel. Szeretett Pansy és Daphne társaságában lenni. Igaz barátnőknek mondhatta őket és mindig megnevetették. 7:50 körül elindult a találkozóra. Hűvös volt már és nem hozott magával pulcsit, ezért a karját szorosan maga elé fonta, hátha ez melegíti kicsit. A sötét és üres folyósokon járkált és kicsit elfogta a félelem. Nem szeretett egyedül kószálni. Az egyik saroknál beleütközött valakibe. Amikor felnézett az ismerős szőke fürtöket és szürke szemeket látta meg. Ez nyugalommal töltötte el. Hiszen félnem kellene..

- Mi járatban erre? Talán nem valami rosszban sántikálsz? - húzta gúnyos vigyorra a száját Malfoy. Malazárra, hogy nekem mindig bele kell botlanom ebbe a lányba! Talán fázik? Vagy miért remeg ennyire? De mit érdekel? Tőlem meg is fagyhat! - Fázol? - Jó ég! Ez kijött a számon?

- Mintha érdekelne. - puffogta szemforgatva a lány.

- Nem is érdekel - rántotta meg a vállát a szőke, majd elkapta magáról a zöld pulcsiját. A mozdulat közben a pólója is felcsúszott, ami megmutatta kidolgozott felső testét, amit Hope akaratlanul és megbámult. Azta.. Nem semmi! Szerencsére ezt a fiú nem látta. - De azért ezt odaadom. - nyújtotta a pulcsit a lány felé, aki kissé megilletődve, de elfogadta.

- Köszönöm. - mondta halkan. Draco biccentett egyet, majd távozni készült, amikor Hope utána szólt - Malfoy! Tudod.. Nem szeretnél.. nem szeretnél elkísérni a csillagvizsgáló torony lépcsőig? - kérdezte beharapva a száját.

A szőke megállt és tépelődve nézte az előtte állót. Elkísérjem? Vagy ne? Mi bajom lehet belőle? Legalább lehet megtudok valamit.

- Legyen. - válaszolta, majd csendben haladtak az úti célig. Amikor odaértek mind a ketten megálltak és csak nézték egymás. Majd Hope törte mega csendet.

- Hát akkor én.. - nézett a lépcsőre távozni kívánt szándékával - Köszönöm. A pulcsit meg, hogy elkísértél - mosolyodott el. Miért vagyok ilyen kedves? És ő miért ilyen kedves? Miért nem átkoztuk meg egymást?

- Nincsmit - Draco biccentett, majd Hope fel sietett a toronyba, mivel már így is késésben volt. Akkor Draco kilőve.. Nem ő hívott. Imádta azt a helyet, hiszen csodálatos volt a kilátás. Most a korlátnál egy alak állt. Nem volt kiöltözve. Sima fekete nadrág és zöld pulcsi volt rajta. Haja kócosan terült el a fején.

- Miért hívtál? - kérdezte Hope, mire a fiú megfordult.

- Beszélni szeretnék.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. Mit gondoltok ki szeretne beszélni Hoppal? ❤️