A Mardekáros Mikaelson

19. Hagyd

A hűvös december a kastély falain is be áramlott és a folyósokon dermesztő hideg volt. Nem beszélve, Piton pincehelyiségéről, ami bájitaltan teremként szolgált. A hét hátralévő részében Hope és Theo felvállalták a kapcsolatukat, így már mindenki tudta, hogy együtt vannak. Ron és Harry is bocsánatot kért a lánytól , szóval legjobb barátait is visszakapta. A Theoval való kapcsolata boldog volt és mesébe illő. Igaz, hogy csak pár napja jöttek össze, de úgy érezte, mintha évek teltek volna el. Tehát, minden a legnagyobb rendben.

Szombat reggel Daphne, Pansy, Theo, Chad és Hope az udvaron gyülekeztek. Mikor mindenki odaért elindultak Roxmorts felé.

- Gondolkoztál már, hogy milyen ruhában leszel? - kérdezte Pansy Hopetól.

- Még nem. Majd ami nagyon megtetszik. És te? - felelte a lány.

- Valószínűleg sötét zöld vagy lila. Biztosan mindketten megtaláljuk a tökéleteset! - lelkesedett be a barátnője - Amúgy kivel mész?

- Gondolom Theoval. Bár még nem hívott el - húzta el a száját - Te?

- Adrian Pucey elhívott - vonta meg a vállát Pansy - Jó srác. Aranyos.

- De úgy látom mégsem örülsz ennek annyira - nézett Hope a barátnőjére.

- De.. de persze. Tényleg kedves. Csak másra gondoltam - sütötte le a szemét.

- Kire? - kérdezte izgatottan a lány.

- Nem mondom el! Tök gáz - háborodott fel, de Hope elkapta a karját és megállította. Bólintott, hogy mondja el. Addig úgysem szabadul. - Na jó.. Harry.

- Harry? Harry Potter? - Hope annyira ledöbbent, hogy a szája is nyitva maradt - Neked tetszik Harry?

- Mondtam, hogy tiszta ciki. Ő Griffendéles. Ráadásul nem is aranyvérű. A szüleim megölnének - magyarázta szomorúan - Meg tuti, hogy én nem jövök be neki. Rám sem néz. Hiszen a mardekárosok gonoszak, tudod.

- Szólhatok rólad pár szót ha gondolod - kacsintott Hope, mire barátnője mosolygott - Fura párosítás lenne. De aranyos. A kis túlélő Harry Potter és a vadállat Pansy Parkinson.

- Hé! Nem vagyok vadállat! - csapta karon nevetve a lányt - Csak egy kicsit. De jól jöhet az ágyban - kacsintott, mire Hope hitetlenkedve rázta a fejét.

Pansy és Harry. Két jó barátom együtt. Milyen jó lenne.. De azt hiszen Harrynek valamilyen hollóhátas Cho tetszik. Fel fogom kelteni az érdeklődését Pansy iránt.

A két fiú elvált a lányoktól, majd azok bementek egy ruhaüzletbe. Gyönyörű estélyik voltak fel akasztva mindenhova, amerre csak nézett. Hogyan találok ruhát ennyi közül?

- Szervusztok! Madam Marie vagyok - mutatkozott be a boltos asszony. Kis termetű vékony hölgy volt, vörös hajjal - Miben segíthetek?

- Ruhát szeretnénk a karácsonyi bálba - felelte Daphne.

- Rendben, kedveseim. Szín ötlet van már? - kérdezte miközben alaposan végig mért minket.

- Én pirosat szeretnék - felelte Pansy, majd összemosolyogtak Hopeal. Persze.. Griffendél. Mégsem zöld vagy lila.

- Én kéket - válaszolt Daphne is.

- Én..Én még nem tudom - felelte lesütött szemmel Hope.

- Semmi baj. Te menj arra. Te pedig arra - mutatta az utat barátnőinek - neked pedig azt az oldalt javaslom. - intett egy távolabbi pontra.

A tribrid elment a mutatott irányba, majd válogatni kezdett a ruhák közül. Igaza volt a boltosnak. Ezek a ruhák gyönyörűek voltak. A legtöbben volt merevítő és fűző. Ezek tetszettek a legjobban a lánynak. Felvett 3 ruhát, majd bement a próbafülkébe. Barátnői is követték 2-2 ruhával. Felpróbálta mindet, majd megtalálta a tökéleteset. A harmadik volt az. Igaz, hogy teljesen habos-babos volt, de úgy érezte, hogy ez az igazi. Kilépett a fülkéből, majd barátnői felé fordult. Azok csodálkozva nézték.