A Mardekáros Mikaelson

27. Te vérzel

- Azt hiszem, hogy tudom hol vannak! - kiáltott fel hirtelen Harry, miközben a megbeszélt hely fele futott. Mindenki ott várt már rá és kérdő tekintettel fordultak felé. - A szellemszálláson.

- Honnan veszed? - érdeklődött Ron.

- Álmodtam. Vagyis nem álom volt. Inkább látomás. - túrt bele a hajába, amikor rájött, hogy ez milyen hülyén hangzik. - De biztos vagyok benne, hogy ott van.

- Ez minden reményünk? Egy gyogyós álma? - fintorgott Draco ingerülten.

- Megnézni megnézhetjük. - torkolta le Hermione a fiút. Szemforgatva, de a szőke beleegyezett.

Az aurorok vezetésével elindultak a szellemszállás felé. Seprűvel indultak útnak. Draco imádott repülni és igazán örömét lelte benne. Azonban most ez nem a boldogság pillanata. Koncentrálnia kell. A tervet már megbeszélték. Ő fogja megkeresni a lányt, amíg a többiek harcolnak. Mindenki kap maga mellé egy aurort, mivel még kiskorúak és nem varázsolhatnak. Draco Tonksal lesz párban, aki a rokona. Sohasem mondhatta volna ki, de igenis nagyon szerette őt.

A helyszín felé érve lassan landoltak a füvön. Némán összenéztek és csak szemkontaktussal megbeszélték a tervet. Harry, Ron és Hermione előre mentek az ő védelmezőjükkel.

- Minden rendben Draco? - suttogta Tonks miközben egy bokor mögé bújva várták a jelet. Draco meglepődötten nézett a nőre.

- Hogyne. Persze. - felelte, de hangjából áradtak a kétségek.

- Hidd el, nekem elmondhatod. Tudom, hogy a családod utál engem és a szüleim, de neked nem muszáj. - veregette meg a fiú vállát esetlenül.

- Én nem utállak. - mondta egyhangúan, de őszintén a szőke, majd sóhajtva folytatta. - Az egész az én hibám. Hogy ez történt.

- Miért lenne a te hibád?

- Miattam ment az erdőbe. Mi... én megcsókoltam. Azután kemény szavakat vágtam hozzá és emiatt ment oda. Mindig oda jár, ha valami bántja. - vallotta be elhaló hangon.

- Ne hibáztasd magad. Ha nem is most, de valamikor ugyanúgy bekövetkezett volna. Mint mondtad sokat jár az erdőbe. - vigasztalta Dracot, de a fiún nem igazán segített. Majd a piros fény megadta a jelet. Mehetnek. Tiszta a terep.

Egyszerre indultak meg. Óvatosan, de harcra készen lépkedtek a folyosón. Majd meglátták a többieket. Szerencsére mindenki jól volt.

- Minden rendben? - kérdezte Tonks.

- Igen. Csak Féregfark volt itt, ami fura. Erre nem számítottunk. Persze a ház rengeteg varázslattal védve van, ami miatt eltartott egy ideig bejutni. - tájékoztatta a többieket Harry.

- Mikaelson? - kérdezte Draco félve.

- Rengeteg ajtó van, szóval együtt keressük. Aki megtalálta küld egy patrónust. - mondta az egyik férfi a többi aurorhoz fordulva. Azok bólintottak és elindultak a társaikkal.

Draco és Tonks már a hetedik szobába nyitott be, de semmi. Majd, amikor már minden veszni látszott, az egyik ajtó be volt zárva.

- Alohomora! - szegezett a pálcájával Tonks a kilincsre, ami engedelmesen kinyílt.

Hope az egyik kínzatása után szedte össze magát, amikor az ajtaja nyílni kezdett. Korábban is zajokat hallott, de azt gondolta, hogy csak a Crucio mellékhatása. Azonban amikor az ajtóban megpillantott két alakot, akkor már tudta, hogy nem hallucinált. Vagy talán még ez is az?

Most nem igazán érdekelte. Megpillantott egy lila hajú nőt és egy ismerős szőke fiút. Nem gondolta volna, hogy pont ő fog eljönni érte. Vajon a barátai is itt vannak? Legszívesebben Draco nyakába ugrott volna, de emlékeztette magát, hogy még haragszik. A szőke és az ő szemei összekapcsolódtak egy pillanatra. Azonban nem volt sok idejük. Draco végignézett a lányon és elkapta az aggodalom. Sebek voltak rajta mindenütt és a kezén egy érdekes lánc csüngött.