A Mardekáros Mikaelson

11. Ne kövess engem!

Sziasztok! Csak annyit szeretnék az elejére, hogy szerintem érdemes megnézni a videót. Tudom, hogy hosszú és még csak nagyon az elején járok a történetnek, de szerintem ez a videó tökéletes 🥺❤️

Egy hét telt el a történtek óta. Hope azóta folyton kerülni próbálta a fiút, de Malfoy mindenhol ott volt. Mindenhol. Szerencsére büntetőmunkára már nem kellett járnia vele, mert kibeszélte Pitonnál az első alkalom után. Piton kedvelte őt, szóval nem volt nehéz. Viszont a szőke követése nem véletlen. Draco ki akarta deríteni, hogy mi történik. Ezért követte a lányt és mindig a közelében volt. Nem szóltak egymáshoz, csak figyelték a másikat. Ha Hope a könyvtárban volt, akkor Malfoy is. Az órákon mellé ült. A klubhelyiséget is csak akkor hagyta el, amikor a lány. Reggelinél vele szemben ült és az órák után mellette ment vissza a szobákba. A tribridet már nagyon idegesítette ez a folytonos megfigyelés. Egyik nap amikor egymás mellett sétáltak az üres folyosókon, Hope úgy gondolta, hogy véget vet ennek.

- Na jó! Mégis mi a franc bajod van? Miért követsz mindenhova? - állt meg hirtelen és a fiúval szembe fordult, de az ment tovább, mintha meg sem hallotta volna - Hallod?! Hozzád beszélek Malfoy! - kiabálta utána a lány és megragadta a csuklóját, hogy megállásra kényszerítse. Draco meglepően nyugodtan fordult felé és szürke íriszei semleges tekintettel fúrták bele magukat a lány kék szemeibe.

- Nem követlek - válaszolta egyszerűen és lenézett a csuklójára amit Hope még mindig fogott - Elengedsz?

- Nem.

- Akkor állhatunk még így egy darabig. De foghatsz mást is - azzal rákacsintott a lányra egy malfoyos vigyor kíséretében.

- Malazárra, Malfoy! Te egy perverz állat vagy! - ült ki rajta a döbbenet és tágra nyílt szemekkel nézett a fiúra. Milyen gondolatok vannak ennek a fejében..

- Naa.. Tudom hogy akarod - folytatta a vigyorgást.

- Dehogy akarom. Előbb vetném magam egy sárkány elé - forgatta a szemeit és elengedte Malfoy csuklóját. De csak azért, hogy utána ütlegelni kezdje a mellkasát - Öntelt aranyvérű Mardekáros.

- Befejezted? - kérdezte unottan Draco.

- Még nem.

- De igen. - azzal elkapta a lány csuklóját és a füléhez hajolt. Hope érezte a fiú meleg lehelettét a füle mögött és egy jóleső bizsergő érzés ment végig rajta - Inkább egy sárkány alá vesd magad, Édes.. - mormolta kiemelve az utolsó szót. A tribrid először nem értette mit akar ez jelenteni.. de aztán leesett neki. Tágra nyílt szemekkel nézett megint azokban a hülye szürke szemekbe.

- Te idióta! Te..te.. Ahh - kereste a szavakat - Utállak.

- Dehogy utálsz - nevetett Malfoy, majd elindult a folyosón a lány nélkül - Na, szia! - intett hátra.

- Ne kövess engem! - kiáltott utána Hope. De tényleg nem utállak.. De nem értem miért nem. Vagyis de. Utálom. Egy idegesítő kis görény.

***

Reggel Hope úgy döntött, hogy az arany trióhoz ül le reggelizni. Már nagyon régen volt velük és kicsit bűntudata van, hogy elhanyagolta őket. Mostanában elfoglalta a gondolkodás és a tanulás. És Malfoy.. Chaddel is csak néha beszélt , de amikor a Mardekár asztalánál ült, akkor a fiú mindig mellette volt. Csak átlagos beszélgetéseket folytattak. Theo-val azóta nem igazán beszéltek. Elindult tehát a Griffendélhez és meg is látta a vörös bozontot.

- Sziasztok! - köszöntötte barátait és leült közéjük. Arcukra pedig megdöbbenés ült ki - Na nem kell ennyire meglepődni. - nevetett jóízűen.

- De igen. Mostanában elég ritkán jössz felénk - morogta Ron, kis sértődöttséggel a hangjában.

- Láttuk, hogy.. - hajolt kicsit közelebb Hermione, hogy halkabban tudja folytatni - láttuk, hogy mostanában sokat vagy Malfoyal - Ron és Harry is fintorgott a név hallatán.

- Nem kellene az ellenséggel lenned, Hope - méregetette Harry a barátját rosszallóan.

- Nem is vagyok vele. Mármint én nem akarok vele lenni. Ő követ mindenhova - húzta el száját. Nem akarok vele lenni.. hát persze. Mondogasd csak ezt.

- Egy féreg - nézett az említett irányába Ron - Nézd meg! Most is azzal a mardekáros csajjal enyeleg. Undorító.

- Mi? - nézett hátra Hope. Akkor látta, hogy Astoria Greengrass bent van Malfoy szájában. Ez valamiért egészen rosszul esett neki és úgy érezte, hogy vissza kell vágnia. Igaz ő még sosem csókolózott senkivel. Ha így, akkor így Malfoy. - Ja. Undorító. - fogta magát és átült Ron mellé, ezzel teljesen szembe került a gerle párral.

- Miért ültél át? - kérdezte Hermione. Ez a lány.. Miért kell tudnia mindent?

- Nem tudom. Itt jobbnak éreztem - mosolyogott rá Ronra, aki viszonozta ezt - Ohh! Egy tincs belelóg a szemedbe - simított ki a fiú arcából lassan egy vörös tincset, miközben végig tartotta a szemkontaktust.

- Köszi - vigyorgott Ron és áttette a kezét Hope vállán. A lány elégedetten nézte a velük szemben lévő Malfoyt, aki azóta kivette a nyelvét Astoriából és már őket nézte kicsit bosszúsan.

Mit csinál azzal a hülye Weasley-vel? Mit bánom én. Megérdemlik egymást. Mind a ketten lúzerek. Mondjuk Hope különleges. Nem értem mit eszik ezen a vörös patkányon. Mi? Dehogy különleges! Mit gondolok! Semmi jó nincs benne. Nem mintha Astoriában lenne. Csak időtöltésnek jó, de túl buta. Olyan meg nekem nem kell többre. Amúgy sem kell nekem senki. Pufogott magában a szőke.

Hope már indult ki a Nagyteremből, amikor egy papírmadárka esett a kezében. Kihajtotta és egy üzenet állt rajta.

Gyere a csillagvizsgálóba 8 órára.

Semmi aláírás, semmi név.