A Mardekáros Mikaelson

5. Valaki új

Sziasztok! Nem tudom igazán, hogy olvassa-e valaki a történetem, de ha igen akkor csak azt szerettem volna mondani így a fejezet elején, hogy ez kicsit másabb lesz. Úgy döntöttem, hogy nem Hope szemszögéből fogom írni. Egy kicsit nagy ugrás lesz, mivel ebben a részben már a negyedik évét járja a Roxfortban, ezért lesz egy kis összefoglaló az elején. Köszönöm, ha olvassátok! ❤️

Hope Mikaelson mára már a negyedik évét kezdi a Roxfortban. Nagyon megszerette a helyet és immár az első otthonának is érezte azt. Ami nehezen mondható el egy Mikaelsonról, akiknek a család a legfontosabb. De a lánynak már volt egy másik családja. Mégpedig a mardekárosok. Sohasem gondolta volna, hogy háztársai ennyire különböznek a megítélésektől és az alap ténytől, hogy a "Mardekárosok gonoszak" . Nem. Nem azok. A házat nem a gonoszság, hanem a ravaszság jellemzi. Hope azóta rájött, hogy ők csak megtört emberek. Gyerekek, akik a szüleik elnyomása alatt élnek. Azt tanulták tőlük, hogy bántani kell különben őket bántják. Mindig erősnek kell mutatni magad. Pedig ez nem igaz. A kedvesség vagy akár a sírás nem gyengeség. A lánynak rengeteg barátja lett. Legjobb barátnője Pansy Parkinson mindig ott volt mellette. Az első naptól kezdve. Ahogyan a Golden Trió is. Harry, Hermione és Ron. Ők azóta sok kalamajkába keveredtek, de a tribrid lány sosem ment velük. ( nem akarom azt írni, hogy boszorkány, mert nem csak az- írói megjegyzés) Barátai és mindenki más is, az igazgatón kívűl, úgy tudják, hogy ő egyszerű boszorkány, mint ők. Persze sokan felfigyeltek ügyességére és erejére, de senki sem gondolta volna hogy ennek valami nyomós oka van.

•••

Hope éppen a Roxfortba tartó vonaton ült egy fülkében Pansy-vel és egy másik Mardekáros barátnőjével Daphne-val. Éppen a nyári élményeikről meséltek egymásnak.

- Mi a szüleimmel voltunk nyaralni Görögországban. Meg voltunk néhány rémesen izgalmas bálban - forgatta a szemét Pansy.

Barátnői egyöntetűen nevettek , azon hogy a lány mennyire nem szereti a híres aranyvérűek báljait. Kiöltözni imádott persze mint minden lány, de a kéjes és roppant udvarias beszélgetésektől ismeretlenekkel a falra mászott. Anyja már jó pár nemes aranyvérű ifjút mutatott be Pansynek, mindig ugyanazzal a szándékkal. Persze sosem árulta el a célját, de a fiatal boszorkány végig tudta.

- Na és most volt valaki jelölt? - húzta kacér mosolyra a száját Daphne.

- Hogyne lett volna. Anyám mindig talál valakit, aki rettenetesen büdös vagy 10 évvel idősebb és olyan tárgyilagosan beszél, hogy menten halálra unom magam. Most az elsővel volt dolgom - húzta fintorra az orrát Pansy az emlék hatására. Barátnői megint felnevettek. Daphne is elmesélte a nyarát és neki is hasonló volt, mint az előző lánynak, hiszen családjuk nagyon hasonló. Már csak egy ember maradt.

- Nekem meglehetősen jól telt. Egy időre hazautaztam a családomhoz New Orleansba. A várost imádom, ahogyan őket is. A nyár utolsó hetét Ronéknál töltöttem az Odúban - mosolyodott el halványan Hope. Tényleg jól telt a nyara. Nagyon szeretett Ronnal lenni és a Weasley család többi tagjával is. A kvidics kupára is elmentek Harry és Hermione társaságával gyarapodva. Azt viszont már nem mesélte el, hiszen az egész varázslóvilág tudta. Feltűnt a sötét jegy. Voldemort jegye.

Lassan megérkeztek Roxfortba, ahol a Nagyteremben szokásosan végig hallgatták a beszédet. Viszont az igazgató valami Trimágus Tusát is emlegetett, ahol 3 nagyon veszélyes próbán kellett részt venni a kiválasztott diákoknak. A bajnokokat a Tűz serlege választja ki. Mint megtudták idén vendégül látják a Durmstrang és a Beauxbatons tanulóit, hogy ők is részt tudjanak venni. A Tusára csak 17 évet betöltött diáknak lehetett jelentkezni. Hope ezt meg is értette. Ők még nem elég érettek egy ilyen versenyhez. Ő legalábbis az volt. Amennyi mindent átélt nem lehetett azt mondta a lányra, hogy éretlen. Nagyon felnőttesen gondolkodott. Mások azonban nem igazán értettek egyet, mivel nagy hangzavar jött létre a teremben ennek hallatán. Élén a Weasley ikrekkel. Hope nevetett az ikrek irányába azok makacsságán. Ron éppen felé nézett és a tekintetük egy pillanatra összekapcsolódott. A fiú egy nagy mosolyt küldött a lány felé, aki elpirulva viszonozta. Azonban ezt más is észrevette.