A Mardekáros Mikaelson

14. A táncóra

Másnap a lányok többsége izgatottsággal kelt, a fiúk pedig kínkeservesen keltek ki az ágyból. Ma lesz az első táncórájuk. Az órákat McGalagony professzor tartotta, ugyanis ez egy igen kivételes tanóra volt, hiszen minden ház részt vett rajta. Draco Malfoy fáradtan lépdelt a Nagyterem felé reggelizni. Ingje felső gombjait nem gombolta be, nyakkendőjét csak gyorsan feldobta magára a haja pedig rendezetlen és kócos volt. Még így is szívdöglesztő látványt nyújtott. A Mikaelson lány Hermionéval karöltve lépett a terembe és nem is rejthették el volna izgatottságukat. Hope ezúttal a saját asztala felé vette az irányt, hogy beszélhessen szeretett barátnőjével. Lehuppant mellé és elkezdte rakosgatni a tányérjára a finomabbnál finomabb ételeket.

- Na és kivel tervezel táncolni Pans? - kérdezte, miközben harapott egyet a pirítósából.

- Fogalmam sincs. Majd aki felkér - sóhajtott egyet majd jelentősség teljesen a fiúkra nézett - Persze ezek itt mind gyáva birkák - aki meghallotta szemforgatva pufogásba kezdett, majd a lányt kezdték el szidni, hogy ezek után ne is várjon senkire. Pansy csak legyintett és a tribriddel együtt nevetett. - Na és te?

- Szintúgy - mosolygott félénken, majd lopva oldalra pillantott, ahol Theo ült. A fiú is őt nézte így találkozott a tekintetük. A világ egy pillanatra megállt körülöttük, de a pillanatnak hamar véget kellett vetni. Hope csak most vette észre a vele szemben ülő szőkét.

- Te jó ég Malfoy! Szörnyen nézel ki - szólt tetetett aggodalommal a lány. Egy hazugság. Így is elképesztően jóképű! Merlinre miket mondok.. dehogy az.

- Kösz. Te sem nézel ki jobban - fintorgott a fiú, mire csak egy gyerekes nyelvnyújtást kapott. Draconak tetszett ez a játékosság és alig bírta visszafojtani a nevetést. Hope így is észrevett egy bujkáló mosolyt,ami őt is erre késztette.

A reggeli után a diákok átsereglettek a táncterembe, hogy kezdetét vegye az első óra. A lányok és a fiúk is két külön oldalon ültek.

- A karácsonyi bál hagyományosan a Trimágus Tusa része, a legelső verseny óta - kezdett bele McGalagony professzor - Szenteste mi, a házigazdák és külföldi vendégeink összegyűlünk a Nagyteremben, hogy kulturált módon szórakozzunk. Miután az iskolát fogják képviselni, elvárom, hogy kerüljenek mindenfajta botlást. Ezt szó szerint is értem ugyanis a bál leglényegesebb programja a tánc. - a diákok izgatottan beszélni kezdtek, de a professzor még nem fejezte be a mondandóját - Nem engedem, hogy maguk szégyent hozzanak azzal, hogy úgy viselkednek, mint megannyi barbár, bugyuta, bárdolatlan bohóc!

- Mond el ezt ötször gyorsabban! - hallotta Draco maguk mögött a Weasley ikrek hangját, ahogyan ezt próbálják kántálni. Próbálta tagadni, de nagyon is kedvelte őket.
A professzor még elmondott egy pár sor lelkesítő beszédet, majd megszólított egy fiút.

- Mr. Weasley! - sétált a kiválasztottja felé a tanárnő.

- Tessék?! - kérdezte rémülten a vörös. Hope és Hermione egymásra pillantott és alig bírták visszatartani a nevetést.

- Jöjjön, kérem! - Ron felállt és követte a professzort. - Helyezze a jobb kezét a derekamra.

- Hogy hova? - Ron már leplezni sem tudta az ijedségét. Mindenfele nézett, csak a tanárnőre nem. A két barátnőnek ennyi kellett. Hangosan kuncogtak, mire McGalagony és Ron is gyilkos pillantásokat vetettek rájuk.

- A derekamra - felelte nyugodtan, majd a vörös kezét a helyére irányította. A fiúk felől hangos füttyögések hallatszottak. Frics elindította a zenét, mire megkezdték a táncot - Egy, két, há. Egy, két, há. - mondogatta ütemesen, bár szegény Ron így is rátaposott a lábára. Nem egyszer. Az ikrek elkezdték kifigurázni és a tribrid abba sem tudta hagyni s nevetést barátnőjével az oldalán.

- Ezt soha nem felejtjük el mi? - kérdezte tőle.

- Soha - felelte Hermione vigyorogva.

- Mindenki válasszon párt! - csendült fel a professzor hangja. A lányok egyszerre álltak fel és indultak meg. A fiúknak azonban eszük ágában sem volt megmozdulni - Talpra, fiúk!

Nagy nehezen feltápászkodtak és elindultak párt keresni. Harry Cho-val szeretett volna táncolni, de nagy sajnálatára Cedric Diggory megelőzte. Így Hermione és ő alkottak egy párt. Ron ugyanúgy a tanárnővel maradt. Pansy-t felkérte a Mardekáros Adrian Pucey. Hope tanácstalanul álldogált, de aztán megkönnyebbülve látta, hogy Theo felé tart mosolyogva. Azonban mire a lányhoz ért volna, bevágott közéjük egy zavaró tényező.

- Hölgyem! Megtisztelne azzal, hogy lesz a párom? - nyújtotta a kezét Draco. Theo arcán látszott a féltékenység és a szomorúság egyvelege, de bólintott Hopenak, hogy nem bánja.

- Van más választásom? - fintorgott, majd a szőke kezébe csúsztatta a sajátját. Egyből átjárta egy meleg jóleső érzés, ahogy hozzáért.

- Nincs. - vonta meg a vállát egyszerűen. A lány derekára csúsztatta az egyik kezét, a másikat pedig pozícióba helyezte. Hopenak pillangók kezdtek el szárnyalni a hasában. Érthetetlen okokból. Hiszen nem érez semmit Malfoy iránt. Mégis az érintése... Mintha az egész teste vibrálna. Draco óvatosan közelebb húzta magához.

Mi ez az óvatosság? Miért kell ezt csinálnia velem? Legyen inkább az a bunkó, arrogáns féreg, akit utálok. Ne ez a gyengéd változata. Így mégis hogyan tudnám gyűlölni? Egyeltalán miért kért fel? Pont engem? Annyi kérdésem lenne.

De ideje sem volt kérdezni akármit is, mivel a szőke belekezdett a táncba. Testük egyként mozgott, pedig Hope ezelőtt nem igazán tudott táncolni. Vagyis nem próbálta. De a fiúval olyan természetes volt, mint a légzés. Felemelte a fejét és meglepődve vette észre, hogy Draco is őt nézi. Szemük egymásba fúródott és elvesztek egymás tekintetében. Mind a ketten teljesen megfeledkeztek magukról és csak táncoltak. Egyszer sem szakítva meg szemkontaktust. Olyan könnyedén mozogtak, mintha kísértetként csak lebegtek volna. A lány nem gondolta volna, hogy párja ilyen ügyes a táncban. Határozott volt és ő irányított. Elképzelte milyen lenne, ha a bálon együtt táncolnának elegáns ruhákban.. Nem! Nem gondolhatok ilyenekre. Próbálta győzködni magát, de most az egyszer nem érdekelte mire gondolt. Ahogy a szőkét sem.

Malazárra! Olyan hülye vagyok. Mégis mit gondoltam miért kérem fel? Mind a ketten nyíltan gyűlöljük egymást. De mostanában mintha valahogy megváltozott volna a kapcsolatunk. Nem tudtam arra gondolni, hogy ne vele táncoljak. Muszáj volt. Vonzott, mint egy mágnes. Ebben a pillanatban nem érdekelnek a fürkésző tekintetek, sem az, hogy utálnom kellene. Most csak mi vagyunk.

Így táncoltak végig ameddig nem ért véget a zene. Kipirulva néztek egymásra, mindkettejük arcán egy levakarhatatlan mosollyal. Szavak nélkül hagyták el a termet a többi diákkal együtt.

Hope Harryék után sietett, hiszen a fiúnak gyakorolnia kellett az első próbára, ami jövő héten lesz és idejük vészesen fogy. Azt találták ki, hogy begyűjtő bűbájjal magához hívja a seprűjét, de eddig nem jártak sikerrel. Ugyanis maximum megmozdítani tudta a párnákat, amikkel gyakoroltak. Először könyvekkel próbálkoztak, de Harry fejen találta véletlen egy nagy szótárral Hermionét, amikor először sikerült volna neki a varázslat. Ron még mindig nem békélt meg, de a lány szerint az első próba után felfogja majd, hogy Harry nem önszántából akarta megöletni magát.

Késő estig gyakoroltak, de Harry nem ért el semmit. Szerencsére nem kérdeztek semmit sem Malfoyról, mivel ők tánc közben is ezzel voltak elfoglalva és azzal hogy ne tapossák szét egymást. Hope fáradtan dőlt be az ágyába és hamar el is nyomta az álom egy szürke szempárral. Nem is sejthette, hogy a fiúk hálókörletében egy tejfölszőke fiút az ő óceánkék szeme ringatott álomba.