Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

Part 30

Vártam hátha kitisztul a sötétség aztán hirtelen egy erős fájdalom járta át a testem. Annyira fájt hogy majd belepusztultam, de közben minden világosodott ki. Már zokogtam a fájdalomtól, de egyszerűen nem akart elmúlni. Ami azért érdekes, mert azt hittem hogy a halálban nem érzünk semmit. Végül egy hang szólalt meg mögöttem.
- Hé, próbálj meg megnyugodni. El fog múlni mindjárt.
- Nem akarok meghalni.
- Nem is fogsz. Ez nem a halál, ez valami más.
- Ezt hogy érted? - és el is múlt a fájdalom, mármint a fizikai már csak a lelkem fájt.
- Ez egy mágikus hely a boszik ideküldenek olyan természettfeletti lényeket akit nem akarnak elveszíteni az más dolog hogy eddig 500 éven keresztül egyedül voltam. A nevem Dave.
- Én Hannah vagyok.
- Szép név egy szép hölgyhöz.
- Téged kiküldött ide?
- A barátnőm.
- És miért nem hoz ki?
- Akkor másképp fogalmazok. A volt barátnőm. Sajnos meghalt.
- Sajnálom.
- És téged?
- Tippem sincs.
- Csak úgy figyelmeztetésnek mondom, hogy ami itt pár napnak tűnik az a való életben több hónap.
- Kösz hogy szóltál.
Egyébként ez a Dave egész helyes. Barna haj, barna szem.

8 nappal később
Ez már kész vicc. A való életben 8 hónap telt el. És mikor azt mondtam hogy ez a Dave egész helyes nem tévedtem csak nagyon idegesítő. Látszik hogy rég látott nőt. Folyamatosan flörtöl velem. Legszívesebben leszúrnám vagy magamat.
- Szia hercegnő találtam egy szép virágot csak neked.
- Úristen! Ez nem egy sima virág, ez egy varázs virág a megfelelő főzettel hazajuthatunk.
- Megbírod csinálni?
- Persze.
- Hazajutunk ezt el sem hiszem.
Na igen egy virág egy embernek elég. De most vagy leszek önző és csak magamat jutattom haza, vagy leszek önzetlen és eldobom magamtól a lehetőséget. Nehéz döntés.