Egy régi barát - vámpírnaplók fanfiction

18 évvel ezelőtt

Mi is történt 18 éve? Ezzel vissza kell tekernünk oda ahol ez az egész kezdődött. 1335-ben 19 évesen változtam át igen tragikus körülmények között. Mikor megszülettem édesapám vadászni indult. Pár órával később jött a tragikus hír, hogy édesapámat vadállatok tépték szét. Édesanyám a karjában velem csak zokogott, míg úgy nem döntött, hogy letesz egy küszöbre és elmegy. Soha többet nem hallottam felőle a nevét se tudom. Azt viszont igen, hogy lett egy új családom és egy 2 évvel idősebb "nővérem". A lánnyal nagyon szerettük egymást. Igazi barátság volt. A neve Grace volt. Vörös hajú, kék szemű. Mikor nagyobbak lettünk ő 18 én 16. A szülei meghaltak. Nem bírtuk elviselni. Egy évvel később változás történt Grace vámpírrá változott. Akkor még nem tudtam. 18 évesen megismerkedtem egy sráccal a neve Logan volt. Nem tudtam, hogy vámpír. Nagyon szerettem. 1 évvel később Logan megharagudott rám és szétmarcangolt. Nem tudtam mi történik velem csak azt, hogy még fogok halni. De aztán felbukkant Grace és megmentett vagyis fogjuk rá. Ugyanis vámpír rá változtatott. Amiért először haragudtam rá, de aztán hálás voltam neki hiszen megmentett. Megtanított mindenre. Arra hogy hogyan tartsam féken a vérszomjam. Na de térjünk vissza a 18 évvel ezelőtti eseményekre. Amikor megjelent az életemben újra Katherine. Útoljára 1864-ben láttam mikor szórakozott a Salvatore testvérekkel. Ott ismertem meg Damont és Stefant. Sajnos Stefan utált engem Damon viszont bírt. Azóta sem tudom hogy miért bír. Na de ez most nem lényeg. 18 évvel ezelőtt Katherine újra felbukkant ezzel még nehezítve az életem. És elkövettem életem legnagyobb hibáját. Megpróbáltam megölni Katherinet csak a "kedvenc" Salvatorem közbe szólt és ezzel kizökkentem. Megtalálta Gracet. Oda hozta elém és kitépte a szívét. Abban a pillanatban összezuhantam. Nem kapcsoltam ki de ki kellett volna. Annyira haragudtam magamra, hogy úgy éreztem nem érdemlem meg a boldogságot. És ezzel együtt más sem. Önző dolog való igaz, de akkor így éreztem akkor. Elmentem egy bárba ahol felszedtem egy srácot lefeküdtem vele aztán megöltem és így tovább még több száz sráccal,de aztán meguntam. Mentam és mentem éltem az életem, de az űr ott volt bennem utáltam magam, de sikerült túl lépnem. Ennyit erről a sztoriról.